Eszébe jutott már közösségi médiás videóban feltenni a kérdést? Ha igen, nézze meg, mire számíthat. Louise Orwin kipróbálta, ha már ez az új divat.
Új divat terjed a Tumblren, a Youtube-on és a Twitteren, amerikai és angol lányok tízezrei tesznek fel magukról rövid videót, és a kérdést: „szerintetek szép vagyok, vagy ronda?” A reakció pedig borítékolható, a legtöbb ilyen videóra azonnali, kegyetlen trollkodás a válasz, az „olyan rút vagy, mint egy kupac szar” egy tipikus reakció.
Louise Orwin 26 éves művész. A lány figyelmét felkeltette ez a jelenség, rengeteg ilyen videót megnézett, és zavarbaejtőnek találta őket.
„Amikor még a kutatási fázisban tartottam, néztem az egyik ilyen szép vagyok, vagy csúnya videót. Egy nagyon fiatal lányt láttam, csücsörített és pózolt a kamerának. A beszéde fogott meg, igazi tinibeszéd volt, arról mesélt, hogy a fiúk cikizik a suliban, de egy fiúnak tetszik, és azon gondolkozott, miért nem szeretik őt a srácok. Aztán megkérdezte, a nézők szerint szép-e, vagy csúnya. Rosszul lettem. Aztán megnéztem a kommenteket alatta, borzalmasak voltak” – mondja Orwin.
„Aztán feltűnt, milyen rengeteg kapcsolódó video van. Először az ütött szöget a fejembe, milyen bátor dolognak tűnik ez. Nem tudnám elképzelni, hogy feltegyek egy ilyen videót, mert egyből az jutott eszembe, hogy mennyi kritikának tenném ki magam.”
Végül kísérletezni kezdett a jelenséggel. Magát tinire sminkelve több ilyen videót készített, ezekben három különböző karaktert játszott el, és tette fel a kérdést, vajon szép-e. Így született Becky, az emós lány, a kicsit kocka Amanda és a harmadik csaj, Baby.
„Iszonyú mennyiségű bántást kaptam. Az emberek azt mondták, basszam meg, és dögöljek meg. Az emós lány, Becky különösen agresszív reakciókat váltott ki. Három héttel a videók felöltése után megugrott az érdeklődés, és több, mint 200 értesítést kaptam kommentekről. Az egyik azt mondta, 'Kibaszott buta vagy, és igen, ronda is, csak azért, mert csináltál egy ilyen videót, még azt gondolom, te vagy a legrusnyább picsa, mosd le azt a szemfestéket, egy csaj se kenhet magára annyit, pláne te nem, és ha számodra meglepő, hogy ronda vagy, akkor az élet kibaszott nagy szopás lesz neked'.
Felébredtem, és olvastam ezt a rengeteg mocskolódást, és gyomorgörcsöm lett. Emlékeztetnem kellett magamat, ez nem én vagyok, ezek csak karakterek.”
Bár az eljátszott karakterek csak 15 évesek voltak, ez nem változtatott azon, hogy Orwin több száz privát üzenetet is kapott, ezek döntő többségét férfiaktól, akik azt kérték, küldjön nekik még több videót. Egy pasi ezt írta: „szerintem szép vagy. Ne hagyd, hogy akárki mást mondjon, oké? Tudnál csinálni egy táncolós videót, hogy többet lássak abból, milyen szexi vagy?”
Amikor Orwin nekilátott, hogy kielemezze a kommenteket és üzeneteket, azt találta, hogy a reakciók 70 százaléka férfiaktól érkezett, többségük jóval idősebb volt 18-nál. A nőnemű válaszolók viszont többségében 18 alattiak voltak.
Feltűnt neki egy kommentelő, RookhKshatriya, aki azt írta a Becky video alá. Szerintem négyes vagy, de szemüveg nélkül ötös. A hozzászóló valójában egy londoni akadémikus, aki az oktatásban dolgozik, magát „antifeministának” vallja, aki szerint az anglo-amerikai, 60-as évekből eredő feminizus valójában mélységes férfigyűlöletből ered. Erről blogot is ír, Anglobitch (anglokurva) címmel. Iszonyú komolyan veszi magát, de felmegy a Youtube-ra, és 15 éves lányokat értékel – találja elképesztőnek Orwin.
Orwin szerint nagyon érdekes, ahogy az ilyen videók egyszerre járják körül az anonimitás és a teljesítmény kérdését. „Részben nyilván azért készülnek, mert igen, valaki tudni szeretné, szép-e. De közben látják a trendet, hogy most ez megy, és ez is csak egy újabb dolog, amiről lehet csinálni egy videót. Ami durva.”
Orwin az egész kísérletből Pretty Ugly (kb: jó ronda) címmel egy előadást hozott létre, ami azt vizsgálja, milyen Becky, Amanda és Baby viszonya a kommentelőkkel és az emberekkel, akik üzeneteket küldtek neki. Beszélgetéseik trollokkal, barátságok, persze az egésznek a viszolyogtató oldalával együtt. Az előadás úgy kezdődik, hogy Orwin felteszi a nézőknek a központi kérdést: mit gondolnak róla, szép, vagy csúnya? „Meg kell mutatnom, mennyire lényegtelen kéne legyen ez a kérdés. Odamennél az utcán egy idegenhez, és megkérdeznéd tőle? Megpróbálom átemelni az anomím világot a valóságos ember-ember közti világba.”
A művészt különösen felkavarta, hogyan változtatja meg a digitális média a saját magunkról és másokról alkotott képünket. És, hogy mit jelent ez a feminizmus számára ma.
Összehasonlítva a saját tinédzserkorát a jelennel, arra jutott, emlékszik, amikor elkezdett arról hallani, hogyan gyakorol nyomást a média azzal, hogy elérhetetlen szépségideálokat, tökéletességet közvetít. De ez a médiáról szólt. Ma, ha megnézed a Tumblr-t, a YouTube-ot, a Twittert, ezt nem a média teszi, maguk a tinilányok táplálják ezt a mítoszt. Megosztják, újrablogolják ezeket a képeket. Mindig is volt kortárs nyomás, de szerinte a közösségi média miatt a helyzet romlott.
A válasz nem az, hogy a szülők tiltsák le a hozzáférést bizonyos weboldalakhoz, hanem a hozzáállás megváltoztatása, és az, hogy megtanítsuk a lányokat arra, hogyan legyenek felelősek saját magukért az online világban -.
Via Wired.
