Táncos pszichoterápiás csoport a meddőség ellen? Nagyon furának hangzott, úgyhogy megnéztük, mi ez.
Halk, meditatív zenére nők mozognak önfeledten egy teremben. Első pillantásra semmilyen szabályszerűség nincs a táncukban: egyesek összeérnek, megérintik egymást, majd eltávolodnak, mások egymásra támaszkodnak, felugranak vagy a padlón gurulnak, nyújtózkodnak. Mozgásuk szabad és kiszámíthatatlan, kívülről nézve megkapó, ugyanakkor zavarbaejtő látvány. Ki hinné, hogy ez a káosz egy nagy múltú pszichoterápiás módszer része?
A mozgás- és táncterápia története több évtizedre nyúlik vissza: táncosok és pszichológusok közösen fejlesztették ki a XX. század elején. A módszert sikeresen alkalmazzák pszichotikus betegek, személyiségzavarok, hangulatzavarok, sőt, időskori szellemi hanyatlás terápiájában. Most célzottan meddőségi kezelés és kivizsgálás alatt álló nők számára is indulnak csoportok. Megnéztük, milyen ez.
A pszichoterápia a testünkre is hat
A meddőség pszichoterápiás kezelése sokat változott az elmúlt évek során, és egyre nagyobb mértékben alapul tudományos bizonyítékokon. A kutatások szerint ugyanis nem csupán tudattalan félelmek, elutasítások állhatnak a gyermektelenség hátterében, hanem igen gyakran maga a meddőség okozta stressz gátolja a fogamzást. A megfelelő pszichoterápiás módszerek segítségével nemcsak a szorongás, a stressz és a depresszió csökkenthető, hanem a fogamzás esélye is javulhat.
Ez elsőre meglepő, akár ezoterikus kijelentésnek tűnhet: a nyugati gondolkodásban igen mélyen gyökerezik az a mára már idejétmúlt hiedelem, hogy testünk és lelkünk két, egymástól függetlenül működő rendszer.
Az idegtudományi és orvosi kutatások azonban arra utalnak, hogy testi működéseink, azaz immunrendszerünk, szív- és érrendszerünk, hormonrendszerünk szoros egységet alkot idegrendszerünkkel, lelkiállapotunkkal. Ezt a hatást a javunkra is fordíthatjuk: a pszichoterápia ugyanis a stressz csökkentése, az immunrendszer működésének javítása révén testi állapotunkban is előnyös változásokat okoz.
Több és egészségesebb csecsemő
A stressz hátrányos és a pszichoterápia előnyös hatásait meddőségi kivizsgálás és kezelés alatt álló nők esetében is megfigyelték a kutatók. A meddőség okozta stressz egyértelműen csökkentette a fogamzás esélyét: a súlyos stresszt, szorongást, haragot, lehangoltságot átélő páciensek egy része végig sem csinálta az összes, rendelkezésükre álló lombikciklust, de akik végigcsinálták, azoknál is rontotta a siker esélyét a magas stressz-szint.
A lombikciklus kezdetén átélt stressz nemcsak a leszívható petesejtek számát befolyásolta, hanem hatással volt a megtermékenyült sejtek számára, a terhesség létrejöttének esélyére, mi több, még a születendő baba születési súlyára is. Vagyis minél kevesebb stresszt élt át a lombikra váró leendő anyuka, annál nagyobb eséllyel adhatott életet végül egészséges kisbabának.
Csoportterápia testnek és léleknek
A stressz negatív hatásaival ellentétesen hatott a pszichoterápia: a meddőségi kivizsgálásokon és kezeléseken résztvevő nők körében mind az egyéni, mind a csoportos pszichoterápia csökkentette a stresszt, a szorongásos és depressziós tüneteket. A legjobb eredményeket olyan összetett terápiás módszerekkel, úgynevezett body-mind programokkal tudják elérni, amelyek nem csupán beszélgetésből állnak, hanem valamilyen módon a testi működést is célba veszik.
A szakemberek általában csoportterápiás programokat javasolnak: a csoport hatótényezői, a támogató légkör, az érzések megosztásának lehetősége miatt ez a terápiás forma hatékonyabbnak tűnik az egyéni beszélgetésnél. A csoportterápiás támogatást relaxációs technikák, testközpontú meditációs technikák egészíthetik ki.
