Szoktam mondani, hogy a lakosság összetételét tekintve szerencsés vagyok, mert nem vegyes körzet: 100% cigányságot gondozok. Védőnéni mesél, 1. rész.
Védőnéni - akinek természetesen van neve, de azt nem fogjuk leírni -, egy kicsi, cigányok lakta településen dolgozik, ő nem cigány. Bár erről nem írt, én azért leírom, munkakörülményei a legtöbbünk számára döbbenetesek, de ő ezen nem akad fent. Amikor reggel bemegy a tanácsadásra előszőr befűt. Fával, mert a falujában nincsen gáz. Mivel néha befagy a kamra lakatja, ahol a gyújtósnak valót apríthatná a rönkök közé, ilyenkor a torkok megvizsgálására való kis fa lapocskákkal csiholja a tüzet. A rendelőjében délelőtt 10 órára akár már 10-15 fokig is felkúszhat a hőmérséklet.
Fogadjátok őt szeretettel, mert amit és ahogyan csinál, az elképesztő. És sose felejtsétek el: imádja a faluját, a családokat, a terheskéit - ahogy hívja őket, a gyerekeket, így ha őket bántjátok, Védőnénit is bántjátok. Védőnéni mostantól rendszeres vendég lesz a Porontyon, és innentől most övé a szó.
A cigányokról, és eleve a kisebbségi gondozásról írni, mindig hálátlan feladat. Kevés elismerés és sok kritika, mindenkinek van „tapasztalata”, hozzászólása, mondanivalója, bőven el vagyunk látva előítéletekkel, a saját tapasztalat pedig igen kevés.
Szeretnék most fordítani egyet a nézőponton: helló kedves olvasó, itt a védőnéni jelentkezik a cigányfaluból!
Senkit nem akarok illúzióba ringatni, bizony nem úgy kerültem ide, hogy Terézanyut akartam játszani, hanem kellett a munka és csak itt volt hely. A felvételi elbeszélgetésem is meglehetősen egyszerű volt, a polgármester annyit kérdezett: Szereted a cigánygyereket? Egy védőnő erre mégis mit mondhat? Persze. Jó, hétfőn kezdesz!
Voltak-e előítéleteim? Őszintén? Rengeteg... aztán jártam házról-házra, családról-családra, és egy idő után rájöttem, hogy nagyon sok mindent rosszul gondoltam. Megismertem az embereket, megtanultam a szokásaikat, kezdem megérteni a gondolkodásukat, és próbálom megtanulni a nyelvet. Ma már a legkevésbé sem érdekel, hogy milyen származású emberrel beszélgetek és amikor egyik alkalommal megkérdezte tőlem a saját falumban egy rendezvényen az egyik meghívott, csak úgy bizalmasan: „És mond, sok fekete lakik itt?” – csak néztem rá bambán: hiszen errefelé nem is laknak négerek! Nehezen esett le mit is akar... egy idő után eltűnnek a bőrszínek és csak az emberek maradnak.
Azóta hívtak dolgozni már többfelé, viszont eszem ágában sincs elmenni. Szeretek itt dolgozni. 121 családhoz vagyok „bejáratos” a faluban, szoktam mondani, hogy a lakosság összetételét tekintve szerencsés vagyok, mert nem vegyes körzet: 100% homogén cigányságot gondozok.
Ha valahol szóba kerül, hogy hol dolgozom, mindig menetrend szerint jönnek a sztereotip kérdések.
Kezdésnek leírnám a kedvenceim:
Nem félsz?
Első munkanapomon mentem a buszhoz, a megálló persze a kocsma előtt van (falun hol is lenne máshol), a helyi vagány fiatalság pedig ott korzózott. Ahogy az lenni szokott, ha ellejt a „friss husi” előttük, én is megkaptam „hű de jó csaj” beszólásomat, de a másik azonnal oldalba is vágta: „ Te hülye, ez a védőnő!„ Nem, nem félek... és érdemes szem előtt tartani: itt, ha ma összevesztél valakivel, nem biztos, hogy holnap is haragban lesztek. Más a temperamentum és egy idő után az ember felveszi a „fordulatszámot”. Ezenkívül az önkormányzat is teljes mellszélességgel kiáll mögöttem, élén a polgármesterrel, ami inkább valamiféle intézményesült vajdaszerepkör, hisz a falu ügyes-bajos családi dolgaiban is ő szokott rendet tenni. Hasonlít a régi autentikus közösség felépítéséhez, így szorosabban figyel rájuk, igénylik is. Kicsit olyan mint az orosz rendszer: tök mindegy milyen államforma van, mindig kell egy legfőbb vezető.
