Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor gyereket nevelünk milliónyi kérdésünk van, amelyre csak reméljük, hogy majd a szakemberek megadják a választ. A szakemberek, mármint a gyerekorvos, a védőnő, az ezzel foglalkozó szervezetek, stb. De nem adják.
Az ember, ha gyereke van, telve van kétséggel. Jól csinálom, hogy csináljam? Miért, ha sír, miért, ha nem? És melyik jó? Milliónyi kérdés, amelyre csak reméljük, hogy a szakemberek megadják a választ. A szakemberek, mármint a gyerekorvos, a védőnő, az ezzel foglalkozó szervezetek, satöbbi.
De nem adják.
Leginkább azért nem, mert igazándiból senki nem tudja a tutit. Nem tudni, mi az, amit most jónak gondolunk, de egy év múlva már az ellenkezőjét kell helyesnek hinnünk. Ennek eklatáns példája nekünk az oltásoknál volt, egyik évben így kellett oltatni a Prevenart, a rákövetkezőben (na jó, picit több, mint másfél évvel később) már egész máshogy, máskor.
De az is vicces volt, még az első héten, amikor a a csecsemősnővér a kórházban azt javasolta, a gyereket oldalt fekve kell altatni, hogy ha bukik, az kijöjjön, a védőnő otthon a pozíciót meglátva fejéhez kapott és így szólt: "Kedveském, TILOS a gyereket az oldalán altatni, aludjon háton!" (és hozzátette, oldalt fekve elnyomja a kis heréit, no comment), és persze még aznap délután bejött a teljes kör, amikor a doki jelezte, a bukás legjobb ellenszere a hason fekvés.
Később, amikor a gyerek beteg lett, ugyanez volt a tapasztalat: gyakorlatilag mindenki csak találgatott. Ki meggyőződésből, ki nagy általánosságokat alapul véve tapasztalatból, ki csak úgy. (Spec a betegséget nem találták el.) Ilyenkor egy szülő számára tulajdonképp csak az a kérdés, kinek hisz inkább.
Többszörösen így van ez a hozzátáplálással kapcsolatban.
A hozzátáplálás a legtöbb anya mumusa. Én már jó előre rákészülten aggódtam, mielőtt Ádámmal elkezdtük volna, és több védőnői látogatás alapján született meg bennem a végeredmény.
És amikor már azt hittem, jó úton vagyunk, felmerült a gluténkérdés
A gluténnel szembeni érzékenység egyre több embert érint: Magyarországon éves szinten mintegy 30.000 gyerek veszélyeztetett. A gluténérzékenységgel összefüggésbe hozható coeliakia és az 1 típusú diabétesz elő̋fordulási gyakorisága hazánkban és világszerte is kifejezett emelkedést mutat a gyermekek között az elmúlt évtizedekben. (Coeliakia, gyermekek körében világszerte: 50 év alatt közel ötszörösére nőtt, az 1 típ. Diabetes mellitus a gyermekek körében hazánkban 30 év alatt közel háromszorosára emelkedett, az elmúlt években ráadásul az emelkedés üteme is gyorsult. Forrás: Magyar Gyermek diabétesz adatbázis, Soltész Gy. et al PTE és OGYEI) Nem jelentéktelen dologról beszélünk tehát.
Azok, akikre hallgatnánk, nem adnak egyértelmű segítséget
Jelenleg éppen a glutén bevezetésének kérdésében vitatkozik az Országos Gyermekegészségügyi Intézet a La Léche Ligával és a Szoptatásért Magyar Egyesülettel. Hogy szabad-e glutént adni vagy sem, és hogy mikortól ajánlják – egyértelműen nem derül ki. Persze mindkettő szerint a szoptatás a legjobb megoldás, de hát van olyan, hogy kevés a tej. Döntsön hát mindenki aszerint, hogy kinek a verzióját tartja hiteles(ebb)nek.
Már megint.
