Ha a gyerek az apjától a férfiasságnak csak egy szeletét kapja, talán érdekes lehet neki egy másik felnőtt férfi. Mondjuk egy kukás-bácsi. Vagy, mint esetünkben, egy asztalos.
Mi van akkor, ha a gyereknek az apakép mellett más felnőtt példaképre is szüksége van? Baj az, ha már egyszer Apa nem barkácsol, nem vezet és nem szerelget otthon hobbiból, a gyerek más felnőtt társaságát élvezi ezügyben?
Nem vagyok az a kifejezetten infantilis típus, vagy csak nem tartom magam annak. Mindenesetre annyi biztos, hogy korlátozottak a szórakoztatási képességeim, legalábbis ha hülyeségek kitalálásáról van szó. De mint mindenre, erre is van ember.
Óvóbácsi kevés van
Sajnos vagy nem sajnos. Inkább sajnos, mert szerintem jó dolog, ha a gyerekek más férfiakat is ismernek az apjukon és a nagyapjukon kívül. Még a lányoknak is fontos, de fiúknál alapvető. Most mondhatnék olyanokat, hogy a minta, meg a példakép meg a mittoménmi. Mert valahonnan meg kell tanulnia, mi az ábra, és tőlem, belőlem csak egy szeletét kapja annak amit, kapásból nem tudok jobbat, nevezzünk férfiasságnak. Mert a hiányosságaim számosak. Többnyire nem én vezetem az autót, nem szoktam barkácsolni, nem vagyok nagyon erős. Így nem vagyok túlzottan izgalmas sem. Már csak azért sem, mert minden nap találkozunk.
Mindenféle minták
Tapasztalataim azt mutatják, hogy majdnem minden fiú rá van izgulva például a kukásautóra meg a kukásokra. A játszótér kerítéséhez tapadva figyelik, ahogy a narancssárga ruhás emberek emelgetik a kukákat, húzogatják a karokat. Eff is odavolt a dologért. Meg minden másért, ami kétkezi munka. Mert ahhoz erő kell, meg látványos. Miért is értékelne egy 3-4 éves gyerek egy átfogó és amúgy lenyűgöző filozófiai munkát? A házban lakó férfiak között is akad olyan, aki nem annyira suta, mint én, és képes mondjuk kereket cserélni az autón. Az ám az igazi móka! Vagy éppen a szomszéd, aki nem feltétlenül a szerelésbeli tudásával hódít, hanem pusztán azzal, hogy másvalaki, mint én, és hajlandó végighallgatni Eff agymenéseit, kérdez, beszélget. Sőt, talán még ő is jól szórakozik közben.
A mindent vivő
A legfontosabb haver az életében jelenleg a nővérem barátja, N. Na, ő egyesít magában egy csomó olyan előnyt, amelyekkel én nem rendelkezem. Asztalos, és egy nagy furgonnal jár, ami belül tele van szerszámokkal. Infantilis, gyakorlatilag ugyanúgy fegyelmezni kell, mint Effet, ha összekerülnek. Mindig van valamilyen ötlete arra, hogy lehet valami – szerintük! – vicces, és általában veszélyes vagy felfordulással járó dolgot művelni. És persze Effre ragad a hülyeség. Ilyenkor napokig azt kell játszani, amit N-el, úgy kell mesélni ahogy ő. Nem mondom, hogy nem vagyok féltékeny egy kicsit, de ugyanakkor néhány órára tehermentesítve vagyok/vagyunk. És igazából meg jó dolog, hogy vannak teljesen más jellegű kapcsolatai is Effnek. Fegyelmezni ott vagyunk mi Á-val, kényeztetni a nagyszülők dolga, állatkodni meg N.
Szóval be kell látni, hogy mindenre mi sem vagyunk jók. És az egykorú haverok is csak egy bizonyos szintig felelnek meg az elvárásoknak. Én úgy emlékszem, nekem nem volt ilyen felnőtt haverom, úgyhogy nem csak N-re vagyok egy kicsit féltékeny, de Effet is irigylem...
