Megígértem, hogy megütöm, meg is tettem
A múltkori, verésről szóló cikkünk kapcsán jutott eszünkbe, hogy megnézzük, vajon vezető gyerekpszichológusaink mit is mondanak a témáról. És találtunk egy olyan történetet, amelyet érdemes egy az egyben közölni.
Valós történet következik.
Egy válófélben lévő férfi, aki egyszer szájon vágta ötéves gyerekét, mert az szidalmazta az edzőjét, s most ezt a tettét ellene használja fel felesége a bontóperben. Az apa nem hisz a verés nevelési erejében, de úgy érezte ez a pofon a következetes nevelés elve szellemében csattant el. Nem érzi helytelennek tettét, de megerősítésre vár a pszichológustól. Kíváncsiak voltunk arra, mit válaszolt erre anno Dr. Ranschburg Jenő.
Ranschburg.hu
Ranschburg Jenő pszichológushoz, a róla elnevezett weboldalon mintegy 600 kérdés érkezett gyerekneveléssel, lelki problémákkal kapcsolatban. Ranschburg Tanár úr tragikus halála után arra gondoltak, hogy a nevét viselő oldalt megtartják, ahol a különböző témában érkező kérdéseket és a válaszokat mindenki számára elérhetővé tették. Innen szemezgettünk.
Megígértem, megütöttem, jól tettem?
"Tisztelt Tanár Úr!
Engedje meg, hogy megköszönjem Önnek a Meghitt Erőszak című könyvét - mert olvasva sok pontjában ismertem benne magamra és feleségemre és kettőnk viszonyára. Előrebocsátom, hogy feleségemmel válófélben vagyunk - de most nem egy házasság megszűnése, hanem saját magam miatt keresem meg Önt kérdésemmel.
Nem gondolom, hogy hibátlan apa vagyok. Nagyobb fiam 14 éves - házasságon kívül született és az édesanyjával él. Szerencsénkre egykori barátnőm soha nem fordította fiamat ellenem és meghagyta nekünk azt a lehetőséget, hogy kialakuljon közöttünk szoros apa-fiú viszony. Büszke vagyok a fiamra, és büszke vagyok arra, hogy ez a kamasz, félig felnőtt ember velem beszéli meg például lányokkal kapcsolatos problémáit.
Kisfiam 5 és fél éves. Az ő édesanyjával romlott meg a házasságunk - majd az elmúlt bontóperrel terhelt időszakban fordult úgy a véleményem, hogy azt gondolom, jobb lenne ha fiam velem maradhatna a válás után. Nem hiszem, hogy olyat tettem volna valaha, ami ezt lehetetlenné tenné - de tudom, hogy apaként rosszabb esélyekkel indulok, mint az édesanyja. Még akkor is, ha feleségem nem az ország egyik leghírhedtebb ügyvédnőjét fogadta volna fel, aki egyébként kitűnő szakember és gátlástalan, mint ember.
Legutóbbi beadványukban azt vetették fel, hogy egy judo edzésen olyan agresszíven vertem meg a fiamat, hogy az egyik szemtanú „gyámhivatalhoz akart fordulni” az eset láttán.
Szeretném elmondani - törekedve a tényszerűségre - hogy mi történt és kérném véleményét. Mert nem tudom átlátni, hogy hibáztam. Nem vertem tendenciózusan soha egyik gyerekemet sem. De egy ritkán és érzelemmentes körülmények között alkalmazandó eszköznek tartom a testi fenyítést, amivel nem fájdalmat akarok okozni. Tudom, hogy nézetem nem harmonizál a mai nevelési alapelvekkel.
Az eset a következő volt. Kisfiamért mentem az óvodába, ahol a délutános óvónő szólt, hogy a kisfiam szófogadatlan volt, feleselt, és a maga kis szókincsének lehetőségét kihasználva szidalmazta őt. Amikor eljöttünk az óvodából az autóban - a dzsúdó edzésre menet - beszéltem meg fiammal, hogy nem szabad feleselni és nem mondunk csúnyákat másokra - főleg nem a felnőttekre. Amikor a fiam visszamondta, hogy megértette, akkor azt mondtam: „Amikor legközelebb azt veszem észre, hogy így viselkedsz és szidsz valakit, szó nélkül szájon foglak csapni!”.
Ezután értünk az edzésre, ahol minden rendben működött az utolsó pontig, amikor az elköszönéshez kellett, hogy a gyerekek sorba álljanak. Akkor hangos kiabálásra lettem figyelmes, és az ajtóhoz menve azt láttam, hogy fiam ott áll a dojo közepén, miközben a többi gyerek sorakozik a tatami szélén, és a mikádóját fejére húzva kiabál az edzővel, hogy nem áll sorba, és „buta Ádám bácsi”.
Levettem a cipőmet bementem, lehúztam fiam fejéről a mikádót, szó nélkül a szájára vertem és annyit mondtam, hogy „most pedig beállsz a sorba”. És kijöttem. Nem voltam dühös, nem éreztem, hogy utolsó eszközként verném a fiamat. Úgy éreztem, mintha fiammal kötött egyezséget kellett volna teljesítenem. És ma is így érzem.
A jelenlévők közül akikkel később beszéltem, egyikük sem tört pálcát a fejem fölött. Igaz én nem beszéltem mindenkivel. De nem is tudok kitörni meggyőződésemből, hogy nem volt helytelen a tettem.
Ennek megítélésében szeretném kérni az Ön véleményét, mert azt hiszem, hogy szakemberként olyan vetületét is látja az esetnek, amit én - önmagamból kitekintve - biztosan nem veszek észre.
Köszönettel
N. Csaba"
Dr. Ranschburg Jenő
A fejlődéslélektan kutatásában és oktatásában végzett munkásságáért, a gyermekek védelme érdekében folytatott tevékenységéért 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki
Több tudományos tisztséget is betöltött, többek között volt a Magyar Pszichológiai Társaság főtitkára és a Magyar Pszichológiai Szemle rovatvezetője is. Tagja volt a Nemzetközi Pszichológiai Társaságnak és a Nemzetközi Fejlődéslélektani Társaságnak, 1992-től 1996-ig az Országos Gyermekvédő Liga elnökeként tevékenykedett.
Szakmai és napilapokban, magazinokban és internetes fórumokon szakértett a családi és iskolai gyereknevelés témakörében. Több könyve is megjelent, amelyek közül a legismertebbek a Félelem, harag, agresszió, a Személyiségünk titkai (Popper Péterrel), A nő és a férfi, Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban, Jellem és jellemtelenség, A meghitt erőszak, Rögök az úton: egyén és család, Szülők könyve. Gyerekségek címmel pedig saját verseiből adott közre válogatást....és amit a doktorúr válaszolt
"Kedves Csaba!
A konkrét esetben, amit megírt, nem értek egyet Önnel. Ha egy szülő adandó alkalommal nem tud uralkodni magán, és feltámadó indulatában eljár a keze – ezt meg tudom érteni (velem is előfordult), ha nem is fogadom el. Azt azonban elfogadhatatlannak tartom, hogy a szülő „hideg fejjel”, pedagógiai megfontolásból üssön.
A fizikai bántalmazás nem nevelői eszköz, ráadásul a gyereket nyilvánosan megalázni különösképpen nem javallott. Kétségtelen, hogy Ön csak következetes volt: beváltotta azt, amit megígért. Ígérnie nem kellett volna a fizikai büntetést, és akkor nem keveredik ellentmondásba, ha nem üti meg kisfiát – aki kétségtelenül helytelenül viselkedett.
Mindez azonban a gyermekelhelyezés bonyolult problémakörében csupán részletkérdés, és őszintén sajnálom, ha felesége ügyvédje éppen ezt az esetet használja ki Ön ellen."
Ranschburg Jenő könyvei megtalálhatóak a Bookline-on.
- Címkék:
- drranschburgjenő,
- gyereknevelés,
- probléma,
- erőszak
KOMMENTEK
2012.02.17 20:54:36Androsz
Pszeudo, igazából nem velem kell erről vitatkozni, hanem a gyerekpszichológusokkal és humánetológusokkal. Az ember sokkal inkább ösztönlény, mint aminek hinni szereti magát. És a tudat kontrollja az ösztön felett egy hosszasan felépülő állapot, nem születik velünk. Hogy a dolog majdnem nulláról indul, annak bizonyítására elegendő megnézni egy újszülöttet: amikor kakilnia kell, akkor kakil, amikor az arcát megérinti az anyja mellbimbója, akkor eszik, amikor álmos, akkor alszik, más meg nemigen érdekli. Ez nem bírálat, ez tény. Innen nem lehet eljutni egy magasan fejlett intelligenciáig és önuralomig úgy, hogy hipp-hopp, átugrunk pár lépcsőfokot. A kisgyerek még nagyon ösztönuralta kis lény, és a majom és a kutya gondolkodásának viszonylagos egyszerűsége az állatvilágban még kiemelkedőnek vehető. Kisebb közöttünk a távolság, mint amit a hiúságunk sugall.
