Persze, szoptatni mindenki tud, meg teje mindenkinek van. Kivéve, akinek nincs elég tejmirigye, mert ő hiába szeretne, mégsem lesz képes szoptatni.
Szoptatni mindenki tud. Aki akar. Hiszen ez fejben dől el, aki nem tud, az nem is akarta igazán. Esetleg rossz tanácsokra hallgatott, helytelenül fogott hozzá, nem készült fel rendesen, félreinformálták, nem volt elég kitartó.
Vagy esetleg azon ritka esetek közé tartozik, aki valóban nem tud. A barátnőm, Eszter például mindent megpróbált, mígnem többféle mellszívó, tejszaporító gyógytea, Szoptanít készülék és két La Leche Ligás tanácsadó után kiderült, hogy azon ritka esetek közé tartozik, aki hiába akar, tényleg nem tud szoptatni.
Nincs elég tejmirigy
A tejmirigyelégtelenség a nők egy kis hányadát érintő, viszonylag ritka probléma. Azt jelenti, hogy nincs elegendő tejmirigy a mellükben, és ezért kevés anyatej termelődik. Azaz a pszichés állapotunk, eltökéltségünk és mellre helyezési technikánk mellett konkrét fizikai tények is meghatározzák a tejtermelés képességét.
Fontos tudni, hogy a tejmirigyek méretének a világon semmi köze a mell méretéhez: kis mellben is lehet sok tejmirigy, és fordítva. Mivel a tejmirigyek serdülőkorban fejlődnek, ezért az ok esetenként itt keresendő: a szakértő szerint tejmirigyelégtelenséghez vezethet például a kamaszkorban folytatott drasztikus fogyókúra, anorexia, bulimia, és még számtalan egyéb ok.
Ilyen esetekben a dolog nem az akaraterőn múlik, és lehetséges, hogy a legalaposabb segítségnyújtás és a kismama kitartása ellenére sem sikerül a szoptatás. A diéták mellett a pajzsmirigy alulműködés és a tejmirigyek mérete között szintén kapcsolat lehet, ugyanis pajzsmirigyhormon-hiányos serdülőknél a tejmirigy- és tejcsatornarendszer fejlődése zavart szenvedhet.
Eszternek nem volt pajzsmirigybetegsége, sem egyéb betegsége serdülőkorában, nem folytatott durva diétát, édesanyjának pedig rengeteg teje volt, így az ő esetében az ok ismeretlen maradt. Sajnos magát a problémát is csak hosszas szenvedés után ismerték fel.
Hiszen teje mindenkinek van, anya!
Eszternek terhessége alatt eszébe sem jutott ilyesmi, fel sem merült benne, hogy a babakelengyével együtt cumisüveget kellene vásárolnia, úgysem lesz rá szükség. Természetes úton szült, bababarát kórházban, és ahogy a nagykönyvben meg van írva, egyből szülés után a mellére tették a kislányt. A szülésznő ott helyben megmutatta, hogyan kell csinálni, a baba pedig szépen cuppogtatott. Ez volt délután ötkor. A másnap reggeli viziten még semmi jele nem volt a problémának: nagy csinnadrattával megjelent a főorvosasszony és néhány csecsemősnővér, az egyik nővér megnyomkodta Eszter mellét, amiből jött is egy fél csepp tej. Eszter megkérdezte, szerintük elég teje lesz-e, mire a nővér így felelt: „Hiszen teje mindenkinek van, anya!”.
Eszter ekkor hallotta először ezt a mondatot, majd utána még nagyon, nagyon sokszor. A kórházban még elküldték a nagy, ipari fejőgépez, ami kb. 5 gramm tejet préselt ki belőle, majd utasították a gyakori mellretételre. Ezután egész nap rajta volt a pici, le sem tette.
Elrontottad a tápszerrel!
Miután az egész nap mellen cuppogó csemete még mindig éhesen üvöltött, Eszter kikönyörgött neki egy kis tápszert. Végül hazatértek a kórházból, azzal a tanáccsal, hogy „gyakran mellre kell tenni”, ami meg is történt: Eszter egész nap a mellén tartotta a picit, aki ennek ellenére besárgult. Próbálta tápszerrel pótolni, persze közben teljesen kiborult, hogy „uramisten, tápszerrel itatom szegénykémet, nem tudom táplálni a saját gyerekemet, milyen anya az ilyen??”. A külvilág sem sokat segített, bár férje nyugtatgatta Esztert, a rokonok és barátnők inkább a "teje mindenkinek van", "biztos rosszul teszed mellre", "elrontottad a tápszerrel", "rossz ételeket eszel" vonalon mozogtak.
Úgyhogy küzdöttek tovább, Eszter szoptatott-fejt-szoptatott-fejt, jött a szoptatási tanácsadó, használták a Szoptanít készüléket (ez egy olyan eszköz, amivel egy kis csövön keresztül szoptatás közben lehet pótlást adagolni), az összes létező népi módszert kipróbálták és kórházban is voltak, mivel a baba az erőfeszítések ellenére még jobban besárgult.
A szoptatási tanácsadó jött rá
Eszter egy ponton a La Leche Ligához fordult, ahol két szoptatási tanácsadóval is konzultált. A LLL-val egyébként Eszter messzemenőkig elégedett volt, nagyon precízek és segítőkészek voltak vele, telefonon ingyen tanácsokat adtak, bátorították, és végre valaki nem a szokásos „csak akarni kell” szöveggel jött. Végül a szoptatási tanácsadó jött rá, hogy Eszternek minden bizonnyal tejmirigyelégtelensége van: ezt részletes kikérdezés és a mellek áttapintása útján gyakorlott szakember diagnosztizálni tudja.
Eszter ezután is szoptatott tovább, mindig a tápszer előtt kínálta tejjel a picit, így alkalmanként 10-15, nagy ritkán 20 g anyatejhez jutott a baba. Ez táplálékbevitelnek ugyan kevés, az anyatejben lévő immunanyagok, valamint a kötődés szempontjából azonban fontos és elegendő. Eszter kislánya jelenleg hat hónapos, gyönyörű, mosolygós, egészséges kisbaba.
Ultrahang után jár a tej
Eszter a pici saját tej plusz a tápszerpótlás mellett maradt (bár néhányan a környezetében még így is felhördültek, amiért „fűrészporral” eteti a gyereket), és mivel két szoptatási tanácsadó is megerősítette a diagnózist, nem ment el ultrahangvizsgálatra. A tejmirigy-elégtelenség ugyanis a mellek ultrahangvizsgálatával diagnosztizálható a legkönnyebben, hiszen ilyenkor látszik a mirigyállomány csökkent volta.
Azokban az esetekben, amikor a diagnózist ultrahang is alátámasztja, az ember jogosultá válik az anyatej-pótlásra, azaz a gyermekorvos receptje alapján a védőnőnél vagy a helyi tejosztó állomáson anyatejhez juthat. A hasonló cipőben járóknak ezt is érdemes megpróbálni, hiszen a WHO ajánlása szerint, ha nincs az anyának teje, más anya lefejt tejével javasolható a pótlás. Fontos, hogy a diagnózist mindenképpen szakemberre bízzuk, ne diagnosztizáljuk magunkon a tejmirigyelégtelenséget, mert a „kevés tej szindrómának” számtalan egyéb oka is lehet.
