Az orvos felírta a gyógyszert, majd közölte, ha lehet inkább be se szedjem terhesen. Mi a jobb, a mellhártyagyulladás, vagy a gyulladáscsökkentő?
Van abban némi irónia, hogy megtettünk több mint ezer kilométert kocsival, bejártuk Ausztriát, becsúszott egy rövidebb túra is, sóbányába ereszkedtünk hosszú csúszdán, aztán a nyaralást nem azért kellett félbeszakítani és korábban hazajönni, mert héthónapos terhesen nem bírtam a strapát, vagy mert görcsöltem, hanem mert egy szimpla torokgyulladás szövődményeként a végére már mozdulni sem bírtam.
Az úgy volt, hogy két hétig tartó betegeskedés (torokgyulladás, köhögés) után (tünetmentesen) egyik napról a másikra jött a lehetőség és az ötlet, hogy végre kiszakadjak az ágyból, úgyhogy semmi, még a nagy hasam se tarthatott vissza attól, hogy bevállaljam az osztrák utat. Ismerőseim persze egyből aggodalmukat fejezték ki azzal viccelődve, hogy nagyon hajtok arra, hogy a gyerekem kettős állampolgár legyen, én meg úgy gondoltam, minden terhes nő tudja magáról, mit bír ki, meg mit nem – no de ez az egészséges terhes nőkre vonatkozik ugyebár.
A harmadik napig bírtam, bár, ha a férj nem zárja le azzal a nyaralást, hogy este azonnal megyünk haza, és kihagyjuk Bécset a körutazásból, akkor valószínűleg még ráhúzok egy napot a dologra, és ott bénulok le a Mariahilfer Strassén.
Fájt, szúrt a bordáimnál még nyugalmi állapotban is, persze megvolt a saját diagnózisom: rekeszizomláz, bár valahol sejtettem, hogy ez egy kicsit komolyabb lesz. (Van egyáltalán olyan, hogy rekeszizomláz?)
"Írok gyógyszert, de vigyázzon vele"
Mintha a gyerekem egészsége az én kezembe lenne rakva, hiszen basszus, fáj, mint az állat, de ha azt mondják nekem, hogy ettől a kislányomnak kinőhet plusz egy feje, akkor nincsen az a fájdalom, amit ne tudnék elviselni. A betegtájékoztatón is az áll egyébként (mindkét gyógyszer esetében), hogy a terhesség időszakában a magzatot fenyegető veszélyek miatt nem alkalmazható, vagyis ez nem olyan dolog ám, hogy babával a hasamban is megeszem az E betűktől hemzsegő Smack levest, ha megkívánom, vagy havi egy alkalommal elkortyolgatok egy pohár vörösbort.
Köztes megoldásként a gyulladáscsökkentőt mindössze két napig szedtem – vagyis már két napja nem, állapotom pedig ugyanolyan, mint amikor abbahagytam a gyógyszert. Fáj még, recseg valami a bordáimnál, de nem bírnék megbarátkozni a lelkiismeretemmel, ha a figyelmeztetések ellenére több bogyót is beszednék. Mindemellett meg amiatt is parázok, hogy visszaesek, vagy még súlyosabbá válik a dolog, egy ördögi kör ez, akárhogy nézzük.
Szóval szomorú, de az van, hogy nincsen olyan antibiotikum vagy gyulladáscsökkentő, amire megfelelő adat lenne terhes nőkön történő alkalmazásának tekintetében. A kockázat mérlegelése innentől kezdve az orvosé, aki cirka két perc alatt, fogalmam sincs, milyen alapon dönti el, hogy felírja-e a gyógyszert vagy sem, a felelősség viszont egyből az enyém, amint a szakember is figyelmeztet, hogy óvatosan a dologgal.