Az ilyen komplex programok hatására a kutatások szerint csökken a meddőség okozta depresszió, szorongás, javul az alvás, csökken a fejfájás. A relaxációs-stresszcsökkentő csoportterápia a fogamzás esélyét is javítja: egy kutatás szerint a lombikprogram mellett ilyen terápiában részt vevő nők 76 százaléka lett terhes a második lombikciklusban, míg a pszichoterápiát nem kapó csoportban csak 20 százalékuknál jött létre terhesség.
Tánccal a meddőség ellen
A testre és lélekre ható pszichoterápiák egyik legtipikusabb példája a mozgás- és táncterápia, amely jellemzően csoportos formában zajlik, beszélgetésekből és relaxációs-mozgásimprovizációs feladatokból áll. Dr. Polgár Patrícia és Bársony Krisztina mozgás- és táncterápiás csoportvezetők kifejezetten meddőségi kivizsgálás és kezelés alatt álló nőknek indítanak táncterápiás csoportokat.
„Úgy gondoljuk, a mozgás- és táncterápia olyan módszer, amelyből a teherbeesési nehézségekkel küzdő nők nagyon sokat profitálhatnak, hiszen mind a csoport támogató ereje, mind a body-mind koncepció, azaz a testre és lélekre való együttes hatás megvalósul” – magyarázza dr. Polgár Patrícia pszichiáter, pszichoterapeuta, mozgásterápiás csoportvezető.
„A meddőségi kivizsgálás, kezelés alatt a nők nagyon gyakran magukra maradnak a problémákkal, csak azt veszik észre, hogy lehangoltak, rosszul alszanak, idegesek, és talán eszükbe sem jut, hogy mindezt a meddőség okozta stressznek tulajdonítsák. Még kevesebben tudnak róla, hogy a meddőség okozta stressz rontja a fogamzás esélyét, ugyanakkor sikeresen kezelhető és gyógyítható a megfelelő csoportpszichoterápiás módszerekkel.”
Nem szükséges a tánctudás
A módszer többféle módon hat: segít átgondolni, megérteni saját működésmódunkat, de a valódi változáshoz gyakran kevés a megértés. A táncterápia emellett a szavakkal ki nem fejezhető érzések, emlékek élményszerű átdolgozása révén is formálja tapasztalatainkat: a csoportos táncterápia a testtudati gyakorlatokat és a mozgásimprovizáció gyógyító hatását kapcsolja össze a csoportterápia eszközeivel.
Még táncolni sem kell tudni: a mozgás- és táncterápiák kifejlesztői között ugyan balett-táncosokat is találunk, de a terápiás alkalmakon mégsem kifejezetten táncolnak, hanem inkább szabadon mozognak vagy instrukciók mentén improvizálnak. Ezekhez a feladatokhoz semmiféle ügyesség, sportosság vagy előzetes tánctudás nem szükséges.
De mégis, mit csinálnak pontosan?
„Az a tapasztalatunk, hogy leírás alapján nagyon nehéz elképzelni, mi is történik egy-egy mozgásterápiás alkalmon, hiszen a nem verbális, vagyis szavakkal nem kifejezhető hatásokat elmagyarázni sem tudjuk. Ezért szükséges némi kalandvágy, nyitottság a résztvevők oldaláról” – magyarázza dr. Polgár Patrícia.
„Egy-egy alkalom felépítése hasonló: a csoport mindig beszélgetéssel indít, ezt követi a mozgásos rész, amelynek az elején a testtudati munka során figyelmünket fokozottan testi működéseinkre irányítjuk. Ezáltal a csoportvezetők instrukciói révén egyfajta meditatív állapot érhető el, és ebben az érzékeny állapotban folytatjuk a páros, egyéni vagy csoportos mozgásimprovizációs feladatokkal, a feladatokat mindig a csoport aktuális állapotához igazítva. Minden alkalmat beszélgetéssel zárunk, az élményeket ugyanis kevés átélni: a szóbeli feldolgozás révén válnak továbbvihetővé, hatásossá.”
Úgy tűnik, a teremben átszellemült arccal nyújtózkodó résztvevők valóban befelé, a mozgásukra, esetleg egymásra figyelnek. Néhány páros mozgása mintha valamilyen téma köré szerveződne – támaszt keresnek, támaszt nyújtanak egymásnak, segítik, vagy éppen akadályozzák egymás mozgását. Hogy pontosan mi zajlik bennük eközben, a kívülálló számára titok marad. Egy részét talán képesek lesznek megfogalmazni a záró beszélgetés során, más részüket testi benyomások, emlékek formájában viszik tovább.
