Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Amerikai béranyától született gyerekkel olcsóbb az állampolgárság, mint a letelepedési vízummal. A nyugati világ viszont indiai nők méhét használja.
Új áru került a Calvin Klein farmerek és Prada táskák mellé a kínai elit kedvenc luxustermékei közé: az amerikai állampolgárságú csecsemő, aki 21 éves korában a szülei számára is zöldkártyát jelent. Ennek két módja van: az USA-ban kell szülni, vagy amerikai béranyát kell keresni.
Míg Thaiföld, India és Ukrajna már jól ismert béranya-programjairól, egyre több tehetős kínai keres amerikai nőket gyermekük kihordására – írja Alexandra Harney a Reuters riportere. Meg is fizetik a szolgáltatást, melynek ára 120 ezer dollárnál (24 millió forint) kezdődik.
Fordított irányú folyamat is van eközben, egyre több amerikai, japán, kanadai és brit pár megy Indiába, hogy ottani béranyáktól vegye át a neki szült csecsemőjét.
Kínában zavaros a béranyaság szabályozása. Bár 2001 óta az országon belül kifejezetten tiltott, a külföldi béranyaság technikailag nem illegális. A tehetősek persze találtak módot rá, hogy megkerüljék a törvényt (éppúgy, mint az egyke-politika kijátszására), megteremtve a béranyaság feketepiacát. Xuyang Jingjing a Global Times című kínai lap munkatársa írja, hogy “megfelelő kapcsolatokkal és háttéralkukkal a párok találnak béranyát és olyan kórházat, amely hajlandó vállalni a kockázatot.”
Az egyik leghíresebb ilyen eset volt, amikor 2011-ben kiderült, egy gazdag kínai házaspár egymillió jüant (157 ezer dollárt, körülbelül 35,5 millió forintot) fizetett két béranyának, amelynek eredményeként összesen nyolc gyermekük született.
Ezzel együtt egyes tehetős pároknak kényelmetlen a béranyaság zavaros folyamata Kínában, és inkább a professzionális, és nyitottabb amerikai béranya-ipar felé fordulnak. [Az USA egyes államaiban is legális a béranyaság intézménye] És bár egy teljes “béranya-csomag” jóval többe kerül Amerikában, jónéhány előnnyel is jár – konkrétan zöldkártyával, ami megmagyarázza, miért örvend egyre nagyobb népszerűségnek a béranyaság a nem meddő kínai párok körében is.
Az Amerikai Alkotmány 14. kiegészítése szerint mindenkinek, aki az Egyesült Államokban született, joga van az állampolgársághoz, és amint betöltötte 21. életévét, zöldkártyáért folyamodhat a szülei számára is.
Így a szülés-turizmus is sok kínai nőt vonz az Egyesült Államokba, különösen Dél-Kaliforniába, hogy ott adjanak életet gyermeküknek – és szerezzenek nekik amerikai állampolgárságot. Bár a 25 ezer dollár, amit a kínai közvetítő ügynökségek felszámolnak ezekért a szülésekért messze van a béranya-program áraitól, ez is főként a szuper-gazdagok kiváltsága.
Azonban még a borsos árú béranyaság is kifizetődő, ha figyelembe vesszük, hogy kevesebbe kerül, mint az úgynevezett EB-5-ös befektetői vízum, ami legalább 500 ezer dollárt kóstál. Az egyik Shanghai-i ügynökség, amely egy tipikus amerikai béranya-program árának háromszorosáért kínálja szolgáltatásait, épp az amerikai álommal csábítja magához ügyfeleit.
“A klienseink a repülőjegyek és egyéb költségek árát is beleszámítva 300 ezer dollárért két gyereket kapnak, és az egész család le tud telepedni az Egyesült Államokban" – nyilatkozta egy ügynök a Reuters-nek.
Az anyagi előnyökön túl egyesek azért választják az amerikai béranyákat, mert így lehetőségük van dizájner-bébiket kérni.
Dizájnerbébik
Bár a szabályozás gyakorlatilag mindenhol tiltja, a dizájnerbébi iparág mégis virágzik. Ezt a pejoratív kifejezést a divatvilágból vették kölcsön, és azt jelenti, amikor a születendő babákra is afféle megrendelhető, személyre szabható termékként tekintenek.
Ide sorolható az, amikor a megrendelő előírja, milyen külső-belső tulajdonságokkal rendelkező donoroktól milyen nemű és elvárt tulajdonságú gyerekeket szeretne.
