Látnivaló éppúgy bőven akad a környéken, mint pihenési lehetőség - a fürdőktől a szuper játszóterekig, a táv pedig minden korosztálynak vállalható.
Gyerekkel is bejárható biciklistúrák sorozatunk következő állomása a Kis-Balaton. Látnivaló éppúgy bőven akad a környéken, mint pihenési lehetőség - a fürdőktől a szuper játszóterekig, a 33 kilométeres útvonal pedig megfelelő pihenőkkel minden korosztálynak vállalható.
Ha véget ért a nyár, azt hiszem, nem bánkódnék a múlt hétvégi szuper bringás program után. Az időjárás ugyanis mindent megtett, hogy ne rajta múljon mintegy 500 bringás Kis-Balaton körüli túrája. Szeptember 8-án, szombaton rajtolt Zalakarosról az a két bringatúra, aminek egyike egy 33 km-es családi túra volt (a másik egy 118 km-es teljesítménytúra volt) az ország egyik legszebb, még eléggé érintetlen vidékén.
Táv: 33 km, térképen megnézhető itt.
Útvonal: Zalakaros-Garabonc-Nagyrada-Zalaszabar-Zalavár-Kányavári sziget-Balatonmagyaród-Zalakomár-Zalakaros
Kinek szól: Megfelelő pihenők beiktatásával gyakorlatilag mindenkinek
Minden korosztály képviseltette magát a járni alig tudó gyerekülésben nézelődő apróságtól a nagyszülőkig. Akárcsak a versenyeken, itt is szpíkerrel borzolták a kedélyeket, és a Fő térről Garaboncfelé vette az irányt a tömeg. Innen némi tipikusan zalai dimbes-dombos szakasz után Nagyrada és Zalaszabar következett.
Beértünk egy jobbról-balról fűzfákkal övezett szakaszra, ami a Kis-Balatont szelte ketté. Akár már itt is érdemes megállni, távcsővel körbenézni, mert főként ősszel, rengeteg vízimadarat láthatunk és jókat lehet beszélgetni a horgászokkal. Mi már voltunk itt tavasszal is, akkor éppen a halak ívtak és méteres pontyokat lehetett a partról látni, no meg a part mellett totyogó még zöldes-sárgás vadlibákat.
Az út egyenesen a túra első frissítő állomásához, Zalavárra vezetett. Már itt is könnyű óráka tölteni, a környéket bemutató kiállítások, helyi régészeti lelőhelyek mellett van itt még egy szuperjó játszótér is. A túra gyerekrésztvevőit alig lehetett elrángatni. Nem nehéz megérteni lelkesedésüket, ugyanis a játszótér egyébként is nagyon menő játékai mellett van egy vizes rész is, ahol szintén nagyon jópofa játékok vannak, például a kiskút vagy a csőréből vizet spriccelő kakas Ja, és ami szintén nagyon jó: kulturált és ingyenes mosdók.
Innen tovább haladva – pár száz métert visszatekertünk – egy, a tó mentén haladó tökéletesen sima aszfaltos kerékpárúton tekertünk tovább. Bal kéz felől zöld, jobb kéz felől a Kis-Balaton húzódik némi ártérrel és kisebb nádasokkal. A madarak összevissza jöttek-mentek, gágogtak, kiabáltak.
A kerékpárút mentén álló madárlest vétek lenne kihagyni. Innen láttunk mi is egy nagyobb kárókatona csapatot, amint szárogatták vizes tollaikat, és nagyon közel egy kéken fénylő jégmadár is elsuhant alattunk. Folytatva tovább utunkat, egy főútra értünk, de autóval nem találkoztunk rajta.
A starttól számítva kb. 20 km megtétele után érkeztünk el a várva várt Kányavári-szigethez, amelyet egy jobbos kitérővel, a Balatonra emlékeztető nyárfasoron értünk el. Itt le kell parkolni, mert szigetre csak gyalogosan lehet átjutni (fizetős parkolót láttunk az autóknak). Mire a rendezvény második frissítő állomására értünk, már a nap is nagyon erősen sütött. A sziget jelképe, a háromboltozatos fahíd erős, igazi faillatot árasztott a napsütésben. A hídról halak, békák, vízi csigák és vízi madarak sokasága látszott, illetve alattunk szépen burjánzott a vízi liliom.
A sziget megint csak egy fél-egész napos családi program helyszíne is lehet, hiszen a vadregényes, Tüskevárt idéző környezetben 1,5 km hosszú tanösvény található, amely főként a Kis-Balaton madárvilágát mutatja be. Ezen kívül lehet itt (engedéllyel) horgászni, a kilátóból nézelődni, madarászni és a kiépített táborhelyen akár bográcsban, nyárson főzni, sütögetni.
Visszatekerve a főútra, egy állatsimogatót is láttunk, s a kerítésen keresztül pónikat, lovakat. De nem álltunk meg, majd legközelebb. A főúton tovább haladva összesen, ha három autóval találkoztunk, tehát nem egy forgalmas környékről beszélünk. Ezután már csak Balatonmagyaródon, egy kis takaros hosszan elnyúló falucskán, és Zalakomáron tekertünk át, és beértünk a célba, ami egyben a rajt helyszíne is volt.
Mi kb. 4 óra alatt teljesítettük a távot, de 4-5 helyen megálltunk nézelődni, piknikezni, sétálni. A gyerekülésben ülő fiam ezúttal csak a cél előtt negyed órával aludt el, úgyhogy nem kellett alvásszünetet tartani. Ennyi idő arra volt elég, hogy kicsit körülnézzünk, de biztosan állíthatom, hogy több napnyi felfedeznivaló van errefelé.
Az útvonal minden korosztály számára könnyen teljesíthető, kevés benne a szintemelkedő, az utak minősége is kiváló, sok a kerékpárút, de ahol nincs, ott meg autó is alig van, vagyis ez a 33 km még edzetlenül is élvezettel végigjárható.
De, aki mégis autóval érkezne ide, annak a Zalavár-sziget (Kis-Balaton ház és környéke) és a Kányavári-sziget is jó kiránduló célpont lehet, illetve a Kányavári-szigettől pár kilométerre található a kápolnapusztai bivalyrezervátum, ami szintén érdekes.
Mivel a túrán résztvevők rajtszáma a Zalakaros termálfürdőbe ingyen jegyet jelentettek most, sokan itt pihenték ki az út fáradalmait. Nekünk sajnos nem jött össze ez, mert kora hajnalban indultunk, és a végére a hároméves már nagyon elfáradt.
Másnap még mentünk egy kört a nosztalgia Dotto kisvasúttal, s ahogy csak ültünk és néztük a kisvárost, és beszélgettünk a helyiekkel, csak jobban megerősödött bennünk, hogy ide biztosan visszatérünk hamarosan.
Akinek még lenne kedve egy hasonló családi bringatúrára, azoknak ajánlom a szeptember 15-i (most szombat) Tisza-tavi hasonló rendezvényt, ahol a résztvevők 42 km-es, hajókirándulással összekötött túrán vehetnek részt. A túrázók a rajtcsomag részeként ingyenes, egész napos belépőt kapnak a Robin Kalandszigetre és a Tisza-tavi tanösvényre, de kedvezmény jár a poroszlói Ökocentrumba is.
