Legyen a német az első nyelv? Egy olyan országban, ahol tíz emberből kilenc sosem jut el egy másodikig?
A napokban kapták fel a hírt, hogy az oktatási államtitkárság átvariálná a nyelvoktatást is. A kiszivárgott, (egyébként nem új) és közben persze munkaanyagnak minősített tervezet kapcsán heves vita lángolt fel. A javaslatokat végiggondolva ismét csak az az érzésem, hogy az oktatás szegregálása a cél, ahol arra ösztönöznek, hogy aki megteheti, irassa magániskolába a gyereket, a többiek meg egyék amit kapnak. Önök hogy gondolják? Szavazzanak!
Baj, hogy az angol helyett a német lenne az első nyelv?
A tervezett változtatások közül a legnagyobb visszhangot az váltotta ki, hogy az iskolákban az elsőként tanulandó idegen nyelv ezentúl a német lenne. Érveket könnyen találunk pro és kontra, a tervezet arra hivatkozik, hogy a német után könnyebb az angolt megtanulni, mint fordítva.
Bár nem láttam a kutatást, amire az államtitkárság hivatkozik, ezt a nézetet sokan és régóta vallják, alátámasztja a tapasztalat is. A mi gyerekkorunkban (80-as évek vége, 90-es eleje) valóban szokás volt először németül, és csak később angolul tanulni, ami mellé a rendszerváltásig még bejött a kötelező orosz is. Akkor ezt indokolta az is, hogy az európai országok közül a legélénkebb kapcsolatban Ausztriával és a két Németországgal álltunk.
És akkor most hol a buktató? Hát több is akad. Egyrészt ma Magyarországon már annak is eléggé örülnénk, ha a fiatalok legalább egy nyelvet használható szinten megtanulnának.
Egy 2012-es, egész EU-ra kiterjedő felmérés szerint nekünk magyaroknak továbbra sincs mire büszkék lennünk.
Mit beszélünk?
A magyarok 35 százaléka állítja magáról, hogy legalább egy idegen nyelven képes elbeszélgetni. (Az EU átlag 54 százalék.)
A magyarok 13 százaléka állítja, hogy erre két nyelven is képes (az EU átlag 25 százalék).
A magyarok 65 százaléka nem beszél semmilyen idegen nyelvet (EU átlag: 46 százalék)
Nagyon érdekes egyébként a belinkelt kutatás Magyarországra vonatkozó adatlapjából a magyarok nyelvtanulási motivációja is, amiből kiderül, hogy sem más kultúrák megismerése, sem az utazás, sem a külföldiekkel való beszélgetés nem lelkesít minket különösképpen, leginkább azért tanulnánk nyelveket, hogy külföldön dolgozhassunk, és/vagy itthon jobb munkát kaphassunk.
Ebben a helyzetben viszont indokolt, hogy első nyelvként a németet erőltessük egy olyan országban, ahol az emberek csaknem kilenc tizede sosem jut el egy második nyelvig? Mivel a realitás az, hogy a legtöbben úgysem fognak két nyelven jól megtanulni, nem lenne jobb cél, hogy az első nyelv a lehető leghasznosabb legyen?
A többi nyelv kiírtása is cél?
Van a tervezetnek egy másik érdekes pontja, ami már kicsit kisebb hírverést kapott. Eszerint a nyelvoktatás (A) mindenhol az általános iskola negyedik osztályában indul majd, és (B) ott csak az angol és a német közül lehet majd választani.
Mindkét tagmondat érdekes. (A:) Ma már nagyon sok iskolában első osztálytól kezdve van valamilyen idegen nyelvű foglalkozás. Ennek - nem fizetős, állami iskolákról beszélünk - szintje változó, a heti kétszer 20 perc mondókázástól kezdve a készségtantárgyak idegen nyelven való oktatásáig. Innen tehát a negyedikes kezdés egyértelmű visszalépés, de nem csak innen, hanem onnan is, hogy a nyolcvanas években az én osztályom például harmadikban kezdte a németet, és nem jártam valami különösebben elit helyre, egyszerűen a körzetes iskolába, igaz, Budapesten.
És (B:) Meghökkentő a választható (tanítható) nyelvek körének leszűkítése is. A legtöbben egyébként is nyilván ezt a két nyelvet kezdik elsőnek, hiszen az angol adja magát, a német pedig még mindig nagyon népszerű nálunk. (A magyarok 59 százaléka szerint lenne hasznos, ha a gyereke németül tanulna, míg az EU átlag 20 százalék.) De azért vannak olyanok is, ha nem is sokan, akik mondjuk elsőként franciául vagy spanyolul kezdenének tanulni (itt is áll ám az érv, hogy ezek után sokkal könnyebb lesz az angol, mint fordítva!!!), esetleg oroszul, ad absurdum, mondjuk kínaiul.
Az oktatási államtitkárság azzal támasztja alá a terveit, hogy ha csak két nyelvből lehet választani, biztosítva lesz az is, hogy a 12-ik évfolyamig tanulhassák azt a gyerekek. Csakhogy ez szar duma. Pont nem azok a családok találják magukat meglőve, akik valamilyen átgondolt stratégia alapján választanak elsőként egy szokatlan nyelvet, ők ugyanis megtalálják majd a módját annak is, hogy a gyerek gimnáziumban is tanulhassa tovább azt. Régen is szokás volt ez alapján intézményt választani, és aki akart, nyugodtan tudott érettségiig franciáuk, spanyolul vagy oroszul tanulni.
Akkor viszont mi a cél? Hát, azt meg nem mondom. De valahogy megint az az érzésem, mintha affelé lökdösnének, hogy eszem, nem eszem, nem kapok mást. És ha nem tetszik, akkor keresgéljek máshol. Ha most magániskolám lenne, biztosan nagyon örülnék.