2012.02.17 20:54:37pszeudo
Ezt a verset korábban is bedobhattad volna!
2012.02.17 20:57:08Androsz
"Jah, aztán csak reménykedhetsz benne, hogy ezentúl a gyerek csak olyan helyeken jár majd, ahol le van dugózva a konektor...."
Pumpuj fenti, nagyon találó észrevételéről pedig elfelejtettem méltón megemlékezni.
2012.02.17 20:57:39petimegmondja
@tea fan:
Szerintem itt már rég nem korlátozódik a vita az óvodás gyerekekre és az itt kommentelők döntő többségnek sem napi programja brutalitás.
Egyszerűen van az a kor és van az a gyerek, amelyiknél alkalomszerűen nyomatékosítani kell.
A gyerek 1-2 éves korában még a legtöbb szülő idealista pacifista. Mérvadóan hozzászólni a vitához inkább csak az tud, akinek van 18-20 év visszatekintése arra, hogy milyen helyzetek voltak és az azokra adott reakció akkor ott adekvát volt-e.
2012.02.17 21:01:48pszeudo
Androsz: Látszólag igaz, amit írtál. A különbség csak annyi, hogy az ember tovább fejlődik (mint az említett állatok). a fejlődés során viszi magával azokat a mintákat, melyeket korábban kapott. Talán észre sem vesszük, de a csecsemő korban kapott impulzusok megjelennek később. A gyermekkor pedig - ma már nem kétséges - a személyiség kialakulásának pillanatai, melyek könnyen elronthatóak.
2012.02.17 21:02:54Ritchard Börtön
Szakállas bácsi, te vered a gyerekedet?
2012.02.17 21:04:30Gera
Igazából -bár működik- már egy kutyát sem célszerű veréssel tanítani, vannak jobb módszerek, amik normálisabb állatot eredményeznek.
2012.02.17 21:12:01Hozzászólás ©
Szakállas bácsi hozzászólásaiban elmondta amit én is megfogalmaztam. (Sajnálatos módon az én kommentem eltűnt valahol miután elküldtem.)
Azért egy kiegészítés: " Ha egy szülő adandó alkalommal nem tud uralkodni magán, és feltámadó indulatában eljár a keze – ezt meg tudom érteni (velem is előfordult), ha nem is fogadom el. Azt azonban elfogadhatatlannak tartom, hogy a szülő „hideg fejjel”, pedagógiai megfontolásból üssön."
Nagyon de nagyon enyhén fogalmazva; ez épp fordítva van. Ha valaki dühe okán üt, az a hibás nevelés sőt veszélyes is mert az önuralmát elveszti valaki akkor az ütés nagyságának erejét sem kontrollálja tehát sérülést is okozhat durvább esetben. Bár ezt egy pszichológusnak tudnia kellene.
2012.02.17 21:13:50Picicsibe a szexistennő
petimegmondja:
Ez nem a gyerek korától függ, hanem a szülő felfogásától, értékrendjétől.
A gyermek verése (akár csak egy pofon is) van akinek egyszerűen nem fér bele. Mert nem egy normális dolog.
Hibázni mindenki hibázik. Egy fárasztó nap után, amikor semmi nem jött össze, és fáj a fejed, akkor lehet eljár a kezed, mert nincs türelmed végig gondolni... De hogy ez nem jó, azt belátod. Bocsánatot kérsz a gyerektől. Ilyet még meg tudok érteni.
Mást nem!
Nincs olyan helyzet, amin a pofon segít, hatásos!
2012.02.17 21:19:21Picicsibe a szexistennő
pumpuj
"Jah, aztán csak reménykedhetsz benne, hogy ezentúl a gyerek csak olyan helyeken jár majd, ahol le van dugózva a konektor...."
Megkérdezném tőled, h amíg a gyerek agyilag nem érett rá, h felfogja, h a konnektor veszélyes, addig milyen élethelyzet az, ahol a szülő, vagy bölcsis/ovis néni nincs vele? Hol tud úgy találkozni konnektorral, h megbassza az áram?
Mert ezt most így nem tudom elképzelni.
2012.02.17 21:19:38Gera
Hozzászólás - Bakker, ti tényleg nem értitek, mit mond. Nem vertek titeket eléggé olvasás órán :) A csávó azt mondja, hogy nem fogadja el az indulatból verést, de _megérti_, hogy előfordul, mert mind emberek vagyunk, nem gépek, nem mindig tudjuk teljesen uralni az érzelmeinket. Azt viszont semmilyen szinten nem fogadja el, hogy valaki _szándékosan_ megüssön egy gyereket. Ennyi.
2012.02.17 21:21:12msnick
Mennyi troll meg kommentgenerátor?! Már a 2. oldal. :DDD
Amúgy meg nem. Gyereket nem ütünk meg.
2012.02.17 21:22:15geeforce
pszeudo: Te nagyon beteg lehetsz, a gyerekbe egy vakdugót...:D
2012.02.17 21:24:31Picicsibe a szexistennő
Gera
Nem értik! Nem érthetik, mert akkor be kéne ismerni, h nem jól csinálja. De így csinálja évek óta. Ragaszkodnia kell az "igazához", különben nem tudna se a tükörbe, se a gyereke szemébe nézni többet. Pedig még később is jobb belátni, mint soha!
2012.02.17 21:25:59petimegmondja
@Picicsibe a szexistennő
Mennyi idős a gyereked? 2 éves? 3? Beszéljünk majd erről úgy 15 év múlva!
15 évvel ezelőtt pont így gondolkoztam. SZET kurzusra, sőt haladó SZET kurzusra, meg hasonlókra jártam.
Azóta felnőttek a fiaim és erősen megőszültem. Nagyon sok mindent tanultam az évek alatt.
2012.02.17 21:29:16Hozzászólás ©
Gera: De értem, de én ezt nem értem és nem tudom elfogadni. Sehogyan sem tudom az indulatból ütést elfogadni. Részemről sikerült mindig visszafogni magam, a kamaszkor volt a legnehezebb. De a nevelési célzatú taslik nélkül lesznek azok a fiatalok akik majd felnőttkorban kapják a sokkalta nagyobb pofonokat az élettől. Látom nem olvastad Szakállas bácsi hozzászólásait pedig hivatkoztam rá, ott szépen le van írva minden.
2012.02.17 21:31:17Hozzászólás ©
Természetesen nem a kisdedek nevelésével kapcsán írtam a véleményem. De azt hittem ez egyértelmű. Ott természetesen mindenféle ütés tiltott.
2012.02.17 21:33:01Picicsibe a szexistennő
petimegmondja:
3,5 meg 1 éves.
15 év múlva max annyi lesz más, h azt mondom. 1x megütöttem, de bazdmeg amit éreztem utána... Nem kívánom senkinek. Viszont erőt adott, h soha többet ne veszítsem így el a fejem.
Hidd el Peti. Nem mindenki változik úgy meg. Nem lennék képes rá. Nem értem mi történhetett, h te így megváltoztál. :(
2012.02.17 21:35:37Gera
Hozzászólás - Még mindig nem érted. De tényleg. Ez már azért súlyos :) Elfogadhatatlannak tartja, de megérti, hogy van ilyen, mert emberek vagyunk. Magyarul szerinte sem jó, nem támogatható, de érthető, ha előfordul. Ez történt pl velem, amikor lekevertem egyet a 3 éves unokaöcsémnek, mert abszolút szándékosan erőből beleboxolt az egyéves kishúga gyomrába. Én ott nem neveltem, nem is gondolkodtam. Durr egy pofon és annyi. És ez szerintem sem jó, de ha egyszer megtörtént, hát megtörtént.
2012.02.17 21:36:19Hozzászólás ©
Picicsibe a szexistennő: "3,5 meg 1 éves."
Ó, hát így teljesen érthető az érvelésed, és ebben a korban levő gyerekeknél teljesen igazad is van. Tényleg jó lenne 15 év múlva veled erről társalogni megint. :)
2012.02.17 21:37:35Hozzászólás ©
Gera szerintem túltárgyaltuk. Mindenesetre az emberek különbözőek. Én meg bírtam állni minden helyzetben az indulatból ütést.
2012.02.17 21:39:55Androsz
pszeudo> "Talán észre sem vesszük, de a csecsemő korban kapott impulzusok megjelennek később."
Én is pont erről beszélek. :-)) A gyereknek a seggére kell verni, ha nem hajlandó szabályhoz, hatalmi szóhoz igazodni, különben deviáns, aszociális, vagy egyszerűen összetört emberré válik az elő elkerülhetetlen pofonoktól. Túlzás, de lényegében mégiscsak igaz.
