Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A nagy felfedezések időszakában simán megtörténik, hogy a kissrác az ebédlőasztalnál nyögi be: "Anyu, nagy a kukim!"
Áron két és fél éves. A nyáron lekerült a pelenka, és a gyerek boldogan fedezte fel a testének általa eddig ismeretlen tájékait. Nevezetesen a kukiját. Szó szerint boldogan. Én meg őrlődöm aközött, hogy ez természetes folyamat, és hagyjuk a gyereket, mert máskülönben szexuálisan frusztrált lesz, meg aközött, hogy mindez ciki és, hát, nem is túl gusztusos.
Olvasónk, jellaella beszámolója következik.
Ebédlőasztalnál ül a család. Fehér abrosz, rántotthús, ecetes fejessaláta. Áron körbenéz, mosolyog, majd így szól: "Anyu, nagy a kukim!"
Hasonló történetek bármelyik családban előfordulnak, ahol 3-4 éves fiúgyerekek vannak. A felfedezés időszaka ez számukra, és a szülők/nagyszülők tiltása vagy esetlen magatartása csak tetézi az izgalmat. Nem könnyű jól kezelni ezt a helyzetet, pedig készültem rá előre.
Ebben a korban a gyerekek minden felfedezésnek örülnek – és szeretik ezt az örömöt másokkal is megosztani. Ők még nem érzik azt, hogy az intim szférájuk másra nem tartozik. Nem csak a fiúk fedezik fel önmagukat, de valahogy – legalábbis az én tapasztalataim alapján – a lányok valahogy diszkrétebben kezelik, amikor doktorbácsisat játszanak. Persze lehet, hogy rosszul látom.
A gyerekek testérzete már a születésüktől fogva meghatározó. Nem véletlen mondják, hogy a szülés után azonnal csupasz bőrre kell tenni az újszülöttet, de minél többet vannak ringatva, simogatva, megérintve, annál jobb nekik. Később ezt ők tudatosan is megélik: így élvezik ők a futkorászást, ugrálást, pocsolyába lépést, a víz csapkodását, a sarazást, és megannyi más felfedezhető izgalmat.
Arról nem is beszélve, hogy 3-4 éves kor körül kezdik észrevenni, hogy a másik – más. Hogy a fiúknak kukijuk van, a lányoknak meg nunijuk (nevezzék a családon belül bárhogy), és hogy az, hogy valaki fiú vagy lány, az megváltoztathatatlan, sőt, a kuki és a nuni a legfontosabb különbség.
Fontos viszont tudni, hogy ez a kíváncsiság tudományos, nem pedig szexuális gyökerű. Így hiába akad ki édesanyám, hogy a gyerek kíváncsiskodik a fürdőszobában, mikor és hogyan máshogy tanulja meg ezeket a fontos különbségeket? És hát természetes, hogy ha Áron a hugival fürdik, akkor észreveszi, hogy Lénának nem úgy néz ki ott (és bár ő még pont nem tart ott, hogy mindezt tudatosan is lássa, mint különbség, én azért készülök).
Ami nagyon zavar, az az, amikor Áron nyilvánosan markolássza, fogdossa a kukiját. Persze utánaolvasva tudható, hogy ez szimplán örömszerzési céllal működik (hm, csakúgy, mint a nagyoknál), így a legtöbb, amit a szülő tehet, hogy megpróbálja a gyerek kezét elterelni valamivel (én játékot adok neki, ha tiszta a keze, ennivalót, vagy bármit, amivel éppen valami munkára foghatom), illetve megpróbálom megértetni vele, hogy a "lenti" dolog magánügy, és mint olyan, senki másra nem tartozik rajta kívül.
Hát, nem mondom, hogy könnyű. De azt gondolom (remélem), hogy ezen is túl lesz olyan hamar, mint a többi testtájéki felfedezésen.
jellaella
.