Van nagykorú terhesed is?
Ennél a kérdésnél már fenntartom magamnak a jogot a falu helyett is megsértődni, de mivel tényleg mindenki megkérdezi, így muszáj vagyok leírni. Igen, sőt! Tavaly mindössze a terhesek 12 százaléka volt kiskorú, 88 százaléka nagykorú volt, ez teljesen megfelel az országos átlagnak. Ezenkívül a 18 éven alul vállalt terhességek nem csak a kisebbségekre jellemzőek.
A térségben szinte csak mélyszegénységben élő falvak vannak, ahol a magyar lakosság körében ugyanúgy megfigyelhető a korai anyaság, mint a cigányság körében, tehát inkább hozható összefüggésbe a társadalmi helyzettel, mint a faji hovatartozással. A helyi közösségi elvárások persze már más tészta. Jövőkép szinte nulla, és a lányok felé nagy az elvárás, hogy „férjhezmenetel” (így hívják ha párt talál, de ritka a tényleges házasság) után minél hamarabb baba szülessen.
Van ám gyerek bőven mi? Minek szülnek ennyit?
Ha az előzőnél nem sértődtem meg, itt igyekszem ezt pótolni. Mostani adatok szerint mindössze a családok 8 százaléka nevel 4 vagy annál több gyermeket, múlt évben a legtöbben a 2. babájukkal voltak várandósok. Nálunk is csökken a születésszám: míg a 90-es évek elején 50 körül voltak az újszülöttek, az elmúlt évben mindössze 17 érkező babának örülhettünk.
Volt nálam tavaly interjúkat készíteni szakdolgozathoz egy hölgy. Ő is feltette ezt a kérdést, de mivel pont az oviban voltunk, így egy falubeli dadus válaszolt: gyermekszeretetből szülnek. Azt hiszem a szakdolgozó pont erre a válaszra nem számított. Tapasztalatom alapján én is ezt tudom megerősíteni, a „gyerek a minden” – ahogy ők mondják. Viszont mindenképp szeretném leszögezni: cigány és cigány közt is óriási különbségek vannak, amíg ebben a faluban legtöbb helyen fellelhető az abszolút gyermekközpontúság, két faluval arrébb már egyáltalán nem biztos, hogy ez a helyzet...
Szegény gyerekek...
És itt következik a gyerekekről szóló mindenféle sajnálkozás, amit csak magyar fejjel ki lehet gondolni. Valóban nagy szegénységben nőnek fel. Tényleg nem jutnak el külföldre nyaralni, nem lesz érintőképernyős telefonjuk, sőt alig van játékuk. Viszont rendkívül szoros a kötődés a családdal, az anyákkal, alapvetően nagy érzelmi biztonságban nőnek fel, és a gyermeknek elsősorban erre van szüksége. Játszani pedig tökéletes a fahasáb a kályha alól, anyu cipői és a gyufásdobozok is.
A pénz miatt...
Nemrégiben olvastam egy tanulmányt ahol pont ezzel foglalkoztak. Szerintem a „pénzért szülés” elsőszámú indikátora az lenne, hogy megérje. Egy gyerekre a családi pótlék 12.200 forint. Akkor ebből kellene kigazdálkodni mondjuk egy 3 hónaposra a pelenkát, popsikenőcsöt, popsitörlőt, kisruhákat... és akkor még tápszert nem számoltunk, mert jó esetben anyatejet kap, orvoshoz nem vittük, gyógyszert és vitamint még nem vettünk neki. Bizony, nem éri meg pénzért szülni. Ezzel szemben ténylegesen vannak olyan családok, ahol az ellátások miatt vállalják a többedik gyermeket: például több gyermeknél magasabb családi pótlékot kapnak, esetleg 3 gyermek után még több évig maradhatnak anyaságin, és az pár ezer forinttal több, mint mondjuk az aktív korúak ellátása. De szerencsére nem ez a jellemző, bár én is ismerek pár delikvenst... nem csak cigányokat.
És ti mit kérdeznétek? Miről írjak legközelebb?
