Minden mindegy alapon kipróbáltam, gyógyítja-e a gyerek nem alvását, ha két óránként fémpénzzel nyomkodom meghatározott pontjait. A válasz: talán.
Vannak jól alvó és rosszul alvó babák, vagyis mázlista és kevésbé mázlista szülők. Mi néhány hónapig az előző kategóriába tartoztunk, majd úgy nagyjából fél éves korában elromlott a kislányunk alvása: elkezdett óránként felébredni. Eleinte a fogzásra fogtuk meg a hidegfrontra, és úgy gondoltuk, majdcsak kibírjuk valahogy. Aztán, amikor már kilenc hónapos volt, és még mindig egy-másfél óránként felébredt, nyilvánvalóvá vált, hogy nem bírjuk.
A babák alvásának javítására különféle viselkedésterápiás trükkök léteznek, nappal is tedd be egy kicsit az ágyába játszani, hogy szeresse az ágyacskáját, legyen esti rituálé, ami mindig ugyanolyan sorrendben zajlik, ne etesd meg mindig, amikor felébred, csak akkor, ha tényleg éhes. Ezeket mind alkalmaztuk, hasztalanul.
A következő lépés általában a dr. Ferber nevével fémjelzett sírni hagyós módszer: a simogatva, hurcolgatva vagy szoptatva elaltatott babák megrendszabályozása érdekében betesszük a babát az ágyába és kimegyünk. Ő sír, mi nagyjából ötpercenként bemegyünk megpuszilgatni. Állítólag az első napon másfél-két órát is sírnak a babák, másnap már csak egyet, és nagyjából egy héten belül megtanulnak maguktól visszaaludni.
Három hónap másfél óránkénti felugrálás után úgy éreztem, van az a pont, amikor komolyan elgondolkozom dr. Ferber módszerén, de előtte még szeretnék kipróbálni minden mást. De mi létezik még? A homeopátiában nem hiszek, a hagyományos kínai orvoslásban viszont igen, és ha a kínai babák is rosszul alszanak évezredek óta, talán akad valami bölcsesség a tarsolyukban. Beírtam a keresőbe, hogy tradicionális kínai orvoslás és csecsemő altatás, így bukkantam rá a Holistic Baby Sleep System nevű, otthon végezhető akupresszúrás módszerre.
A módszert egy Jennifer Taveras nevű amerikai gyermek-akupunktőr fejlesztette ki: a praxisában rengeteg rosszul alvó baba fordult meg, ezért egy olyan akupresszúrás módszert állított össze, amelyet otthon, a szülők alkalmazhatnak egy kézikönyv és egy dvd útmutatása alapján. Így hát megrendeltem a manuált, két hét múlva meg is érkezett, és kipróbáltam a gyermeken. Vegyes eredményekkel.
Alvásnapló és mérőszalag
A DVD-n Jennifer elmondja, hogy a kisbabák rosszul alszanak, négy hónapos kor előtt ne várjunk csodákat, mert sem a gyomruk, sem az idegrendszerük nem kész arra, hogy átaludják az éjszakát. Később a fogzás és a szeparációs szorongás is zavarja az alvást, így előfordulhat, hogy az alvást segítő akupresszúrás protokollt többször is ismételnünk kell.
Hangsúlyozza, hogy először is vezessünk alvásnaplót, mert bármilyen romlást vagy javulást csak az alapján tudunk igazán lemérni – ehhez a kézikönyvben egy űrlapot is találunk. Öt napig vezettem az alvásnaplót az akupresszúra megkezdése előtt, és megtudtam belőle, amit addig is tudtam: a gyerek egy-másfél óránként ébred, és ez nem függ attól, mit vacsorázott és mikor, szoptatás közben aludt-e el vagy nem, mellettünk horkol-e a férjem vagy a nappaliban alszik, hideg vagy meleg van a szobában, és egyáltalán, semmilyen tényezővel nem sikerült összefüggésbe hozni.
A protokoll alkalmazása előtt még egy feladatunk van: egyes akupresszúrás pontok megtalálásához méricskélnünk kell, a mérés egysége pedig a baba hüvelyujjának szélessége, tehát szükségünk van egy papírszalagra babahüvelyujjnyi beosztással.
Beállítjuk a belső órát
A kézikönyv szerint a módszer a belső óra beállításán alapul: a kínaiak szerint ugyanis a testünkben 12 fő meridián van, amelyek a 24 órás nap folyamán egymás után aktívak, mindegyik nagyjából két óra hosszat. Mindegyikhez tartozik egy akupresszúrás pont, amelyiket nyomkodva az adott meridiánt aktiválhatjuk. Az alvási protokoll célja, hogy a megfelelő pontokat kétóránként nyomogatva beállítsuk a baba belső óráját, vagyis azt, hogy minden két órában a megfelelő meridiánja legyen aktív.
Ehhez egy teljes napra van szükség, amelynek során minden kétórás periódusban egy-egy percig stimulálunk a babán egy-egy pontot. Vagyis 24 óra alatt összesen 12 alkalommal kell nyomkodni a babát. A stimulálandó pontok a gyermek kezén, talpán, karján és lábán vannak, ruhán keresztül is lehet őket nyomogatni, és ha az adott kétórás periódust esetleg átaludná a páciens, nem kell felébreszteni, azt a kört ki lehet hagyni. Ezt szerencsére csak egy napig kell csinálni, utána egy hét szünet következik.
