Az egyik hazai oviban minden nap mindenki játszhat pár percet a számítógépen. Ez a jövő?
Óvodás lesz a gyerek - ehhez persze társul néminemű anyai aggódás is. Minél többet jár az anya óvodai nyílt napokra, annál több.
Az április idén bővelkedik nálunk fontos dátumokban. Először is a húsvét idén először igazi izgalmakat jelentett. Most először érdeklődést váltott ki a tojásfestés, vagy a virágok közé elrejtett nyuszifészkek megkeresése. A locsolás idén még elmaradt, de jövőre már biztosan körbejárják apával a rokonokat, barátokat versikét szavalva, persze csak mértékkel. Biztosan jó móka lesz. Aztán jön a várva várt harmadik születésnap, ünneplés tortával a bölcsiben (ez a szokás), hétvégén a nagyszülőkkel, állatkertezéssel.
És jönnek az óvodai nyílt napok
Már hetek óta mindig csak arra gondolok, hogy óvodás lesz a kisfiamból. Óvodás, igazi nagyfiú. Fejben készülök a nyílt napokra, hogy mikre ne felejtsek el figyelni, és hogy mire inkább ne figyeljek. Hogyan legyek objektív és mégis szubjektív. Hogyan ne legyek túl kritikus, de túl laza sem. Három év sok idő, és éppen az a három, aminek nagy súlya van az élet további részében. Nem mindegy tehát, hogy milyenek lesznek az óvó nénik, a csoporttársak, lesznek-e barátok, értelmes foglalkozások, programok, megfelelő-e a környezet.
Szerencsénk van, mert a bölcsi közvetlen szomszédságában van az óvoda, így már ismerjük az épületet, az udvarukat, a kinti játszási lehetőségeket. A külső szemlélő által látható körülmények teljesen rendben vannak, az ovit nemrég újították fel, az udvara szép tágas, zöld, fák, virágok övezik, és nagy a játszótere is. Több bölcsistársunk nagytestvére is odajár már, így kérdezősködtem kicsit, ki milyennek tartja az óvodát. Egyetlen dolgot leszámítva mindenki elégedett, ami biztató. Az az egy negatívum, amit mindenki megemlített, tényleg érthetetlen számomra is. Állítólag középső csoporttól minden csoport kap egy számítógépet, amin mindenki játszhat pár percet naponta. Az egyik anyuka mesélte, hogy otthon azért a fia elmesélte, hogy az egyik óvó néni folyton pasziánszozik a gépen.
Az, hogy ez mennyi időt jelent ténylegesen, és mondjuk nem éppen alvásidőben történik-e, azt nem tudom, de azért elgondolkodtató, hogy mit keres egy számítógép a 4-5 éves gyerekek közelében. Az én mindjárt háromévesem is szokott számítógépen videókat, meséket, fotókat nézegetni, skype-olni a nagyszüleivel, de azt is tudom már, hogy rá tudnak kattanni teljesen még/már ilyenkiskorban is. Hiába értelmes dolgokra használjuk, hiába nem napi szinten, hiába van mellette mindig valaki, egyszerűen elvarázsolódik a gyerek, és ha kikapcsoljuk a gépet, komoly hiszti lesz a vége. De most komolyan? Minek kell a gyerekbe még jobban beleégetni a számítógép mindenhatóságát? Mert nyilván elkerülhetetlen, hogy korán megismerjék, kezeljék valamilyen szinten a számítógépet, manapság ez alap. A családok többségben már van számítógép, a szülők, nagyobb testvérek jó eséllyel rendszeren használják, ismerik, ezt látják a kicsik is. Az, hogy hogyan tanítják meg használni a billentyűzetet, az egeret, a laptopot, nem hinném, hogy bárhol is akadályokba ütközne. Ha már ilyen kicsi korban ráállítják a gyereket az önálló számítógépezésre, legyen az első körben csak egy ártalmatlan játék, szerintem nagy eséllyel fog rákattanni, és egyre mélyebbre hatol az internet és a számítógépes játékok világában. (Mi is ezért ülünk mellette, vagy ugrálunk oda pár percenként, ha valamit állítani kell. Nem akarjuk még egy darabig megtanítani az önálló gépkezelést.)
Ez azt gondolom, egyenes út ahhoz, hogy inkább szörföljön a neten, chateljen, videózzon, játsszon a gyerek a gépen, mintsem ki akarjon menni sétálni, labdázni, biciklizni. Manapság ez központi téma, a mai tizen- huszonéveseknél komoly probléma, pedig ők még nem is az óvodában kezdték a számítógépezést... Legyen szülő a talpán, aki győzze helyes útra terelni a gyereket úgy, hogy ne tűnjön maradinak, ne okozzon hátrányt a kortársaihoz képest (pl. eltiltással), hogy értelmes és biztonságos számítógépezésre tanítsa a gyerekét.
Nem akarok kekec lenni, én mindenképpen jóban akarok lenni az óvodával, hogy nyugodtan rájuk merjem bízni legbecsesebb kincsemet, de nem tudom elképzelni, hogy bármiféle tényleges pozitív hozadéka lehet ennek (nyilván ők arra hivatkoznak, sok családban nincs gép,vagy csak fejlesztő játékokat játszanak), de majd rákérdezek hamarosan, ők hogyan látják.
Beszámolok...
