Tegnap lefutottam a tatai Öregtó-félmaratont (vagy harmadot, de ez itt most nem lényeg). És még élek. Ez a legtöbb, amit elmondhatok. Meg azt, ha nekem ment, neked is fog. Képes vagy rá?
Mivel senki nem jelentkezett, hogy megvédjen önmagamtól, tegnap lefutottam a tatai Öregtó-félmaratont (vagy harmadot, de ez itt most nem lényeg). És még élek. Ez a legtöbb, amit elmondhatok.
És egy újabb felhívás: lefutnád velem a Félmaratont? Írj a poronty@divany.hu címre, és legyél a párom a szeptember 4-i Nike Budapest Félmaratonon!
Mert azért ez a mai negyven fok nem annyira jött jól. Még szerencse, hogy beszélgetésünkkor Zsuzsi elmondta, milyen fontos ilyen nagy melegben az izotóniás italok fogyasztása, szerintem az a futás után sokat segített. De lássuk, hogy is ment a nap.
Reggel 8.00
Nevezés. A mai tét nekem az volt, hogy túléljem, ezzel is egy komoly biztosítékot szerezzek arra vonatkozólag, hogy azért az a fél Félmaratoni táv nem teljesen ördögtől való gondolat. Úgyhogy nem neveztem be hivatalosan, mert azt csak hatos csoportok tehették meg, lévén a mai tatai Öregtó-futás váltó volt. Én egy csapatot sem szerettem volna égetni :) úgyhogy inkább csak vegyültem a tömegben.
És ha már vegyültem, felkerestem a cipőtesztes csapatot, hogy megnéznék magamnak egy futócipőt, ők pedig adtak is egy igazi szupercipőt, hogy fussak ma abban. wow. Nem is tudtam, hogy ez így megy.
Reggel 10.00
Eldördül a rajtpisztoly. Én az erős középmezőnyben, bár sejtem, nem ez lesz majd az én helyem, azért a versenyszellem a gyerekszüléssel nem veszett ki belőlem. Napnak háttal futunk, ami kifejezetten jó, mert máris iszonyú erős a nap. Beállok két lány mögé és tartom a tempót.
10.19
A tempó nem tart engem, hiába izzítom magam a legjobb számokkal. Még Madonna sem bír rá arra, hogy ne lassítsak – egyszerűen szükségem van arra, hogy néhány lépést sétálva tegyek meg. De egy hős vagyok, úgy 20 méter után nekiindulok újra, csak kifújtam magam.
10.27
Oké, de hol a fenében van a vizespult?! Azt mondták, féltávnál, de még sehol nem látom. A második kilométer után a szervezetem vadul nekiáll kifogásokat gyártani: pisilni kell, hányingerem támad és a lábam is fáj, mert kezd kiderülni, ez a szupercipő nem az én szupercipőm. Vagy lehet, hogy az lenne, ha mondjuk a fél számmal kisebbet hoztam volna el. Így viszont indul az agónia, és még mindig sehol a vizespult, hol van már a féltáv???
10.32
Vizespult. Alig látok.
10.38
Hiába nyomom az iPodon az erőszám gombot, a térdem feladta a lelkesedést. Sétálok. Nem az erőm fogyott el: feltehetőleg az első kilométer lelkesedése a baj, meg az, hogy nem figyeltem, hogyan is kellene futni rendesen, lábat nem csapkodva, stb.
10.39
Ezúton szeretnék köszönetet mondani az "Eprecske" feliratú pólót viselő lánynak aki mellém érve annyit mondott: "már csak másfél kilóméter!" Legyőztem a térdem és újra futni kezdtem. Nem jó érzés, de azt ismételgetem magamban, a futás nem más, mint akarat kérdése.
10.46
Beérkeztem.
És nem is utolsónak. Egy 84 éves bácsi legalább 4 perccel utánam jött:) De komolyan: nagyon büszke vagyok magamra. Mert bármilyen hülyeség is volt az ötlet, hogy a pihenő után ezzel kezdem, legalább bebizonyítottam, képes vagyok rá.
Úgyhogy, ha nekem ment, neked is fog. Képes vagy rá?
