Nem feltétlen rossz a gyerek, ha megőrjít
Korábban arról volt szó, hogyha épp kiborulnánk gyermekünk lehetetlennek, tűrhetetlennek, sőt provokatívnak tűnő viselkedésétől, és olyat készülünk tenni, amit magunk is megbánnánk, a legfontosabb, hogy adjunk időt magunknak, és halasszuk el a helyzet rendezését. Ezután következnek a további trükkök.
Trükk: Adjunk empátiát magunknak!
Empátiát adni annyit jelent, hogy nem hibáztatjuk magunkat, nem minősítjük a viselkedésünket vagy a helyzetet, csupán megállapítjuk, magunkban kimondjuk, hogy érezzük magunkat, és azt ítélkezésmentesen elfogadjuk. Más szóval, megengedjük magunknak, hogy úgy legyünk, ahogy vagyunk. Ezt a legtöbben kihagyják, azt hívén, hogy a jó szülő csak pozitív érzelmeket él át, hogy akkor vagyunk rendben, ha nem haragszunk a gyerekre. Ez tévedés: a tetteinkben, döntéseinkben korlátokat állítunk magunknak, de az érzelmeink szabadok. Talán különösnek tűnik a biztatás: érezzünk együtt magunkkal, de aki kipróbálja, rögtön érti, miről van szó. Ennél a pontnál már sok tehertől megszabadultunk, noha igazából még nem tettünk semmit aktívan.
Ha már kiléptünk a kiváltó helyzetből, és már nem is érezzük magunkat dühösnek, eljöhet a pillanat, hogy megpróbáljuk a helyzetet a gyerek szemével látni. Számos konfliktus azért mérgesedik el, mert egy idő után a felek automatikusan rossz szándékból eredőnek minősítik a másik fél viselkedését. Szociálpszichológusok kimutatták, hogy még a nemzetek, etnikumok közötti konfliktusokban is nagy szerepe van ennek, de gondoljunk az elmérgesedő házassági válságokra, ahol, ha a másik égve felejti a villanyt a konyhában, azt is bizonyára azért tette, hogy minket idegesítsen.
A gyermekkel szerencsére nehezebb odáig eljutni, hogy minden megnyilvánulását gyanakvással figyeljük, mert bizonyos védőfaktorok ez ellen hatnak. Például, hogy a testünkből lett, hogy vannak olyan szeretetteli megnyilvánulásai, amiket legrosszabb pillanatunkban sem tudunk félreértelmezni, hogy érzelmileg és fizikailag kiszolgáltatott nekünk, ami a ösztönösen odafordulást, gyengédséget vált ki. De időszakosan, illetve egy-egy témában, amire a szülő valamiért „ugrik”, kialakulhat ilyen hadiállapot.
Ilyenkor érdemes feltenni a kérdést: ha mégsem rosszindulatból csinálja ez a kölyök, akkor vajon miért? És ha így indítunk, akkor bizony rögtön jönnek a lehetséges alternatív magyarázatok.
Nagyon gyakran olyan egyszerűek, mint hogy plusz törődést szeretne, és mivel látja, hogy a kistestvér megkapja azt, ő is igyekszik úgy viselkedni, mint a kicsi. Azaz „elfelejt” olyasmiket, amiket már megtanult (cipőt felvenni). De nem gonosz manipulációból, hanem mert szeretné tudni, hogy mi még mindig ugyanúgy szeretjük őt, ahogy azelőtt, mikor még nem érkezett meg a konkurencia. Vagy például azért viselkedik lehetetlenül, mert megérezte, hogy feszültebbek vagyunk az utóbbi időben (az egyéb, például anyagi problémáink miatt), és ezzel nem tud mit kezdeni, elbizonytalanítja. Vagy talán csak olyan életkorba lépett, amely új kihívásokat tartogat, például a nemet mondás képességének elsajátítását, hogy aztán önálló akarattal rendelkező lénnyé válhasson. De közben ugyanúgy igényli a mi szeretetünket, elfogadásunkat, maga is vergődik az odabújás és eltávolodás kettőssége között. Még ha nem is jövünk rá, mi a pontos ok, jót tesz nekünk, és végső soron a családi légkörnek, ha tágítunk nézőpontunkon.
