Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hová rakják a gyereket, ha három évtől lesz kötelező az ovi? A szomszéd megyébe, 35 fős csoportokba. Három négyzetméter helyett kettő is elég lesz.
2014 szeptemberétől az óvoda a gyermek három éves korától lesz kötelező. Ezzel vagy egyetértünk, vagy nem, ám az mindenképpen elgondolkodtató, hogy a MANTE (Magyar Nevelők és Tanárok Egyesülete) szerint ehhez körülbelül 20-25 ezer óvodai férőhely hiányzik.
Persze elméletileg egyetlen hely sem hiányzik, sőt, az MTVA/MTI grafikonja szerint még sokkal több is a férőhely, mint a gyerek. Csak éppen a gyakorlat nem hajlandó igazodni az elmélethez, mert - ahogy azt elég sokan tapasztaltuk - pont ott nincsenek szabad óvodai helyek, ahová a gyerekeket iratni szeretnénk, ahol lakunk vagy dolgozunk. És a legtöbben valamiért nem szeretnénk a gyereket 40-80 kilométerre hordani oviba.
Lehet persze az egy gyerekre jutó előírás szerinti, gyerekenként 3 négyzetméteres területet 2 négyzetméterre csökkenteni, csak éppen az a baj, hogy például a mi ovinkban már így is csak akkor van meg a 3 négyzetméter, ha a folyosót is hozzászámolom.
És a vicc az, hogy ezzel, és a 26 fős csoportlétszámal még egész jók vagyunk, mert van olyan ovi is, ahol 30, vagy még több gyerek van egy csoportban. És rájuk ugyanannyi pedagógus jut, vagyis délután egy.
És ez a 25 ezer hiányzó férőhely nem csak azok számára aggasztó, akik éppen oviba készülnek, hanem azoknak is, akik oda járnak.
Az óvodavezető két rossz közül választhat
A MANTE arról ír, hogy a rugalmas, a gyerekek érettségéhez igazodó iskolakezdés, és a három éves kortól kötelező ovikezdés komoly feszültséget kelt a rendszerben. Az óvodavezetők ugyanis két rossz közül választhatnak.
Vagy iskolába küldik az arra még nem teljesen érett gyereket, hogy fel tudják venni a háromévest, vagy elutasítják a kicsik felvételét. A közleménynek van két, nagyon érdekes bekezdése, ezt szó szerint idézem, mert ebben a témában itt a Porontyon is gyakran szokott vita lenni:
"Annak ellenére, hogy van olyan hangulat és érvelés, mely szerint túl sok, az iskolai tanulásra alkalmas hét és nyolcéves gyermek van az óvodákban, a tények mást mutatnak. A statisztikai adatok szerint az ilyen korú gyermekek aránya az óvodában reális.
Sokkal nagyobb problémát jelent az, hogy nagyon sok gyermek túl korán, nem megfelelő érettséggel lép az iskolába, s csak az első tanév végén, vagy második osztályos korában válik alkalmassá a teljes értékű tanulásra. Az első osztályban elvégzett DIFER mérések tanúsága szerint az ilyen gyerekek aránya intézményeként átlagosan 15-30 % között mozog."
A 15-30 százalék szörnyen nagy szám, ezer mérés bizonyította már, hogy a (képességekhez mérten) túl korai iskolakezdésnek milyen hosszútávú hatásai lesznek a gyerekre.
Legyen inkább mégis 4 éves kortól?
Van viszont a közlemények olyan része is, amivel egyáltalán nem értek egyet, bár elfogadom, hogy szakmailag biztosan igazuk van. A MANTE úgy látja, hogy szakmailag is elfogadható, a fenti ellentmondást is feloldani képes megoldás lehetne, ha:
"a minél korábbi, három éves kortól történő óvodáztatás ugyanis elsősorban a hátrányos helyzetű gyerekek számára fontos, ők azok, akiknek több nevelési évre van ahhoz szükségük, hogy a törvényben meghatározott időre iskolaérettekké válhassanak, s megkezdhessék tanulmányaikat.
A gyerekek többsége esetében ugyanakkor elegendő lehet az is, ha csak négyéves koruktól kezdenek óvodába járni, a családi háttér ugyanis megfelelő feltételeket biztosít fejlődésükhöz. Ez a helyzet, valamint az, hogy a törvény lehetőséget biztosít az óvodába lépés időpontjának kitolására, megfelelő mozgásteret biztosíthat az óvodavezetők felelős döntéseihez mindaddig, amíg a szükséges óvodai férőhelyeket az állam és a fenntartók létrehozzák."
Szakmailag biztosan igazuk van. Csakhogy legyünk már reálisak! A hároméves óvodakezdés nem luxus! Sőt, az anyák munkaerőpiaci lehetőségeit taglaló cikkeink alapján már nagyon-nagyon nehéz helyzetbe kerül az, aki három, vagy adott esetben többször három év után próbálna meg visszatérni dolgozni. Ma már egyáltalán nem ritka az, hogy valaki a gyerek 1-2 éves korában szeretne legalább részmunkaidőben újra aktívnak lenni.
Halkan kérdem, mi van a hétköznapi, normális, nem hátrányos helyzetű, de nem nagyon gazdag családból jövő gyerekekkel? A legtöbb család nem engedheti meg magának a magánbölcsit, magánovit, és azt sem, hogy az anya a gyerek (esetleg a legnagyobb gyerek) négy éves koráig otthon dekkoljon. És most tényleg, ne jöjjön már légyszi kommentben megint a cigányozás, mert azzal cseppet sem leszünk beljebb. (És valóban, a bármilyen okból hátrányos helyzetű gyerekeknek tényleg nagyobb szüksége van az óvodára, mint az átlagnak.)
Annyira jó lenne látni egy alapos felmérést arról, hogy pontosan hol, pontosan hány férőhely hiányzik, és vajon mennyibe kerülne az óvodai rendszer olyan fejlesztése, amivel a gyerekek normális ellátását biztosítva lehetne megfelelni az új szabályozásnak. Tudnak esetleg ilyenről? Mert én sajnos nem találtam.