“Van, aki kifejezetten kínai vagy ázsiai petesejt-donort kér, gyakran kitérve a donor iskolai végzettségére is” – mondja Harney, a Reuters riportere. Jennifer Garcia, az Extraordinary Conceptions nevű kaliforniai béranya-ügynökség munkatársa szerint mások magas, szőke donorra vágynak. “Az ügyfelek úgy hiszik, hogy ezek a "kevert rasszú" gyerekek magasabbak, szebbek és okosabbak lesznek.” – írja Harney.
Épp így lehet fiút vagy lányt rendelni (fiú babákat sokkal gyakrabban kérnek), az amerikai béranya-programban tehát a lehetőségek száma végtelen. Ha valaki meg tudja fizetni.
A fordított irányú béranya-turizmus: indiai útkeresés a “bérelj méhet” ipar szabályozására
Anand, India, szeptember 30. A zöld műtősruhába öltözött brit restaurátor, Rekha Patel öleli újszülött lányát az Akanksha Klinikán észak-nyugat Indiában, férje, Daniel egy üvegajtón át mosoly rájuk.
“Nem tudom elhinni, hogy végre megszületett a gyermekünk” – mondja Patel, miközben csodálattal bámulja az ötnapos Gabrielle-t. “Nagyon hálásak vagyunk a béranyának, aki teherbe esett, és egészségben kihordta a kislányunkat. Kilenc hónapot adott az életéből a gyermekünknek.”
A 33 éves Naina Patel-t, aki Gabrielle-t szülte, a fizetség kompenzálja a kellemetlenségekért. Patel, akinek három saját lánya van és férje riksa-vezetésből él, egy hostelben lakott kilenc hónapig 60 másik béranyával együtt, hogy a klinika figyelemmel kísérhesse egészségi állapotukat. Mint a legtöbb béranya, ő is titokban tartotta terhességét, félve a konzervatív indiai társadalom ítéletétől. “Örömmel tettem, de nem volt igazán választásom, kellett a pénz.” – mondta a kórházi ágyon, amelyen épp a császármetszésből lábadozott Gabrielle születése után.
Egy piac születése
India 2002-ben nyitott a mindenki számára hozzáférhető béranyaság felé. Egyike annak a maroknyi országnak – köztük van Grúzia, Oroszország, Thaiföld és Ukrajna és az Egyesült Államok néhány tagállama, – ahol a nők fizetséget kérhetnek, hogy mesterséges megtermékenyítés segítségével kihordják egy genetikailag idegen pár embrióját.
Az alacsony költségű technológia, a felkészült orvosok, az egyszerű bürokrácia, és a rendelkezésre álló lehetőségek a termékenység-turizmus kedvelt célpontjává tette Indiát a britek, amerikaiak, ausztrálok és japánok körében.
Az indiai béranya-ipar nagyságára vonatkozó hivatalos adat nem áll rendelkezésre. Egy 2012 júliusában készült ENSZ- tanulmány évi 400 millió dollárosra becsüli az iparágat, és több mint 3000 termékenység-klinikával számol India-szerte.
Az anandi Akanksha klinika az egyik legismertebb ezek közül. A Gurajat tartományban található kisvárost béranya-fővárosnak is nevezik. “Az anandi béranyákat bátorítja, hogy ezt a csodálatos ajándékot adhatják másoknak.” – mondja az Akanksha tulajdonosa, az IVF-szakértő (In vitro fertilization, mesterséges megtermékenyítés) Nayana Patel (igen, ebben a sztoriban ő a harmadik, akit Patelnek hívnak) – aki 2004-ben azzal került a rivaldafénybe, hogy egy asszony édesanyját (a születendő gyermek nagymamáját) tette béranyává.
Patel, aki 2007-ben Oprah Winfrey műsorában is feltűnt, 500 béranya által kihordott terhességben működött már közre – ezek kétharmada más országból érkezett szülők magzata volt, egy részük 30 különböző országban élő, Indiai gyökerekkel rendelkező pár.
Ez a tökéletes reklám India egyre növekvő béranya-iparának, amelyet meddő párok ezrei keresnek fel, sokan a tengeren túlról, hogy helyi asszonyok méhét béreljék ki gyermekük kihordására.
Olcsóbb, mint otthon
Indiában a Reuters beszámolója szerint egy teljes ilyen csomagért összesen 25-30 ezer dollárt kell fizetni, ebből a béranya körülbelül 6500 dollárt kap meg. Indiában a becslések szerint körülbelül 3 ezer béranya-klinika működik, meglehetősen vegyes színvonalon. A nők beköltöznek az intézményekbe a terhesség teljes idejére, aminek két fő oka is van. Az egyik, hogy így folyamatos felügyelet alatt állnak, és ellenőrizni tudják a táplálkozásukat, egészségi állapotukat. A másik, hogy a béranyák nagy része jön olyan szegény és ultrakonzervatív közegből, ahol nem bocsátanák meg nekik, hogy más emberek gyerekét szülik meg pénzért.
