Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ki mit hazudik, hogy a gyereke felvételt nyerjen az oviba? Vajon tényleg ilyen nehéz a felvételi, vagy mindez csak pletyka? Rémtörténetek várólistákról, pénzről és hazugságról.
Minden évben áprilistól kezdődően (néhol már korábban is) megindul a suttogás a játszótereken: mit tudsz erről, hogy csinálod azt? És azt hogy kell kitölteni? Te hova mész? Ha idegen közelít, a suttogó anyukák szétrebbennek, vagy a vacsiról kezdenek anekdotázni, holott mindannyian tudjuk, hogy csak nem akarják, hogy én is tudjam a tutit: hogy hogyan is vetethetem fel a gyerekemet a bölcsibe. Vagy az oviba.
Mert hát mindegy, hogy óvodáról vagy bölcsiről van szó, a felvételi komoly dolog. Jóelőre el kell kezdeni felkészülni, stratégiát építeni, tervezni. Ráadásul ha az ember új helyen van, az ismeretlenséggel is hatványozódik a képlet és a problémakör, kezdhetjük elölről az egészet.
Mert van ugye az a hely, ahová a gyereket gyakorlatilag a születése pillanatában be kell iratni. "Csabi 2 hetes volt, én meg már ott kuncsorogtam az önkormányzati bölcsi előtt, hogy felvegyenek a várólistára, mert a környéken ez az egy ilyen intézmény van" – meséli Kristóf. És ezzel még nincs vége. "Az önkormányzaton megadott napon voltunk bent, mi reggel 10-kor, a szomszédaink, ugyanekkora csecsemővel, 10.30-kor. Ők már a várólistára sem jutottak fel."
Edina másról mesél: "Nálunk az önkormányzatnál kell jelentkezni, az adott év májusában. Fairnek tűnik a rendszer, de nem az: mint a játszótéri zuhanyhíradóból megtudtuk, esélyünk sincs, mert a kerületben nagyon kevés a férőhely, és mi nem ismerünk az önkormányzatnál senkit." De van, ahol azt javasolják: ha nem megfelelőek az adottságok, csaljanak. "Nekünk kerek perec megmondta az illetékes bölcsődevezető, hogy nem fog tudni felvenni, csak ha az önkormányzat támogatja a felvételünket. És az pénzbe kerül..." – fakad ki Szilvi. "Még meg is mondta, kit kell ezzel megkeresnünk. De nem mentünk bele a dologba: a végén még az lesz, hogy azért is pénzt kell adnunk majd, hogy enni adjanak a gyereknek?!"
De mit lehet hazudni?
1. cím
A legtöbben lakcímüket hamisítják annak érdekében, hogy helyileg az adott intézménybe mehesenek. És mivel az önkormányzatoknak és a bölcsődéknek/óvodáknak nincs kapacitásuk arra, hogy családlátogatással leellenőrizzék az állítások igazságtartalmát, így a hazugság ki sem derül.
2. a pénzügyi háttér is kérdés
Szintén sokan állítanak valótlant a család pénzügyi helyzetét firtató kérdésekre. Ez mondjuk veszélyesebb terep, hiszen akár jogi felelősségre vonással is jár(hat) – de ki nézi ezt?
3. másik gyerek? ááá, dehogy!....
Van, aki konkrétan a kisebbik gyerek létezését tagadja le. "Nem mondhattuk meg, hogy én otthon vagyok Barbival, hiszen akkor azt mondják: akkor maradjon otthon a másik gyerek is! De azt már nem engedhetjük meg magunknak. Úgyhogy Barbiról hallgattunk, és az első értekezleteket a férjem csinálta végig. A szememben azóta is egy hős" – mondjta Enikő.
És hogy akkor mi a tuti tipp a felvételihez?! Nincs olyan. Bízzunk a szerencsében! Vagy ha abban nem, hát abban, hogy azért a fenti példák kiragadottak. És reménykedjünk, a mi lakóhelyünkön pont nem ez a jellemző...