2012.02.17 21:39:58geeforce
Én az ijedtségből történő fenékrecsapást meg tudom érteni. Amikor annyira megijedsz, hogy a gyerekednek valami komoly baja történik és reflexből ütsz a fenekére, mikor mégsem zuhan ki a legfelső emeletről.
2012.02.17 21:41:01Picicsibe a szexistennő
Hozzászólás
Mondj egy példát, amikor csak a pofon segít!
2012.02.17 21:44:00Picicsibe a szexistennő
geeforce
Azért ütöd a gyereket, mert TE felelőtlen voltál? Rajta vezeted le az ijedtség miatti feszültségedet? Inkább öklöznél a falba...
2012.02.17 21:48:08chaya
"Ma nem találunk olyan tudományos közleményt, amely támogatná a gyermekek verését. Ez a vélemény, amelyet az elmeszakértõk és gyermek-fejlõdéslélektan szakértõk és más kapcsolódó területek szakértõi is osztanak, évtizedek alatt fejlõdött ki és már évszázadokkal ezelõtt is létezett. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek hívei a gyermekek fizikai büntetésének, ahogy az is hamis állítás lenne, hogy nincsenek hívei az asszonyok fizikai büntetésének. Mindkét gyakorlat elterjedt, és azok az emberek, akik másokat megütnek, általában azt hiszik, jogosan, igazolható okkal cselekszenek."
Folytatás itt:[link]
Érdemes elolvasni
2012.02.17 21:51:27Hozzászólás ©
Picicsibe a szexistennő
Szerintem pár év múlva te is rá jösz. De általában akkor van szükség erre amikor már sokadszorra tiltott dolgot művel a gyerek és a jószóból nem értett. A határok tanulgatásának időszakában sok ilyen lesz. Ez természetes is.
2012.02.17 21:54:53Picicsibe a szexistennő
Hozzászólás
Ez nem érv. Ez egy semmi. Erre nem is tudok mit válaszolni.
2012.02.17 21:56:01geeforce
Picicsibe a szexistennő: Szerintem még várj egy pár évet, míg ők is és Te is kicsit megnőttök...
2012.02.17 21:57:45Bambano
chaya: már csak azt kellene valakinek bizonyítania, hogy a gyerek sérelem nélküli felnevelése a legjobb nevelési módozat. Ugyanígy, azt kellene bizonyítani, hogy az a legjobb, ha a gyereket megóvjuk minden kosztól, szennyeződéstől és hasonlóktól. hoppá, ez utóbbiról kiderült már, hogy marhaság. Az előbbiről nem fog? esetleg szégyellik a tudósok leírni, hogy a gyerek lelke sem kell, hogy karcmentes legyen, ugyanúgy, ahogy a térde sem?
Gera: attól, hogy nem értek egyet a csávóval, még értem, amit mond.
2012.02.17 21:59:05Hozzászólás ©
Picicsibe a szexistennő: "Ez nem érv. Ez egy semmi. Erre nem is tudok mit válaszolni."
Érvnek érv, de nem vártam rá választ. Először elkezdtem irogatni a konkrét eseményeket, de nincs értelme. Ahogy belegondolok ismerős családoknál ez mindig más és más élethelyzetben jön elő. Mondom, 10-15 év múlva majd beszéljünk erről ha lehetőség lesz rá.
2012.02.17 21:59:19Bambano
msnick: persze, gyereket nem ütünk meg. ez az érv csak abban az egy esetben lenne elfogadható minden tekintetben, ha kölcsönös lenne, vagyis a gyerek nem üt meg felnőttet. Ezt majd etesd meg pár iskolai tanárral is, akiket gyerek megvert, de nem csak úgy, hanem alaposan.
2012.02.17 21:59:43Picicsibe a szexistennő
geeforce
Szóval fel kell nőnöm ahhoz, h rájöjjek, ha felelőtlen vagyok, a gyereknek jár a segges? Köszi. Nem akarok felnőni. A te felfogásod szerint nem.
2012.02.17 22:01:33Picicsibe a szexistennő
Hozzászólás
...
2012.02.17 22:18:25petimegmondja
@Picicsibe a szexistennő:
Most még ezt hiszed. A gyerekeid nagyon picik. Majd jön a kamaszkor és amikor sem az észérvek, sem az én üzenetek, sem a szigor, sem semmi nem használ, mert ő eldöntötte, hogy megpróbálja meddig kell mennie, hogy felrobbanj, akkor majd leállítod egy ponton, vagy a csicskája leszel.
Látom ezt a verziót is (csicska) a környezetemben. 99%-ban anyukák. Soha nem ütöttek és nem is fognak. Már késő is lenne. Úgy a gyerek 12 éves koráig működtek az egyéb eszközök. Onnét már csak röhögött a gyerek mindenen. Anyuci próbál egyszerre bizalmas barát, csínyben cinkostárs és a másik oldalon szabályfektető szülő is lenni. A gyerek meg válogat. Barát, haver kell, szabály leszarva. Ilyenkor anyuci visít, kiborul, majd megy minden tovább. Senkinek sem jó. A gyerek frusztráltabb, mintha vernék.
2012.02.17 22:21:13Kelly és a szexi dög
Mindentől függetlenül: az edzésen az edzőnek kell megoldania a helyzeteket, másnak nem szabad beavatkoznia, azzal csak árt.
2012.02.17 22:28:37petimegmondja
@Picicsibe a szexistennő:
Egyetlen pofonra a gyerek mindig emlékezni fog. Évi tíz-tizenöt nem rutin, de nem is trauma. Világos a felállás. A gyerek látja merre vezet az út. Nem kell paráznia, hogy kicsapták a sivatagba, menj amerre látsz, szabad vagy!
Jó ha van tábla az út szélén, hogy innentől szakadék van, de az még jobb, ha van egy korlát is és a korlát mögött még egy villanypásztor is, mert néha kell az adrenalin, de jobb, ha időben kijózanít a fájdalom, mint lezuhanni a nagy szabadságban.
A verés nem jó. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, annak tényleg van valami mentális problémája. De van az a szitáció, amikor nincs más. Mese habbal, hogy van. Kipróbáltam és nincs. Mindent kipróbáltam.
Sokféle gyerek van. Van akit sosem kell megütni. Olyan típus.
Van aki majdnemhogy igényli. Az teszi helyre. Szerencsére az enyémek nem ilyenek, de találkoztam már ilyennel.
Felesleges sommásan kijelenteni, hogy csak a saját nevelési filozófiánk üdvözítő és mindenki más hülye. Másnak más is lehet a tapasztalata, mint nekünk és egészen másmilyen is lehet a gyereke, mint a miénk.
2012.02.17 22:35:54geeforce
Picicsibe a szexistennő: Mivel te robotnő vagy, akinek se érzelmei, se ösztönei nincsenek, hanem egy bináris kód alapján működsz, amit nevezhetünk akár Spock könyvnek, vagy aminek akarod, nyilván nem fog neked gondot okozni, hogy elkerüld a veszélyes helyzeteket. Valószínűleg, ez előtted még soha senkinek sem sikerült, de neked menni fog. Azért a pórázt ne felejtsd otthon, vagy azt a program szintén nem engedi? Akkor lehet, hogy bajban leszel. :)
2012.02.17 22:37:50java786
Hát mióta van ez a fene nagy liberalizmus, nem lehet a gyereket meglegyinteni, meg annyira tudják, hogy milyen joguk van (természetesen a kötelességükkel nincsenek tisztában) azóta a fiatalság hozzáállása viselkedése csúszik a béka seggén lefele.
Lassan elérjük az angol fiatalok stílusát, hozzáállását, stb.
Természetesen az olyan szülő szerint aki szerint nem lehet a gyereket meglegyinteni, az azt mondja, hogy a tanárt lehet, a tanár az hülye, stb. csak az ő csemetéje a tuti....
2012.02.17 22:42:16geeforce
Még annyit, hogy szegény Spock-ról is kiderült, ha jól tudom, hogy nem annyira tudta betartani a saját nevelési elveit sem.
2012.02.17 22:51:24tónibácsi
Picicsibe a szexistennő:
Majd én mondok neked példát kedves szexistennő:
14-15 éves nagypofájú kamaszként kaptam egy emlékezetes pofont apámtól. Akkor persze, hogy fájt, nem fizikailag inkább lelkileg. De nem csak most, így negyvenen túl, hanem már akkor is tudtam, hogy megérdemeltem. Történt, hogy egy anyámmal folytatott üvöltözésbe átcsapó heves vita végén azt találtam mondani, hogy: Jobb lenne, ha visszahúznál oda ahonnan jöttél, Oroszországba (Édesanyám orosz származású). Ezután otthagyva síró anyámat a konyhában (apám a nappaliban volt), nagy dérrel-dúrral magamra csaptam a szobaajtót. Pár másodperc múlva nyílt a szobaajtó, megjelent apám és lekevert egy írtózatos nagy fülest. Kérj bocsánatot anyádtól! - mondta, majd kiment.