És végül, de nem utolsó sorban, ha már nagyon sokat rágódtunk egy problémán, kipróbáltunk mindenféle megoldást, és fontolgatjuk, hogy elvigyük-e a csemetét a gyerekpszichológushoz, nem árt feltenni magunknak a kérdést: tényleg olyan nagy a baj? A szülő is ember, így bizonyos témákra érzékenyebb. Van, aki az agresszióra, ezért a gyerekek közt természetesen előforduló kisebb lökdösődésre, birkózásra is felkapja a fejét. Más szülő akkor látja rendben a család életét, ha minden pedáns, tiszta, ami ellen a megkésett szobatisztaság a legnagyobb merénylet a gyermek részéről. Megint más szülő szemében nincs nagyobb érték a tettrekészségnél, gyakorlatiasságnál. Ő rosszul viseli, ha porontya naphosszat csak elmereng, álmodozik, ha szólnak hozzá, mintha meg sem hallaná. Valójában ezek az érzékenységek inkább a szülőről szólnak, sem mint a gyermekről.
A gyerekek különböző tempóban fejlődnek, és ha megkapják a szükséges érzelmi biztonságot, illetve változatos ingereket, előbb-utóbb megtanulják mindazt, ami az élethez kell. A türelmetlen erőltetés a tapasztalat szerint ellentétes hatást vált ki, mint ami a szülő szándéka volt. A cipős példánál maradva: ha a gyermek megkapja azt a plusz kis törődést, előbb-utóbb megnyugszik, és csodálatos módon újra vissza fog térni az öltözködés képessége. Ha a szülő bekeményít, és győzni akar, akkor nagy valószínűséggel „ügy” lesz az öltözésből, ami még sok ideig megkeseríti mindkettőjük életét. Mindenki jól jár vele, ha nem gyárt fölösleges ügyeket, hanem egyszerűen élvezi a közös, együtt töltött időt.
- Címkék:
- hetis pszicho,
- cziglán karolina,
- nevelés,
- biztonság
KOMMENTEK
2012.01.15 16:19:10Panasz Muki
Egy újabb gyerekpszichológus, aki mintha a Holdról jött volna!
Te olyat már hallottál, hogy egy szülő dolgozik? Szerinted mennyire tud empatikus maradni?
Az mond neked valamit, hogy egyedülálló szülő?
Ideje lenne olyan pszichológusokat képezni, akik a jelenben és a való világban élnek, nem pedig könyvből írják az okosságaikat!
2012.01.15 16:37:30blue moon
"Tökéletes" altatószöveg. Mintha egy egyetemi cihológiai előadást hallgatnánk.
Gyakorlat? Ugyan már. Szöveg-szöveg-szöveg.
Az írónak se gyereke, se tapasztalata. Vagy ha van, a háttérbe helyezi a cikk megírásának idejére.
A fenti fényképen lévő szobát látva nem tudom, hogy melyiket dobnám ki az ablakon. A tönkrement heverőt, vagy a két gyereket. Persze egyiket sem, gondolom a heverő takarítható, a gyerekhez meg rengeteg türelem kell, de vannak helyzetek, amikor nem lehet csak úgy "kilépni a kiváltó helyzetből".
2012.01.15 20:50:23capture3
Vegre olvastam egy jo cikket a Divanyon.
Nem ereztem, hogy irnom kellene. Aztan a hozzaszolasok miatt megis megteszem.
Csak szeretnem biztositani a pszichologus holgyet, hogy vannak szulok akik tanulva, figyelemmel, empatiaval nevelik a gyermekuket.
Minden szava gyakorlatias, kovetheto.
2012.01.15 23:11:37LION_heart
Kivancsi vagyok, h ez a cikkecske melyik idegosszeomlas szelen allo szulonek ad kezzelfoghato segitseget...
2012.01.16 00:17:10Gekko
@LION_heart: Neked inkább az agyad lehet egy oroszláné... Az összeomlás szélén álló szülő keressen egy dokit, a kölyköket meg küldje a nagyihoz. Ha meg a gyerekek miatt akar omlani összefele, nevelőszülőket keressen
2012.01.16 00:28:30phoboss
Gekko, ez azért nem ilyen egyszerű.
