Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tanja és Sarah arról ír, hogyan lesz egy leszbikus házaspárnak gyereke. Család máshogy.
A svájci Tagesanzeiger blogján pár hónapja olvasható egy sorozat, amely egy leszbikus párt mutat be, Tanja és Sarah arról mesélnek, milyen hosszú út vezetett odáig, hogy ötéves együttélésüket hivatalosan is megpecsélhették, és hogyan lesznek hamarosan szülők.
Bár Svájc sok szempontból rugalmasabb ország, a bejegyzéseik kapcsán több száz kommentes, hatalmas vita bontakozott ki, ahol meglehetősen sokan támadták a párt, felelőtlennek önzőnek kiáltva ki őket, amiért ilyen "abnormális" családba várnak gyereket. Meglepően sokan voltak viszont megértők is, és a pár azt mondja, sokat tanultak a heves kritikákból is.
Tanja most nyolc hónapos terhes, márciusban kislánya fog születni. A svájci törvények engedélyezik az azonos neműek házasságát, ezért amint kiderült, hogy babát vár, szerelmével, Sarah-val összeházasodtak. Hogy mégis hogyan lesz gyereke egy azonos nemű párnak?
Kettőjük közül Tanja volt az, aki mindig is akart gyereket, Sarah is gyerekpárti, de abban nem volt biztos, hogy terhes is akarna lenni. Így nem volt kérdés, hogy Tanja lesz az, aki vállalja a teherbeeséssel járó procedúrát. Először arra gondoltak, hogy egy ismerős férfit vonnak be tervükbe, de miután nem találtak olyat, aki mindkettőjüknek megfelelt volna, és attól is tartottak, hogy egyszer a vérszerinti apa fogja magát, és magának követelné a gyerekét, elálltak ettől az ötlettől.
Ezután a mesterséges megtermékenyítés került szóba, de míg a heteroszexuális pároknál a svájci törvények értelmében adott a lehetőség a spermadonor igénybe vételére, addig ez tilos homoszexuális párok esetében. És az örökbefogadás sem jöhetett szóba hasonló okok miatt. Így aztán hosszas keresgélés után az interneten bukkantak rá egy koppenhágai klinikára, amely a dán törvények szerint engedélyezi mind az azonos nemű párok esetében, mind pedig egyedülálló nőknek az anonim spermadonorral történő mesterséges megtermékenyítést.
A leendő páciensek a modern kornak megfelelően ingyenesen letölthető adatbázisból választhatják ki a számukra szimpatikus „apát”. Így esett a választás, egy 182 cm magas, barna hajú, kék szemű újságíróra.
Több hónapba telt, mire eljutottak odáig, hogy Tanján elvégezhették a beavatkozást. Először megnézték Tanja alkalmasságát, majd háromszor is Dániába kellett repülniük, mert két beültetéssel probléma volt. Az első nem tapadt meg, a másodikkal már eljutottak a pozitív terhességi tesztig, de pár nap múlva Tanja elvetélt. A harmadik azonban sikerült, most már csak egy hónap van a szülésig. A dán művelet nem volt olcsó, egy-egy alkalom 2000 svájci frankba került (majdnem 600 ezer forint).
Amikor először bemutatták a Mamablogon a párt, több mint ötszáz kommentet kaptak, benne hideget és meleget. Voltak, akik támogatták őket, drukkoltak nekik, mások a szokásos „önzők, egoisták vagytok”, „nem vagytok normálisak, ha apa nélküli életet szántok egy gyereknek” típusú hozzászólások voltak. Ezek a kritikák nem maradtak nyom nélkül a lányokban, sokat gondolkodtak ezekről. De ahogy elmondták, nem volt könnyű a döntést meghozni, azt tudták, hogy gyereket szeretnének, mint a nők többsége, és a sok mérlegelés után döntöttek így.
És mit szól a család?
Tanja először nagymamájával, a 81 éves Nanával közölte a jó hírt, miszerint neki és Sarah-nak gyereke fog születni. Nana először nem is tudta, mit szóljon, mit kérdezzen, egyáltalán hogyan lehet nekik gyerekük. De amikor elmondták neki a dániai küldetés lényegét, megértette. És boldog volt, hogy unokája boldog, és amiatt is, mert dédnagymama lesz belőle. Tanja családjában szokása van a vasárnapi közös ebédnek, ilyenkor a nagy család minden tagja összegyűlik: nagyi, anya, apa, öcsi, hugi és barátja és Tanja Sarah-val. Sarah is régóta állandó résztvevő, családtagként kezelik.
Tanja lánytestvére elmesélte, hogy amikor megtudták, hogy spermadonort keresnek, a család egységesen támogatta döntésüket, és most, hogy már nővére terhes, az egész család lelkesen vásárolgat mindenféle ajándékot a kicsinek. Arra a kérdésre, hogy milyen az nekik, hogy Tanja nem egy férfival, hanem egy nővel várja a gyermeket, a levegő kissé megfagyott. De csak egy pillanatra, mintha nem értenék, ez miért kérdés, nekik már természetes. Aztán a lánytestvér vette át a szót, s elmondta, hogy nekik igazából ebbe nincs beleszólásuk, nincs választási lehetőségük, és elfogadják. A nők és a férfiak szerepe manapság nem annyira élesen körülhatárolhatóak, mint régen.- magyarázta. Tanja apja szerint egy családot nem a nemek határoznak meg, hanem az, hogyan nevelik, gondoskodnak a gyerekekről. A család rangidős férfijaként nem is érzi, hogy neki bármiféle pótapa szerepe lenne majd. Ő nagypapa akar lenni, nem több, és nem is kevesebb.
A család azért néha kap negatív visszajelzéseket lányuk miatt. Tanja öccse majdnem összeverekedett nemrég egy ismerősével, mert az csúnyán lehordta leszbikus nővérét, de a nagymama is többször látta már ismerősök arcán, hogy fintorognak, ha Tanjáról mesél nekik. Ha Tanja szóba kerül, az emberek automatikusan Sarah-t is odaképzelik, és máris nem az érdekli őket, miről van szó, hanem az, hogy ők leszbikusok.
Mit érez Sarah, most hogy Tanja anya lesz?
Sarah néha fél. Attól tart, akárcsak az apák, hogy kiszorul egy kicsit Tanja életéből. Ráadásául Sarah az apákkal ellentétben vér szerint nem érintett, igazából csak érzelmi szálak kötik őket egymáshoz. Attól is tart, hogy nőként miután nem ő a terhes, nem fog tudni ráhangolódni az anyaságra, és kívülálló lesz.
De azt is elmondták, ezek a félelmek egyelőre nem váltak valóra. Még sosem voltak ilyen közel egymáshoz, a terhesség a két nő párkapcsolatában az a mérföldkő, amely a leginkább rámutat szerepeikre. Tanja tájékozottabb, jobban keres, ő irányít és biztosítja a rendet. Sarah kissé kaotikusabb és gyakran a konfliktus okozója, szertelen és túl laza felfogású.
Azonban mindketten látják, hogy változniuk kell. Tanjától több megértést, türelmet és érzelmet vár el az új helyzet, Sarah-nak pedig komolyodnia kell, és többet segíteni a háztartásban. Úgy tűnik, mindketten megfelelően alkalmazkodnak az új körülményekhez, és ahogy mondják, még sosem szerették egymást annyira, mint most.