2012.02.17 23:00:34similarthings
Amíg ebben a világban élünk maradva a realitások mellett, addig egy pofon is a realitások közé tartozik sajnos. Amíg az utcán "szénné vernek" emberek pusztán kedvtelésből, részegségből vagy egyéb más okból kifolyólag másokat, addig a szülői pofon sem más, mint ennek a realitás része.
Azért mert ez azt jelzi, hogy mi emberek ilyenek vagyunk: azaz ütlegeljük egymást. Valószínűleg azért mert az emberi faj agresszivitásának és kommunikációjának is a része. Ezt képtelenség vallami idealisztikus rózsaszín álmodozással vagy elmélettel kiverni a fajunkból.
Ettől ez a dolog lehet morálisan elítélve, azaz mondhatjuk hogy mennyire rossz dolog ez, de attól még a fajunk cselekedetének megszokott része. Nem olyan rendkívüli mint a pedofília, mivel ez utóbbit meglehetősen régóta elítéljük, sőt megölik az elkövetőjét régebbi korszakokban (már ha nem a családok közötti megegyezés része).
Ugyanúgy mint ahogy egyes majomfajok meg ürülékkel dobálják egymást. És náluk meg az az intelligencia része.
Attól tartok Ranschburg bácsi ezt rendesen benézte, habár ezen nincs mit csodálkozni, mert ő fejlődéslélektannal és kognitív pszichológiával foglalkozott világéletében. Ezek meg eléggé elavultak, használhatatlanok sok tekintetben. Mint ahogy a pszichológia egésze is legjobb esetben is csak az aktuális közvélekedést vagy divatot tükrözi rosszabb esetben egyenesen káros.
Másrészről a liberális gondolkodást a konzervatívtól nem lehet elválasztani, aki megteszi, írja ki magáról nagybetűkkel azt hogy bolond. Ezek is csak elméletek, de az ember maga sohasem tud ezeknek megfelelni. Mert ilyen is lesz meg olyan is valójában. Az más kérdés mit fog magáról gondolni, vagy mit ír ki a homlokára: liberálist vagy konzervatívat.
2012.02.17 23:01:48similarthings
Nincs rosszabb mint indulatból bántalmazni a gyereket: ő is kiszámíthatatlan és agresszív lesz ennek folytán.
2012.02.17 23:03:40tónibácsi
Tudjátok van az a mondás, valahogy így: A gyermek, amikor kicsi az anyja szoknyáját tapossa, amikor felnő a lelkét is.
Egyszóval apám fantasztikusan bölcsen nevelt, mert nem egyszerűen szeretett, hanem jól szeretett.
Azokkal mert én sem tudok mit kezdeni a hozzászólók közül, akik szándékosan vagy nem tudom milyen megfontolásból a szisztematikus verést és bántalmazást összkeverik egy jókor, jó helyen elhelyezett atyai pofonnal.
2012.02.17 23:03:47Sedith
Számomra egyenesen elképesző Raschburg Jenő válasza! Hogy írhat olyat, hogy csak indulatból tartja elfogadhatónak megütni egy gyereket, míg aki következetesen büntet pofonnal, az teljességgel elfogadhatalanul cselekszik? Ezek szerint aki a hangulat ingadozásaitól függően egyszer lecsapja a gyereket ugyanazért, máskor nem, tán a napi stressz adagtól függően, az jobb, mint a cikkben szereplő apuka, aki következetesen pofonnal büntette a sokadszor is szófogadatlan kisfiát? Aki kénytelen uralkodni magán és ez a gyereken csattan, az elfogadhatóbb, mint egy valóban megérdemelt pofon? Nevetséges! A gyereknevelésben az egyik legfontosabb dolog a következetesség, hogy a gyerek tudja, milyen következményekkel járhat, ha valamit tesz. Számomra az indulatból történő ütés teljességgel elfogadhatalan és a gyerek szempontjából értelmetlen. Nem vagyok amellett, hogy ütéssel kell nevelni egy gyereket, de alkalmanként egy-egy pofonnak van helye. Én egy kezemen meg tudom számolni, hány pofont kaptam a szüleimtől, azt is fel tudom idézni, miért. És azt hiszem, sokan szeretnének olyan boldog és kiegyensúlyozott családban felnőni, mint én. Szomorú ez az álszent világ, amiben élünk.
2012.02.17 23:12:45tea fan
Bambano
"Ugyanígy, azt kellene bizonyítani, hogy az a legjobb, ha a gyereket megóvjuk minden kosztól, szennyeződéstől és hasonlóktól. hoppá, ez utóbbiról kiderült már, hogy marhaság."
Demagóg vagy. A gyereket büntetni nem csak veréssel lehet.
Az, aki ellenzi a verést, nem ellenzi automatikusan magát a büntetést.
Nem mondom, hogy nem létezhet olyan fokú provokáció, szemtelenség, amiért csak a fizikai retorzió a hatásos büntetés, de az érem másik oldala az, hogy a fizikai retorzió gyakran aránytalan.
2012.02.17 23:22:23Picicsibe a szexistennő
tónibácsi:
Az a helyzet, h a veszekedést is a szüleinktől tanuljuk el. A gesztusokat, és a mondatszerkezeteket is. Ahogy egy-egy gúnyos, lekezelő kijelentést is. El tudom képzelni, h korábban hallottad ezt már, talán pont apád szájából. Jó gyerek lévén el is tanultad. Ahogy utána azt is, h néha jó ha pofán vágjuk a gyerekünket.
Amúgy az hogy így "kényszerítettek" bocsánatkérésre az mennyire volt részedről akkor őszinte?
2012.02.17 23:30:06tónibácsi
Picicsibe a szexistennő:
Bájos a levezetésed, és a feltételezésed, hogy apámtól tanultam, de ki kell ábrándítsalak, apámtól soha nem hallottam ilyet. Sőt, általában akkor jöttek a fülesek, ha anyámnak "mentem", mert ő volt a "gyengébb láncszem".
Apám egy régi vágású úriember, soha nem mondana ilyesmit senkire, nemhogy anyámra.
2012.02.17 23:32:30Picicsibe a szexistennő
geeforce
Aranyos nagyon, ahogy gúnyolódsz, de ettől még nem lesz igazad.
Bevallom még sose olvastam Spocktól semmit. Szóval nem ismerem a nézeteit.
Fentebb írtam, biztos nem olvastad, h szerintem is követ el mindenki hibákat.
De ha te hibázol, miért a gyereket ütöd meg? A veszélyt nem a pofonnal állítottad meg. A pofon a veszély, vagy baleset után jön már, ami nem más mint a te feszültségednek a levezetése.
Erre írtam, h nem értem, azt miért a gyereken vezeted le.
Ha önkéntelenül jön, akkor utána a hibádat illik belátni, és a gyerektől bocsánatot kérni. Mert így korrekt vele szemben. Plusz törekedni rá, h máskor ne forduljon elő, h megütöd. Mert egy idő után a bocsánatkérésed már nem fog érni semmit.
A mondandód többi része csak személyeskedés, nem is reagálok rá.
2012.02.17 23:34:11Picicsibe a szexistennő
tónibácsi:
Valami oka kellett legyen, h anyádat így lenézted, és tiszteletlen voltál vele. Ez már egy elrontott nevelés eredménye!
2012.02.17 23:41:28Picicsibe a szexistennő
petimegmondja:
A kamaszkornak mint minden korszaknak vannak nehéz időszakai. De a kamaszkor nem egyenlő a teljes kezelhetetlenséggel.
Ha a kamasz gyerekeddel nem bírsz el, csak úgy, h a testi erődet használod, akkor már valamit korábban nagyon elrontottál!
Mit csináljon pl az az anya, aki 156cm 40kg, és a fia kamasz korában már erősebb nála? Annak akkor ott annyi?
A verés meg mint ahogy írtam már törvénybe ütköző. Ez nem zavar téged?
Bíróság előtt ez ne nagyon hangoztasd.
2012.02.17 23:47:13Gera
Kamaszt verni, na annál nincs értelmetlenebb dolog. Ha engem megütött volna apám kamaszkoromban, én mélységesen lenéztem volna érte, hogy idáig süllyedt. Nevelési hatása zéró lett volna, eltávolodtunk volna egymástól és ebből semmi jó nem származott volna. Akit kamaszként veréssel kell bármire kényszeríteni(?), tanítani(?), az egy elbaszott gyerek és ez teljes mértékben a korábbi pocsék nevelés eredménye.