Tényleg nem akarok bántani senkit, de a cikkel kapcsolatban az az érzésem, mintha egy tipikus könyvespolchoz ragadt pszichológus írta vagy másolta volna, aki elölről hátra és hátulról előre tudja az elméletet, de sok dolga gyerekkel nem volt, ha pedig van saját gyereke, azt is könyvből neveli.
Feltételezem, hogy azért nem ez a helyzet, mert valamivel jobb cikkek is szoktak lenni.
Amúgy elég sok a hisztitéma mostanában. Néha (vagy gyakran) az is probléma, hogy a szülő is hisztis, és a gyerek azt látja, hogy a szülőnek lehet hisztizni, neki pedig nem. Valaki írhatna egy (nem csak elméletet bemutató) cikket a hisztis szülőről is :)
2012.01.16 01:01:12phoboss
Ja és már nem a cikkről, hanem az első kommentről Szabó Magda "Mondják meg Zsófikának" c. regénye jutott eszembe, amelyben az anya a gyereknevelés területén kutató, és a saját gyerekétől is elvárja, hogy könyv szerint fejlődjön és viselkedjen. De mivel a kissé határozatlan, magának való, félénk, ám csupa jó szív kislány egy csomó dologban nem felel meg a könyvekben leírtaknak, az anyja defektesnek tartja és szégyelli, a természetét pedig egyáltalán nem is ismeri. Na meg az iskolák számára készül egy csomó gyerekneveléssel kapcsolatos írásmű, úgymond "segédanyagként" a tanároknak. A tanároknak, akik közül sokan már évtizedek óta a szakmában vannak és sokkal jobban ismerik a gyerekeket, mint az állandóan íróasztal mögött ülő, könyvtornyokkal körülbástyázott nagyokosok.
2012.01.16 09:58:21Panasz Muki
Gekko, te is egy marslakó vagy! Milyen nagyszülők? Milyen doki? Hány gyereket neveltél fel? Milyen körülmények között? Te milyen országban élsz? Nézd meg a szótárban, hogy mit jelent az a szó, hogy "valóság".
Imádom az ilyen okostojásokat, nulla tapasztalat de ide jönnek oktatni a népet. Gondolom a drogproblémákra és a hajléktalanokra is van megoldásod. Csodálkozom, hogy még nem választottak meg elnöknek a Duna jegén.
Ez a cikk semmi másra nem jó, csak fölösleges hangulatkeltésre. A cikk szerzője egy fiatal nő, az nem derül ki, hogy hogyan és milyen körülmények között nevel gyereket (ha egyáltalán), de hogy nagyon nem szereti a valóságos nőket, az igen.
Olvastam egy olvasói levélre adott válaszát, álmatlanságra azt javasolta, hogy a delikvens igyon alkoholt lefekvés előtt. WTF?
Kedves pszichológus!
Lsz tedd már ki ide a diplomádat, hadd tudjuk meg, hol képzik az ilyen csodadoktorokat! XD
2012.01.16 13:51:42Matanna
Nyilván vannak nagyon nehéz szituk.
De szerintem amiket a pszichológus hölgy leírt, azért megfontolandók, esetleg egyénileg egyes pontok nem értelmezhetők, de nyilván jó szándékkal írja amit ír.
Nem is az a lényeg ahogy én értelmezem, hogy mindig minden tökéletesen menjen, hanem az, hogy ha mégsem, ne tetőzzük be még azzal is, hogy mi nagyobb gondot csinálunk belőle mint ami. Végülis bizony a felnőttnek kell inkább "bölcsnek" lenni, és ebbe az is beletartozik, hogy ha ez pillanatnyilag mégsem sikerül, azt ne totális kudarcként éljük meg
2012.01.18 15:14:38C-vitamin
Lenyűgöző, hogy mire képes 2 gyerek és 2 tégely csillámpor. Rá kéne írni, hogy gyerek kezébe nem kerülhet... :O Egyébként szerintem a cikk elgondolkodtató, ahogy a fénykép is. Nyilván nem egy 3. gyerek fotózta ilyen magasról ezt a megbánó arckifejezést.