Márpedig a 6500 dollár nők tömegeinek jelent egész vagyont, akkora összeget, amivel akár az egész életüket rendbe hozhatják, ebből vállalkozást indíthatnak, és taníttathatják saját, vér szerinti gyerekeiket is.
Win-win helyzet, vagy a szegény nők kihasználása?
“Szükség van a szektor szabályozására”. – mondja Dr. Sudhir Ajja, a Mumbai székhelyű Surrogacy India termékenységi központ munkatársa. A cég 2007-es indulása óta már 295 béranya által kihordott terhességben működött közre, klienseik 90 százaléka a tengerentúlról érkezett, 40 százalékuk azonos nemű pár.
“Ha azonban a törvény valóban úgy szigorítja a feltételeket, ahogy a belügyminisztérium illetékese javasolja, a béranya-programból kiesnek az azonos nemű párok és az egyedülállók, ami biztosan nagy hatással lesz az iparágra, és kevesebb ügyfelünk érkezik majd a tengerentúlról.”
A jelenségről óriási vita dúl Indiában. A "béranya-ipar" támogatói szerint minden érintett jól jár. A meddő házaspárok gyerekhez jutnak. Sokan nem tudnának több százezer dollárt kifizetni ezért, de a néhány tízezer dollárt ki tudják gazdálkodni. A béranyák pedig úgy kapnak esélyt egy jobb életre, hogy közben egy óriási ajándékot is adnak másoknak.
“Babagyárak”
A klinikák egy része "egyablakos" bababoltként működik, a leendő szülők futárral küldik a sejteket Indiába a megtermékenyítéshez, és ők maguk csak a gyerek megszületése után egy-két nappal érkeznek Indiába, hogy átvegyék a "kész" gyereket.
Az indiai béranya-ipart erősen támadják a nőjogi szervezetek, melyek szerint a termékenységi klinikák nem mások, mint “babagyárak” a gazdagok számára. Mint mondják, szabályozás hiányában sok szegény és iskolázatlan nőt csábítanak el a klinikák, olyan szerződéseket íratva alá velük, amelyet nem teljesen értenek, látnak át.
Tavaly májusban egy 30 éves béranya, Premila Vaghela meghalt néhány nappal azután, hogy megszülte egy amerikai pár gyermekét a Gujarat-I klinikán. A rendőrség baleseti halálként iktatta az esetet.
A nemrégiben készült, 100, Delhi-i és Mumbai-i béranyára kiterjedő kormányzati tanulmány úgy találta, hogy nincsenek a kompenzációra vonatkozó “fix szabályok”, és a szülés utáni egészségügyi ellátás sem biztosított.
A tanulmány olyan eseteket is idéz, amikor a béranyába többször ültettek embriókat, hogy így növeljék a siker esélyét.
“A legtöbb esetben ezeket a béranyákat egyszerűen használják.” – mondta Ranjana Kumari, a tanulmányt készítő Társadalmi Kutató Központ vezetője.
A béranyák, a születendő gyerekek és a szülők védelmére szolgáló törvény - az Assisted Reproductive Technologies Bill (ART) (magyarul az Asszisztált Reprodukciós Technológiák Törvénye) több mint időszerű – mondta Kumari.
A júliusban megszigorított vízum-szabályok máris megnehezítették az azonos nemű párok és az egyedülállók részvételét a béranya-programban. Az ART-törvény, amely várhatóan jövő elején kerül a parlament elé, tovább szűkíti majd a mozgásteret.
A jelenlegi javaslat szerint az összes termékenységi klinikát regisztrálni kell majd, és gyakran kapnak majd ellenőrzéseket a hatóságoktól. A béranyák korát 21 és 35 között szabályozzák, biztosítást kapnak, és közjegyző által hitelesített szerződést kell majd aláírniuk a leendő szülőkkel.
“A szabályozás szükséges, hogy ez a csodálatos folyamat létrejöhessen, ellenőrizhető legyen, és megfelelő emberek között történjen.” – mondta az Akanksha Klinika vezetője.
“Ám a megnövekvő bürokrácia mindenkinek nehezebbé teszi majd a folyamatot. Nem csak kevesebb tengerentúli leendő szülőt jelent, a béranyákat is érinteni fogja, akik elveszíthetik az egyetlen esélyt, hogy jobbá tegyék az életüket.”