2012.02.17 23:50:07tónibácsi
Picicsibe a szexistennő:
Kedvesem! Szerintem kár lenne most belemenni abba, hogy szüleim mit rontottak el, és mit csináltak jól. A te porontyaid is fel fognak nőni, és lehet, hogy te is úgy fogod majd látni egyszer, hogy valamit másképp kellett volna...
Mindenesetre a saját életemre és szüleim nevelésére visszatekintve minden atyai pofont helyesnek és hasznosnak látok. És nem lettem sorozatgyilkos és atyám sem egy vérengző vadállat. Sőt, gyereknevelés szempontjából ő a legbölcsebb ember akit valaha ismertem. Bár gondolom ezzel minden gyerek így van:)
Te egy példát kértél atyai pofonra, én mondtam egyet. Ki-ki döntse el magában megérdemeltem, avagy sem?
2012.02.17 23:50:40mortalvombat
Picicsibe a szexistennő
Azt nem értem, hogy 18.30 óta hogy tud valaki fórumozni, akinek két U5-ös gyereke van....
2012.02.17 23:51:41Picicsibe a szexistennő
Gera
LÁJK!
2012.02.17 23:52:51Gera
Egy kamasznak az atyai pofon valami olyasmi, mint amikor az egyik tanárunknál gimi elsőben elszakadt a cérna és vörös fejjel üvöltve csapkodta a naplóval az asztalt: kifelé elcsendesedtünk, mert mégiscsak az ő kezében volt a hatalom, de magunkban síkítva röhögtünk és hát mit ne mondjak, erős csorbát szenvedett a tekintélye előttünk.
2012.02.17 23:54:13Picicsibe a szexistennő
mortalvombat:
1. Mobilról
2. Aludtak du a gyerekek
3. Haza jött az apjuk, egymásnak örömködtek
4. Volt jó nagy szünet a kommentek között
5. Most is mobilról, képzeld órák óta alszanak
2012.02.18 00:00:38Picicsibe a szexistennő
tónibácsi:
Javaslom olvassa el Susan Forward: Mérgező szülők c. könyvét. Sose késő.
2012.02.18 00:05:25Picicsibe a szexistennő
mortalvombat:
Ja, és mikor a félálomban levő gyerekemet szoptatom. Tökéletes elfoglaltság a félhomályban. :)
2012.02.18 00:17:43Hozzászólás ©
Picicsibe a szexistennő:
Pár dolgot nagyon rosszul látsz
"Az a helyzet, h a veszekedést is a szüleinktől tanuljuk el."
Nem, az érdekkülönbségek miatt alakulnak ki. Van sok dolog amit tiltani kell és akar is egy szülő. Egy gyerek pedig sok okból kifolyólag ezt nem hajlandó elfogadni. Ezt nem kell eltanulni két különböző akarat indukálja.
"Mit csináljon pl az az anya, aki 156cm 40kg, és a fia kamasz korában már erősebb nála? Annak akkor ott annyi?"
Még mindig nem teljesen érted, a nem dühből vagy aberáltságból fakadó pofon inkább lelki teher és jelzés hogy túl messzire ment a gyerek. Amiről beszélünk annak köze sincs sem mérethez, sem erőhöz.
"Javaslom olvassa el Susan Forward: Mérgező szülők c. könyvét. Sose késő."
Az idealista pszihológiai témákat könyv formában kiadók véleményét ne keverd ide, most a valóságról beszélgetünk szerintem.
2012.02.18 00:19:37Hozzászólás ©
Gera: "Egy kamasznak az atyai pofon valami olyasmi, mint amikor az egyik tanárunknál gimi elsőben elszakadt a cérna és vörös fejjel üvöltve csapkodta a naplóval az asztalt: kifelé elcsendesedtünk, mert mégiscsak az ő kezében volt a hatalom, de magunkban síkítva röhögtünk és hát mit ne mondjak, erős csorbát szenvedett a tekintélye előttünk."
Egyrészt nem értem hogy tudsz hosszan vitatkozni arról amit sosem tapasztaltál. Másrészt, a tanári düh és szülői düh között oltári nagy különbség van. Ha te a kettő között nem tudsz különbséget tenni, akkor az azt jelenti nem tiszteled és szereted jobban a szüleidet mint egy tanárt. Nos ez itt már probléma...
2012.02.18 00:19:37Picicsibe a szexistennő
Emberek! Fogjátok már fel, h arról győzködtök, h kell a verés a gyereknek! Ez hihetetlen! Fel nem foghatom!
Mondanám, mert meddő vita: oké ember üssed! De nem tudom ezt mondani, mert sajnálom a gyerekedet! Az az elkeserítő, h te meg nem!
És még magaddal is akarnál rántani, ha bizonytalan lennék, nyugodjak meg, üthetem. Ez a tuti módszer.
Ülök és nevetek. Persze kínomba!
Viszlát és kösz a halakat...
2012.02.18 00:24:10Picicsibe a szexistennő
Nem tudod miről szól a Mérgező szülők. Nem egy vélemény. Valós történetek vannak benne.
2012.02.18 00:25:45Hozzászólás ©
Picicsibe a szexistennő:
Veled nem is erről vitatkozom már, lévén szerintem túltárgyaltuk, csak leírtál egy-két dolgot ami nem úgy van ahogy gondoltad.
Gera részére pedig csak azért válaszoltam mert hihetetlen mód döbbenetes ha a szülő és egy tanár nevelési célzatát ugyanúgy értékeli.
2012.02.18 00:35:37Hozzászólás ©
"És még magaddal is akarnál rántani, ha bizonytalan lennék, nyugodjak meg, üthetem. Ez a tuti módszer."
Utolsó: Dehogy akarlak! Tedd úgy ahogy akarod. Itt csak különböző véleményekről és tapasztalatokról beszélünk/vitatkozunk. Semmi többről nincs szó.
2012.02.18 00:37:03Hozzászólás ©
Lemaradt:
"Nem tudod miről szól a Mérgező szülők. Nem egy vélemény. Valós történetek vannak benne."
Ha kell én is tudok valós történetekre alapuló könyvet. Elsőre a legek könyve jut eszembe. :) Szóval a könyvben olvasottaktól csak félelmeid lesznek.
2012.02.18 01:02:58Gera
Hozzászólás - Te beteg vagy vazze. A szüleimet mindenkinél jobban tisztelem, erre ne is vesztegessünk több szót. Ezt mindenféle fizikai erőszak és lelki terror nélkül tudták elérni, így természetesen számomra is ez a követendő példa.
A hasonlat pedig ül. Az az ember, aki az alárendeltje tiszteletét ilyen eszközökkel próbálja kivívni, teljes bukásra van ítélve. Látszólag lehet sikeres, de azt is csak addig, amíg a függőség fennáll, amint megszűnik, minden kontrollt egy csapásra elveszít. És természetesen tiszteletről szó nincs egy ilyen viszonyban. Vagy félelem, vagy valami érdekeken alapuló együttműködés, én családnak egyiket sem nevezném.
Mégegyszer mondom: lenéztem volna apámat, ha megütött volna. Ez biztos. Kamaszkoromban mi a dolgokat megbeszéltük. Nem is volt akkora nézetkülönbség köztünk, amit ezen az úton ne lehetett volna rendezni.
2012.02.18 01:04:30Picicsibe a szexistennő
Hozzászólás
Nem bírom ki, h ne válaszoljak.
1. De, a veszekedés formáját, a viselkedést a szüleidtől tanulod el, akaratlanul. Ez pszichológia, nézz utána, ha nem hiszel nekem.
2. Akkor a te verziód szerint a pofon lényege a megalázás és a megszégyenítés. Ezt nem tudom elfogadni! Ez uaz mint a lelki terror, az érzelmi zsarolás. Azt se tudom elfogadni.
3. "Itt csak különböző véleményekről"
A tied nem egy vélemény. Törvénybe ütköző, amiről beszélsz! Nem egy választható nevelési eszköz. Csak azért tudod alkalmazni, mert ellenőrizhetetlen ami a falak mögött zajlik.
4. Attól, h olvasol, nem lesznek félelmeid. Tanulhatsz mások hibáiból, és te nem követed el őket a saját gyerekeden.
2012.02.18 02:03:22petimegmondja
@Gera:
Hülyeségeket beszélsz. Vélhetően nincs tapasztalatod.
A gyerek nem az alárendeltem, hanem a gyerekem. Nem főnők-beosztott, hanem szülő-gyerek kapcsolatban vagyunk. A kettő köszönő viszonyban sincs egymással. A függőség egy életen át tart. A közvetlen függés akkor szűnik meg, amikor a gyerek felnőtt lesz és nem felmondással. Amikor felnőtt lesz, már nem tervezem nevelni. Azt addig kell. Az idő előrehaladtával, ahogy nő a gyerek, egyre lazul a kontroll, egyre kevesebbszer van konfliktus, a szülő lassan elereszti a gyerek kezét és az felnőtté válik.
