Hogyan lesz a tökéletes anyaképből tökéletlen anyagép? Teljesítménykényszerből.
Mi van akkor, ha a legjobbat adnád a gyerkenek – de rosszul tudod, mi neki a legjobb?
Manapság a pszichológusok arra figyelmeztetik a szülőket, ne áldozzák fel gyereküket a teljesítménykényszer, versenyszellem oltárán: hogy nem kell már az óvodában három nyelven tanulni, közben hangszerre, sportra járatni a csemetét, és inkább káros, mint hasznos, ha az iskolában a gyerek első osztály karácsonyára már ír, olvas. Inkább kapjon sok törődést, olyan élményt, amiből érzelmileg is töltekezik. Ezzel egyetértve teszem hozzá: kezd kialakulni egy ezzel ellentétes divat, az olyan szülőké, akik alaposan utánajártak, utána olvastak, mik a gyermek valós igényei, ám erejükön, saját jóérzésükön felül szeretnék ezt biztosítani számára. Ők ugyanúgy szenvednek a teljesítménykényszertől, ugyanúgy bizonyos elveknek való megfelelés súlya nyomasztja őket.
Én majd tökéletes anya leszek...
Edina első gyermekét várta, és elhatározta, mindent a pici igényeire fog szabni, mindent megad gyermekének, amire testileg-lelkileg szüksége lehet. Nyitott nőként alaposan utánajárt, milyen nézetek élnek ma arról, mi kell igazából a gyermeknek. Már a szülés előtt tele volt elhatározásokkal, melyek közt szerepelt az igény szerinti szoptatástól kezdve a baba-mama jógán át a mondókázós csoportba járáson keresztül a hordozókendőben való tartásig sok minden. Ám amikor megszületett a poronty, ott volt hús-vér valójában, Edina magának is alig merte bevallani, de azt érezte, mindez túl sok neki. Az igény szerinti szoptatás hosszú órákra a székhez kötötte, miközben egyre ingerültebben vágyott már egy kicsit tenni-venni.
...vagy mégsem
Az etetésen kívül, mikor eljött volna a hordozókendő ideje, egyre gyakrabban, ám egyre súlyosbodó bűntudattal választotta, hogy inkább ledől egy órácskára aludni, olvasgatni, de néha még takarítani is több kedve volt, mint hogy magára vegye a gyermeket. A többi tervezett programba már bele se kezdett, mert azt érezte, beszűkül az élete, a gondolkodása.
Inkább vágyott találkozni egy-egy baráttal „régi életéből”, mint az összes kint töltött időt kismamák társaságában múlatni. Azt gondolta, mindez nem normális, még az is felmerült benne, ő talán nem is alkalmas anyának, hiszen másra vágyik, mint amire a nagy könyvek szerint a babának igénye volna. Valójában a baba köszönte szépen, remekül volt, annak ellenére, hogy nem járt jógára, és gyakran csak úgy letették az ágyába, miközben a mama mellette kicsit mással is foglalkozott. Edina ennek ellenére képtelen volt szabadulni kételyeitől, végül pszichológusi segítséget kért. Tudta ő, mit hogyan tegyen, tulajdonképpen csak feloldozásra várt.
Nincs 24 órás szolgálat
Az ő története szerencsésen alakult, más anyák keményebbek magukhoz, és tűzön-vízen keresztül teljesítik mindazt, amit elhatároztak, még ha közben olyan ingerlékennyé is válnak, hogy a legkisebb apróságtól elsírják magukat. Ez nem jó senkinek, mindenki veszít vele! El lehet képzelni, hogyan hat az otthoni hangulatra, légkörre, az ember házasságára, ha a nő azt éli meg, napi 24 órás szolgálatban van, olyan feladatokkal, amiknek helyességéről elméletileg meg van győződve, de porcikája sem kívánja.
A pszichológus gyakran találkozik azzal az igénnyel szülők részéről, mondja meg, mi a helyes gyereknevelési mód. Hogyan kell általában fegyelmezni a gyermeket, mi a helyes büntetés-jutalmazás, hogyan alakítsák ki a napirendjét. Holott azt kell megérteni, a nevelés nem egyirányú folyamat, amelyet mindenkire érvényes kötött szabályok szerint elvégez a szülő. A nevelésben két fél vesz részt (legalább), és minden helyzetben azt a megoldást kell megkeresni, amiben összetalálkoznak az igények.
Ez már egészen pici korban, a csecsemőgondozással kezdődik. Ma például nem javasolja a pszichológia a kötött, négyóránkénti szoptatást. Igen ám, de ha a szülő olyan személyiség, aki sokkal nyugodtabb, ha előre látja a napirendet, és komoly feszültséget kelt benne az attól való eltérés, akkor érdemes mérlegelni, melyik megoldással jár jobban a gyermek. Egy biztos: boldog, nyugodt szülőre minden babának és gyereknek szüksége van. Ha a szülő önmaga miatt nem is engedne elveiből, gondoljon a gyermek érdekére, aki érzi az ő rezdüléseit, lelki állapotát.
Hallgassa meg, mit tanácsolnak a szakemberek, majd fogadjon meg belőle annyit, amennyi összhangban van az ő személyiségével, ritmusával, ízlésével. Ha nem gyötri bűntudat, megfelelési kényszer, akkor tud majd igazán a gyermek igényeire is odafigyelni, és okos kompromisszumokat kötni.