Az első feladatom tehát a pontok megtanulása volt. A kézikönyvben rajzok és leírások mutatják be a 12 pontot, valamennyire ez alapján is be lehet tájolni, de igazán a DVD segített: ezen Jennifer valódi gyerekeken mutatja be és stimulálja egymás után a pontokat. Így látható az is, hol a pont, és az is, hogy mit kell vele csinálni. A pontot ujjbeggyel és fém tárggyal (gyűrű, fémpénz) is lehet nyomkodni, választhatunk: fém tárggyal egy percig, ujjbeggyel két percig jobb és bal oldalon.
Használt is, meg nem is
Egy vasárnapi napot választottam ki, és reggel 7 és 9 között már lelkesen stimuláltam a „gyomor” elnevezésű pontot a baba lábszárán. Az, hogy a kétórás perióduson belül mikor nyomkodunk, mindegy. A nap folyamán így szinte mindegyik pontot megcsináltam, bár délután vendégségben voltunk, ahol teljesen hülyének néztek, amikor elővettem egy papírfecnit meg egy fémpénzt, és a papírfecnivel méricskélni, majd a fémpénzzel nyomkorászni kezdtem gyermekem alkarján.
A 24 órás pontstimulálás után egy hét szünet következik, és ezalatt lehet, hogy javul a baba alvása – ha igen, akkor ennyi volt a kaland, ha nem, akkor a 24 órás kör ismétlését, majd további kudarc esetén további protokollokat ajánl a szakember. Ezek a továbbiak mind a már megtanult 12 pontot használják.
De rátérek a lényegre: valamelyest használt. Az ismétlésig eljutottunk, ezután a baba elkezdett három órákat aludni egyben. Valószínűleg a három óránkénti felugrálás sem a szülő álmainak netovábbja, nekem óriási haladást jelentett. Sajnos, csak kb. egy hétig tartott, mert akkor fogzani kezdett és egyben náthás is lett a gyermek, ami ismét jelentősen rontott az alvásán.
Akupresszúra a náthára és a fogzásra is
Szerencsére a kézikönyvben az alvásprotokoll mellett a leggyakoribb babanyűgökre is vannak protokollok. Ezek rövidebbek és egyszerűbbek a 24 órásnál, általában három vagy négy pontot kell nyomkodni a már tanultak közül. Köhögés, hasmenés, székrekedés, kólika, láz, reflux, és még további 10 tünetegyüttes kezelésére ajánl a könyv pontkombinációkat, kiemelve, hogy ezek nem helyettesítik az orvosi vizsgálatot és gyógykezelést.
Ezen a ponton elbizonytalanodtam, mit kezdjek most a fogzó, náthás, nem alvó gyermekkel, folytassam az alvásprotokollt vagy csináljam a fogzásosat, vagy mindegyiket? Bár a könyvecske sok kérdésre kitér, arról nem ír, mi van, ha több dolog történik egyszerre. Ezért írtam egy emailt Jennifer Taverasnak a manuálban szereplő emailcímre, nagyon készséges volt, pár órán belül válaszolt, és azt javasolta, most hagyjam az alvásprotokollt, csináljam csak a náthát vagy a fogzást, és ha ezekből meggyógyult, akkor lehet, hogy magától is jobban fog aludni, ha nem, akkor ismételjem az eredeti, 24 órás kört.
Ez a baba egyfolytában izeg-mozog
Csakhogy közben eltelt majdnem három hét, és ezalatt a nyolc hónapos baba nyugodt, szemlélődő természete sajtkukaccá változott. Ami gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy két percig nyugton ülve masszírozgassak a kezén vagy a lábán egy-egy pontot, nagyjából húsz másodperc után kezdett vad tiltakozásba. A kézikönyv ilyen esetekre is ad tanácsokat: adjunk neki finom falatkát, tereljük el a figyelmét érdekes látnivalókkal, nagyobb gyerekek esetén csináljuk játékot a dologból, ragasszunk matricát a pontokra és nevezzük őket szuperhős-aktiváló pontoknak, állítsunk be órát és ha az óracsörgésig engedik a masszírozást, adjunk jutalmat.
Sajnos a nyolc hónapos a jutalomra még nem vevő, a figyelmét pedig korlátozott ideig tudtam elterelni arról, hogy épp a lábacskáját piszkálom: nem sikerült egy percig, csak nagyjából fél percig stimulálni egy-egy pontot. Újfent írtam Jennifernek és megkérdeztem, mi van, ha a szükséges két perc mondjuk hat darab húsz másodperces epizódból áll, de azt válaszolta, ez nem szükséges, stimuláljam egyhuzamban addig, ameddig engedi, az egy-két perc csak átlag, sok babának már fél perc is elég.
Innentől viszont szenvedéssé vált a dolog, elkapni az örökmozgó kisbabát, megtalálni a pontot, elkezdeni nyomkodni, tíz másodperc után bőg, így egyre kevésbé volt kedvem hozzá.
A kézikönyv szerint az is fontos, hogy pozitív élmény legyen ez az egész, mi pedig utálni kezdtük, így inkább feladtam.
Az eredmény: talán
Babánk most nagyjából három óránként ébred, ami az eredeti felálláshoz képest haladás. Persze, kettős vak, randomizált, kontrollált vizsgálat hiányában nem tudhatjuk biztosan, ez az akupresszúrának köszönhető-e vagy szimplán az idő múlásának vagy egyéb tényezőnek. Mindenesetre, ártani biztos nem árt.
Jelenleg a DVD-t és a kézikönyvet nem használom, de eltettem nehezebb időkre, mivel a módszer öt éves korig használható. Hátha picit nagyobb korában kis jutalom ellenében megengedi majd a dolgot, és a kötelező gyerekbetegségek meg az oviból hazahordott vírusos nyavalyák során alkalmazni tudjuk majd. Természetesen csak kiegészítésképpen, a nyugati orvoslás vívmányai mellett.