A tisztelet egy összetett dolog. Ahogy fent is olvashattad, van gyerek, aki 40 évesen is nagyon tiszteli az apját, pedig verte és sok-sok példát ismerünk, amikor a gyerek nem tiszteli a szülőt, pedig az sosem emelte rá a kezét. Nincs egyenes összefüggés.
2012.02.18 02:48:35Gera
Nézd, úgy látszik ez ilyen szemléletbeli különbség. Lehet, hogy te felnéztél volna az öregedre, ha lepofoz, de én nem, ahogy ma sem ébreszt bennem semmiféle tiszteletet, ha valaki a gyengébbel keménykedik. Ennyi, részemről befejeztem.
2012.02.18 09:37:15manókomment
nem szeretném, ha szemléletbeli vagy kulturális különbségnek állítanánk be a gyerekverés elfogadását/gyakorlását/támogatását és annak elutasítását. itt kiszolgáltatott emberek testi és lelki bántalmazásáról van szó, nem arról, hogy ki milyen színt gondol szépnek, vagy milyen ételt finomnak. szerintem ez ugyanolyan politikai kérdés, mint a rabszolgatartás elfogadása vagy elutasítása. annak is voltak ám szép hagyományai, és kiváló támogatói, büszkék is lehettek magukra.
2012.02.18 11:45:27eino.
Össz. 3 pofont kaptam. Abból kettőt igazságtalanul, egyet jogosan, nagyon pofátlan voltam (kb. 14 évesen). Lelki problémáim nem ebből lettek, hanem abból, hogy 6 éven keresztül rettegnem kellett a gyerekemért az apja miatt.
Persze ha gyakran ütnek-vágnak,azt utólag is eléggé sérelmezném.
2012.02.18 14:08:47közlekedési bűnöző
Picicsibe a szexistennő:
Elovasva a kommentjeidet az a benyomásom, hogy te kevered a fogalmakat.
A verés az az, mikor bemész a diszkóba, beszólsz valakinek, aztán kapsz egy olyan sallert, hogy monoklid lesz és még bordán is rúgnak.
A nevelő célzatú pofon pedig egy pillanatig fáj és nem okoz maradandó sérülést. Nem, még a lélekben sem, hidd el. Tudom magamról. Én is kaptam és ha apám helyében lettem volna akkor, akkor én is adtam volna magamnak.
2012.02.18 14:11:21közlekedési bűnöző
"Törvénybe ütköző, amiről beszélsz!"
Majd amit a neveletlen gyerek tizenévesen csinál, az lesz csak igazán törvénybe ütköző.
2012.02.18 14:26:10Picicsibe a szexistennő
közlekedési bŰnöző:
Nem keverem a fogalmakat. Boncolgathatod a szó értelmét. A lényeg az, h egy pofon is verésnek számít! Mindegy mennyi ideig tart! Mindegy, h lesz e monoklid.
A vert gyerekek mind úgy gondolják, h nem sérültek, mind úgy gondolják, h megérdemelték. Olvass utána, ezt nem én találtam ki.
2012.02.18 14:30:51Picicsibe a szexistennő
Ahogy azt sem én találtam ki, h a bűnözőket mind verték gyerekkorukban. Valaki itt pont be is linkelt erről egy tanulmányt.
2012.02.18 14:59:15közlekedési bűnöző
Mindenben megvan az arany középút. A gyereknevelésben is.
Az olyan elvakultak, mint te általában jó nagyot koppannak a végén.
"Ahogy azt sem én találtam ki, h a bűnözőket mind verték gyerekkorukban. Valaki itt pont be is linkelt erről egy tanulmányt."
Ezt a baromságot meg gondolom a híres brit tudósok fedezték fel, akik arra is rájöttek, hogy ha a bolha összes lábát levágják, akkor megsüketül... (ugye nem ugrik, mikor mondják neki)
Konkrétan én is ismerek egy srácot, akinek az apja születése előtt lelépett, tehát nem üthette. Az anyját is ismerem (30 éve személyesen) az tuti, hogy nem verte. 22 évesen elkapták - ült 18 hónapot autólopásért.
2012.02.18 15:34:59Picicsibe a szexistennő
közönséges bűnöző:
Nem, nem brit tudósok. Ha valamiben vitázni akarsz vedd a fáradtságot és nézz utána.
Nyilván van kivétel, nyilván van olyan, h rossz társaságba keveredett, nyilván nem azért van, mert sose kapott pofont, inkább csak azért mert valószínű nem figyeltek rá eléggé. Lehet pont azért nem jutott rá elég figyelem, mert az anyukája egyedül nevelte.
Azt meg, h az anyja tuti nem ütötte, nem tudhatod biztosra. Az ilyesmi szinte mindig a "színfalak" mögött zajlik. Senki nem dicsekszik ilyesmivel. Max nick alatt!
Elvakult lennék, mert az elveim közé tartozik, h nem ütök meg senkit soha, pláne a gyerekemet nem? Furcsán látod a világot!
2012.02.18 16:00:20közlekedési bűnöző
Kedves szexistennő!
"Nyilván van kivétel, nyilván van olyan, h rossz társaságba keveredett, nyilván nem azért van, mert sose kapott pofont, inkább csak azért mert valószínű nem figyeltek rá eléggé."
1. Feljebb azt írtad, hogy MIND. Az azt jelenti, hogy kivétel nélkül. Idézem, kopizva: "Ahogy azt sem én találtam ki, h a bűnözőket mind verték gyerekkorukban. Valaki itt pont be is linkelt erről egy tanulmányt."
2. Az anyja tuti nem ütötte, ismerem, kenyérre lehet kenni.
A srác pedig gyermekkori barátom, a mai napig nap, mint nap találkozunk és beszélünk. Azóta már asztalosként dolgozik becsületesen. Biztos vagyok benne, hogy tudnék róla, hogyha ilyenek történtek volna vele. Súlyosabb dolgokat is megbeszéltünk már.
3. Elvakultnak pediglen azért tartalak, mert 15 év leforgása alatt lezavart két-három kisebb pofont egy kategóriába sorolsz
a heti szinten történő agyba-főbe veréssel.
2012.02.18 16:12:08vorospanda
Picicsibe, csak hogy a példák pontosságánál maradjunk: Én olvastam a Mérgező szülőket. Nagyon jó könyv, de távolról sem azokról szól, akik 1-2-3 atyai/anyai pofont kaptak életükben, hanem olyan emberekről, akiket rendszeresen és komolyan bántalmaztak fizikailag/lelkileg/szexuálisan a családjában. Pl. szíjjal verték, ütötték-rúgták fél órán keresztül... Ez a kettő nagyon nem ugyanaz a kategória. Én sem értek egyet a gyerekek verésével és a pofont is próbálom elkerülni, mindent megteszek, hogy ne veszítsem el soha annyira a fejem, hogy pofont adjak bárkinek is. De 1 vagy 2 pofon nem fog drasztikus lelki sérülést okozni egy gyereknél és nem is lesz belőle bűnöző (ha igen, hát nem a 2 pofon miatt, annál jóval összetettebb a dolog), tehát ezt ne keverjük ide.
A rendszeres verés viszont tényleg veszélyes, mert akiket vertek kiskorukban, azok nagy eséllyel fogják verni a saját gyerekeiket (a saját pokoli múltjuk ellenére!). Ugyanez érvényes természetesen az egyéb bántalmazásra, a lelkire is.
2012.02.18 20:03:43Picicsibe a szexistennő
közlekedési bűnöző:
Tudom mit írtam, köszönöm.
Mindenben van kivétel. Ha azt írom minden bűnöző, abban is lehet, hiszen valószínűleg az összes létező bűnözőt nem tudták erről se megkérdezni, se utána járni.
Elkezdhetsz belekötni egyenként a szavaimba, de ha nem vagy értelmileg fogyatékos, akkor szerintem tudod, h hogyan értettem.
Nem fogok azon vitázni veled, h mit tudsz a haverodról és mit nem. A tényen ez sem változtat. Verni, néha atyai pofonnal helyretenni egy gyereket agresszív magatartás, és teljesen felesleges, mert nem ettől lesz a gyerekből derék, törvénytisztelő állampolgár. Ha szerinted igen, akkor tényleg nem érthetted mondandóim lényegét, mert sajnos gond van a fejedben.
Sehol nem írtam le, h egy kalap alá veszem azt, aki szíjjal ütlegeli a gyerekét, vagy 15 év alatt kioszt 5 pofont. Ismétlem, sehol! Az összes kommentem lényege csupán az, h a pofon a szülő tehetetlenségének eszköze, és nem nevelő eszköz. És azért írogatok itt, mert az emberek hírdetik ezen módot, sőt azt mondják, anélkül nem is lesz tisztességes felnőtt a gyerekből... Holott bármilyen bántalmazás, akár egy pofon is, törvényileg tiltva van.
2012.02.18 20:22:53Picicsibe a szexistennő
vorospanda:
A Mérgező szülőket egyetlen embernek javasoltam csupán.
Sokszor olvastam, tudom miről szól.
1-2-3 pofon. Mi az a tett, amit csak pofonnal lehet megértetni a gyerekkel, h nem jó? Ki dönti el, h mikor szükséges, és hányszor? A szülő... Aki mi szerint dönt? A hangulatától függően? Úgy gondolja ezért most kell? Mert ezért annak idején ő is kapott? És biztos, h akkor az ő apja/anyja jól döntött?
(és látod egyébként itt bejön az, ami a Mérgező szülőkben is benne van: a szülő a mindenható és tévedhetetlen, a példa a gyerek előtt...).
Nincs olyan eset, amikor kell. Csak a szülő nem tud mást tenni akkor ott abban a pillanatban. Tehetetlen. Ingerült, türelmetlen!
Vagyis, ha a gyerek nem akkor hibázna, lehet meg is úszná a pofást. Ebből következik, h nem is lett volna szükséges. A szülő hibázott!
Mindenki:
Egyszerűen azt, h valaki kiáll, érveket hoz fel az "atyai pofon" mellett, magyarul helyesli, h néha meg kell ütni egy gyereket, azt nem tudom tolerálni. Ezt viszont tudom magamról, szóval buta voltam, h egyáltalán beleolvastam a kommentekbe! Ezzel le is zárom részemről a "vitát". Leírtam mit gondolok erről. Meggyőzni nem tudtok, h kell ütni a gyereket, és még annyit se tudtok kicsikarni belőlem, h elfogadjam, h van aki szerint igen. Ez nem egy olyan dolog, amit tolerálni lehet, ezért elfogadni se tudom! Már írtam, sajnálom a gyerekeiteket, akiket ilyen megalázó helyzetbe hozzátok, még ha csak pár eset erejéig is!
2012.02.18 21:09:23vorospanda
"A Mérgező szülőket egyetlen embernek javasoltam csupán.
Sokszor olvastam, tudom miről szól."
Pontosan, tónibácsinak. Lehet, hogy nem ugyanazt olvassuk, de az ő általa leírtakban én nem láttam semmi olyant, ami miatt neki ezt kéne olvasnia. Nekem inkább úgy tűnt, hogy ő az a kategória, aki 1-2 atyai pofont kapott, mikor nagyon tiszteletlen volt, de teljesen jó kapcsolata volt amúgy a szüleivel, távolról sem a rendszeresen bántalmazott kategória, akiknek a könyv szól. Kamaszként csúnyán beszélt egyszer dühében az anyukájával. Azt hiszem nem sok kamaszt tudunk mutatni, akivel ez ne fordult volna elő, még annak ellenére is, hogy amúgy szereti és tiszteli anyukáját.
Gondolom, hogy érzékenyen érint a téma (nem véletlenül olvastad többször is a könyvet, pedig nagyon nem könnyű olvasmány, pláne, aki átélt hasonlókat, mint a könyvben szereplők), de tényleg nem kell minden történetbe rögtön súlyos gyerekbántalmazást belelátni.
2012.02.18 21:33:17Picicsibe a szexistennő
vorospanda
Sose ütöttek meg a szüleim. Más "bűneik" voltak.
A téma azért érint érzékenyen, mert gyerekekről van szó, akik kiszolgáltatottak a szüleiknek.
Annyi a különbség csupán a véleményünkben, h te 1-2 pofont nem tartasz bántásnak, én meg igen. Nem a pofonok száma és erőssége teszi ezt bántóvá. Maga a tett, h kezet emelt a gyerekre, az már egy direkt bántalmazás.
Tónibácsinak azért ajánlottam, mert a kommentből arra következtettem, h a szüleit jobban magasztalja mint kéne. Tévedhetek is, a könyv elolvasása csupán javaslat volt. Hátha...
2012.02.18 22:11:26vorospanda
1-2 pofon igenis bántás, de nem súlyos gyerekbántalmazás! A kettő nem ugyanaz.
Én sem a testi erőszak része miatt olvastam a könyvet. Szüleimtől talán 1 vagy 2szer kaptam kisebb pofont, egy esetre emlékszem úgy nagyjából, hogy miért, a másikra nem nagyon. (Őszintén szólva nem hagytak mély nyomot bennem.) Arra viszont emlékszem, hogy nem esett jól nekik és nem akartak odáig eljutni, mert egyikőjük sem volt híve a fizikai erőszaknak. Kicsit abszurd, hogy ettől lelkiismeret furdalásuk volt, de több évtizednyi súlyos lelki bántalmazást meg kb. észre sem vettek, még ha az orruk alá dörgöltem, akkor sem. A mai napig nem értik, hogy miért probléma ez... Én pl. sokkal könnyebben meg tudnám nekik bocsátani azt, hogy 1-2szer pofon vágnak, mikor nagyon kihúzom a gyufát és borzasztóan tiszteletlen vagyok, ők meg nagyon idegesek. Helytelenül cselekednek, mert emberek, nem gépek, néha ők is hibáznak. Milliószor rosszabb és rombolóbb volt a lelki bántalmazás. És azért senki nem fogja őket elítélni büntetőjogilag, pedig azzal tényleg helyrehozhatatlan károkat okoztak.
2012.02.18 22:16:22manókomment
nem értem... a Mérgező szülők _nem_ a legsúlyosabb gyermekbántalmazókról szól, hanem _mindenféle_ bántalmazásról, fizikairól / nem fizikairól egyaránt, a legkülönbözőbb káros szülői magatartásformák hosszútávú hatásairól - - mi a tökömet csinálnak itt úgy, mintha a "brutalitás = bántalmazás" lenne a könyv tartalma?! ekkora oltást bazzz... na pont ezért nem érdemes könyvet írni :/ ha ennyire nem ugrik be, miről volt benn' szó, akkor olvassátok el újra. hmmmm?
2012.02.19 08:06:41zellerlevél
Nagyanyám egyszer azt mondta az éppen elnadrágolt unokájának: inkább sírj te most, mint én 15 múlva a börtön előtt, vagy a temetőben.
Az elmúlt évtizedekben az elvárt nevelési módszerek akkorát változtak, mint még soha az elmúlt évezredekben. A hatásuk meg is látszik, és egyáltalán nem pozitív. Leginkább a fizikai terhelésben mutatkozik ez meg: a munka és a büntetések gyakorlatilag kikerültek a nevelési eszköztárból.
Nagyszüleim tízéves korában természetes volt, hogy nagy mezőgazdasági munkák idején bezárt a falusi iskola, mert mindenki tudta, hogy a gyerekek munkája nélkül nem lenne biztosítva a család létfenntartása. Az én 10 éves koromban természetes volt, hogy nyáron mentünk a közeli földekre pénzért dolgozni, feladataink voltak a házban és a ház körül. Ha most a 10 éves gyerekem elmeséli, hogy tud paprikás kruplit főzni vagy palacsintát sütni, kedden neki kell mosogatni, a saját ruháit ki kell teregetie, akkor úgy néznek rá, mintha a holdról jött volna.
Nem hiszem, hogy ezt fejlődésnek lehet nevezni, vagy hogy bármilyen távon és módon a gyerek jogait és érdekeit szolgálná.
2012.02.19 08:16:07zellerlevél
Tónibácsi!
Feltételezem, hogy nem azonos korosztályba tartozunk, mégis teljes mértékig egyetértek veled.
(És zárójelben megjegyzem, hogy ez, a gyerekek vélt, látszólagos jogait a jelenlegi és jövőbeli kötelezettségeik elé helyező nevelés nem kis részben járul hozzá a mostani gazdasági, fizikai, erkölcsi és menális állapotok folyamatos romlásához. Ez az interneten fokozottan megfigyelhető.)
2012.02.19 11:12:18közlekedési bűnöző
zellerlevél:
+1
2012.02.19 12:17:26vorospanda
manókomment: ki és hol írta, hogy a legsúlyosabb gyerekbántalmazásról szól? Ha figyelmesen olvastad, akkor mi a fizikai bántalmazás részről beszéltünk és arról, hogy ott nem olyan esetek vannak leírva, akik 1-2 pofont kaptak, hanem, akiket súlyosan bántalmaztak fizikailag (pl. szíjjal vertek rendszeresen, de ha az szerinted nem súlyos bántalmazás, akkor ott komoly gondok vannak). Illetve a következő is elhangzott: "olyan emberekről, akiket rendszeresen és komolyan bántalmaztak fizikailag/lelkileg/szexuálisan a családjában", tehát azt is leírtuk, hogy nem csak fizikai bántalmazásról van szó.... Ha már újraolvasásról van szó, javaslom neked is a kommenteket, esetleg a könyvet is. Vagy szerinted az nem súlyos bántalmazás, ha vkit rendszeresen megerőszakol a saját apja? Az sem egyfajta bántalmazás, ha vkit évekig/évtizedekig lelki terrorban tartanak a szülei és teljesen megtörik és képtelen emiatt normális felnőtt életet kialakítani, kapcsolatokat létesíteni, kötődni? Csak azért mert nincs fizikai nyoma?
2012.02.19 21:38:52manókomment
panda: az egész könyvről volt szó. ki mit emel ki belőle és milyen retorikai szándékkal, egyéni probléma, nem a könyv dolga, ahogy az sem, hogy arra legyen használva, hogy a gyerekverést alátámasszuk vele. akkor inkább legyen papírnehezék vagy pipagyújtós. a "vagy szerinted..." típusú hülyeségtől kímélj meg, soha ne adj olyasmit a számba ami nem oda való ;]
2012.02.20 10:55:52penumbra1984
Az apuka szerintem helyesen járt el. Előre felállította a "mi fog történni, ha..." dolgot és következetesen betartotta. Feltételezem nem vágott akkorát oda, hogy csillagokat látott a gyerek, ellenben ha a határokat feszegető gyerek látja világosan, hogy a tetteinek következménye van (olyan, amit előre közöltek vele), akkor abból valószínűleg tanul.
Látom magam körül a sok szuperanyukát, akik sose "verik" a gyereket, a kis ördögfajzatok meg szépen a fejükre is nőnek. Ismerek olyat, akit 10 éves koráig otthon pátyolgattak a fenti "erőszakmentes" módszerrel, azóta se nőtt ki a dackorszakból, sőt kis priuszt is begyűjtött és még mindig az anyja nyakán élősködik 20+ évesen, se tanulás, se munka.
Miért hiszi bárki is, hogy a gyerekek tökéletesek? Legkevésbé sem azok, meglehetős gonoszságokra képesek, folyamatosan feszegetik a határokat pláne a dackorszakban meg kamaszkorban. Nem lehetnek tökéletesek mert ők is emberből vannak, a szüleik is emberek, a környezetük is emberekkel van tele, ilyen feltételek mellett persze, hogy ugyanolyanok lesznek.
Csak a szuperszülők megpróbálják ezt valami steril szupertökéletességgel semlegesíteni, és így nevelni "tökéletes" gyerekeket, de úgysem sikerül nekik.
2012.02.20 12:27:23vorospanda
manókomment: Áruld már el nekem légy szíves, hogy ki és hol használta azt a könyvet a gyerekverés alátámasztására a kommentekben és hogyan?????
Ja és bocsánat, hogy rá mertem kérdezni a véleményedre...
2012.02.20 12:55:25manókomment
panda: bocs a feszkós stílusért, próbálok visszavenni. szóval: az volt az okfejtés (most nem keresem vissza, mert rengeteg a komment és rövid az idő) hogy vannak igazán komoly bántalmazások, mint a MSz könvben leírtak, és az tényleg durva, de az nem durva, ha a gyereket a cikkben leírt módon fegyelmezem. erre akadtam ki, és utólag is pardon, ha tévesen azonosítottalak valaki más álláspontjával, tudom szar más hülyesége miatt szívni ;)
2012.02.20 14:59:03vorospanda
manókomment: akkor szerintem itt valami félrement. Picsicsibe javasolta a könyvet az egyik kommentelőnek, aki elmondta, hogy ő kapott 1-2 atyai pofont, de ettől még nem ítéli el az apját, sőt kifejezetten szereti és szerinte jól nevelte. Én meg megjegyeztem, hogy a könyv szerintem nem ilyen szülő-gyerek kapcsolatokra íródott, hanem sokkal komolyabban bántalmazott és ezért lelkileg komolyan sérült emberek számára. A könyv - ami a szerző szerint tipikus példákat mutat be a praxisából - nem tartalmaz olyan esetet, hogy kapott két pofon életében a szüleitől és emiatt súlyos károsodást szenvedett (valószínűleg azért, mert ha 2 pofon a szülő vétke, azon kívül feltétel nélkül szereti, támogatja a gyerekét, akkor az nem is szenved a szülei miatt súlyos lelki károsodást). Elmondtam, hogy nem értek egyet a pofonnal sem, de számom számomra nagyon nem ugyanaz a kategória, ha vki 2 kisebb pofont ad a gyerekének egész élete során és az aki heti 2-3szor (szíjjal) jó alaposan elveri a gyereket "az ő érdekében" vagy szimplán csak, hogy vkin levezesse a dühét (Gordon, Joe vagy Kate története a könyvben). Nekem ez a véleményem. Az hogy nem tartom ugyanannak a kategóriának, még nem jelenti, hogy helyesnek tartom az enyhébb verziót is. A példában pl. tipikusan nem, mert számtalan más büntetést kitalálhatott volna a gyereknek, ha még egyszer csúnyán beszél egy felnőttel, illetve hagyni kellett volna, hogy az edző kezelje le a helyzetet az adott pillanatban és edzés után a gyerekkel kettesben, majd akár az edzővel hármasban megbeszélni. Így szerintem a gyereknek és az edzőnek is megalázó lehetett a helyzet.
2012.02.20 15:10:29vorospanda
Amúgy tegnap beleolvastam kicsit a könyvbe és pont találtam egy témába vágó részt: "Egy szülő sem tökéletes. Jómagam is elkövettem néhány szörnyű hibát a gyerekeimmel szemben, amivel komoly fájdalmat okoztam nekik (és magamnak is). Egyetlen szülő sem képes minden percben érzelmileg rendelkezésre állni. Teljesen normális dolog, hogy a szülő olykor rákiabál a gyerekeire. Időnként minden szülő túlzottan korlátozóvá válik. A legtöbb pedig elfenekeli a gyerekét, még ha ritkán is. Vajon ezektől a botlásoktól válnak kegyetlen vagy alkalmatlan szülővé? Természetesen nem. A szülők is csak emberek, és nekik is megvan a maguk baja. A legtöbb gyerek pedig fel tudja dolgozni az alkalmankénti dühkitöréseket, ha mellette sok szeretetben és megértésben részesül. Azonban sok az olyan szülő, akinek negatív viselkedési formái állandóan és túlnyomórészt jelen vannak a gyerek életében. Ezek a szülők okozzák a sérülést."
2012.02.20 16:22:31manókomment
vorospanda: oké - - hogy a szülő is csak ember, és vannak negatív érzelmei, amik jelen vannak (elkerülhetetlenül) a gyereke életében, oké, hogyha ugyanez a szülő (aki ember stbstb) amikor negatív hatással van, nem fogja pozitívként beállítani azt a hatást - se maga előtt, se a gyereke előtt, se a közösség előtt. akkor minimum elismeri, hogy rosszat tett, és máskor törekszik nem ártva nevelni. például nem köt soha hasonló "egyezséget" a fiával. szerintem. :)
2012.02.20 17:36:10vorospanda
Ebben egyetértünk, szerintem sem szabad ezt pozitív dologként beállítani, max emberiként. Ez az apa döntési szituációba került és döntött. Nem a legjobban. Rákérdezett egy pszichológusnál, ő megmondta neki, hogy nem jól. Reméljük, hogy elolvasta, elgondolkodott rajta, azóta ő is rájött és legközelebb már máshogy kezeli az ilyen szituációkat. Először fordult vele elő. Nem hiszem, hogy ettől rögtön szörnyű apának kéne kikiáltani, eltiltani tőle a fiát, mint gyerekverőtől. Pusztán ettől az egy esettől még lehet köztük remek apa-fia kapcsolat. Nincs arra semmilyen bizonyíték, hogy aki valaha egyszer megütötte a gyerekét, az csakis borzalmas szülő lehet. Sem arra, hogy aki soha egy ujjal sem ért hozzá, az biztosan remek szülő. Ennél sokkal összetettebb a dolog. És ne felejtsük el, gondolhat akármit az apuka/anyuka, hogy ő milyen tökéletes szülő, ha a gyereke nem ezt érzi. Mert aki meg tudja ezt hitelesen ítélni, az a gyereke (és ő is leginkább majd felnőttként némi élettapasztalattal a háta mögött).
2012.02.20 19:18:41manókomment
*örül*
2012.02.22 18:42:12HalivudEstevez
Akkor már beszéljünk a mérleg másik oldaláról: a szeretet, esetleg figyelem hiánya. Vagy ezek túlzásba vitele, ha van ilyen.