Ne okold magad a gyereked egyes tulajdonságaiért, már az újszülöttek is különböznek. Az azonosan nevelt gyerekek között is hatalmas eltérések lehetnek. Íme a három alaptulajdonság.
A szülők olykor meglepődve állnak azelőtt, hogy egyformán nevelt gyerekeik közül az egyik különösen problémás, míg a többivel semmi gond nincs. Nem beszélve arról a helyzetről, mikor az örökbefogadott gyerek miatt alakulnak ki nehézségek: ez fájó kudarcot okozhat a szülőknek, akik igyekezete arra irányult, nehogy bármiben megkülönböztessék őt. Miként lehet olyan nagy különbség az azonosan nevelt gyerekek között, egyáltalán hol a nevelés határa, mi az, ami már nem rajtunk múlik?
Már az újszülöttek is különböznek
Mielőtt bárki magát okolná a gyermek egyes tulajdonságaiért, érdemes leszögezni, a gyerek nem tiszta lappal születik a világra. A pszichológiában temperamentumnak nevezik azt a tulajdonsághalmazt, ami alapján már az újszülött csecsemők viselkedése is megkülönböztethető. Három alaptulajdonság mindenképp szót érdemel.
1. Aktivitás
Az egyik, amiben különböznek a babák, hogy mennyire aktívak. Ez mindenki számára látható - ahogy a felnőttek közt is akad élénkebb, illetve lassabb ember.
2. Kommunikációs igény
A másik jellemző az, hogy a baba igényli-e, jól tűri-e a társaságot, mennyire kommunikatív, mennyi kontaktust létesít és fogad szívesen - ez az ún. szociabilitás.
3. Érzékenység a negatív érzelmekre
A harmadik tulajdonság a negatív érzelmekre való fogékonyság -emocionalitás-, ami látható abból, sírós-e a baba, könnyű-e megnyugtatni.
Babák és stílusok
Ezek a jellemzők persze nem írják meg előre életünk könyvét, de tudni kell, hogy olyan csomagot adnak, ami nagyban befolyásolja, hogyan reagálunk a minket érő eseményekre, és azok milyen irányban formálnak tovább. Tehát ugyanarra a nevelési stílusra két különböző temperamentumú baba eltérően fog reagálni.
Míg a kiegyensúlyozott, könnyen megnyugtatható, társaságkedvelő baba számára terhes a túl merev napirend, ellenben jól tűri az emberek forgatagát, az utazást, új helyzeteket, addig nyűgösebb társának szüksége van arra, hogy mindig hasonló ritmusban teljenek a napok, és állandó legyen az őt körülvevő emberek személye is – ő ebből merít biztonságot.
Nevelési elveink és a valóság
Hogyan büntessünk?
Bujdosó Karolina pszichológus korábban a büntetésről írt a Porontyon. A nevelés döntő része szándékunkon kívül, automatikusan zajlik pusztán azon keresztül, amit lát, hall, érzékel belőlünk a gyermek. Belső ellentmondás a jó gyermeket veréssel faragni szándékozó szülő. A verés, legyen az szentesítve a legszebb ideológiával, agresszió, méghozzá kettős: testi, és mivel a gyermek attól kapja, akihez legerősebben kötődik, még inkább lelki bántalmazás. Ez nem jelenti, hogy egy ingerültségünkben elcsattant pofontól összedől a világ. Csupán tudnunk kell, hogy ezzel épp esendőségünket, eszköztelenségünket mutattuk meg. Ami nem baj, ha ezzel összhangban kommunikálunk, és utólag, lehiggadva elmondjuk, hogy elvesztettük a fejünket, sőt, akár bocsánatot is kérünk. Ezzel bizony tényleg nevelünk, méghozzá valami nagyon fontosat: a felelősségvállalást, az esendőség felvállalását, és az őszinte bocsánatkérést. Ne féljünk, hogy ez elfújja a tekintélyünket:a tekintélyt sosem az erőszakosság, hanem a belső erő, a hitelesség szüli.
Azt is figyelembe kell venni, hogy hiába rendelkezünk határozott nevelési elvekkel, nem vagyunk kőből, így az ilyen vagy olyan viselkedésű gyermekkel mi magunk is másképp bánunk. A szigorú nevelési stílusú apa szívét meglágyíthatja egy bújós-kedves lánygyermek, és anélkül, hogy maga észre venné, sokkal enyhébb büntetést alkalmaz. Az is gyakori, hogy a szülő számára komolyabbnak, önállóbbnak tűnő gyermekkel megengedőbb, rugalmasabban értelmezi a szabályokat.
Mindez természetes, nem is volna szerencsés, ha az anyák és apák robotként próbálnák felnevelni csemetéiket. Tehát az eleve különböző babákkal mi is különféleképp bánunk, illetve sok egyéb, külső hatás éri őket, ez még jobban felnagyítja a köztük lévő eltéréseket... Miért is várjuk, hogy hasonlítsanak a testvérek?
Másik baba, másik helyzet
Gyakran elfelejtjük, mikor arról beszélünk, mennyire azonosan igyekeztünk nevelni gyermekeinket, hogy az ikreket leszámítva minden újabb csemete más-más élethelyzetbe érkezik. A család stabilitása, anyagi helyzete, a szülők közti intimitás időről időre változik, alakul. Sokan nem is sejtik, mennyire nagy hatással van a szülők egymással való kapcsolata a gyermek közérzetére. A babák, illetve gyermekek tudattalanul sokkal többet érzékelnek olyan családon belüli viszonyulásokból, ami nem közvetlenül a szemük előtt történik. Az anya és apa kapcsolata befolyásolja a család hangulatát, a felek lelki egyensúlyát, ami hat a gyermekekre is.
Követett és került példák
A testvérek általában igyekeznek különbözni egymástól. Bizonyos ideig a kisebb inkább utánozza a nagyobbakat, de minden gyermek életében eljön az életszakasz, mikor igényli, hogy legyen valami megkülönböztető jellegzetessége, amit mások is elismernek benne. Ha azt látja az egyik, hogy testvére komoly elismeréseket szerez matematikából, lehet, hogy ő inkább a sportra fog koncentrálni, mert abban lehet ő a legjobb. A család kisokosa a tesó, ő azonban kitűnhet vagányságával, ügyességével. Ezek persze nem tudatos elhatározások.
Iskoláskorban megnő a kortársak jelentősége, később pedig példaképeket választ a kamasz. Ezek is mind olyan hatások, amelyek csak részben függnek össze a szülővel. Persze, azért összefüggnek, mert ha jó a kapcsolat, bizonyos alapvető értékeket, lelki igényességet magáévá tesz a gyermek, ami eleve meghatározza választásait.
Természetesen mindezzel együtt igaz, hogy az első és legfontosabb befolyásoló erő minden gyermek életében a szűk család. Azért fontos mégis gondolni a többi tényezőre, mert az anya-gyermek, újabban apa-gyermek kapcsolatról sokat beszélünk, de jó, ha tudjuk, ezeket a hatásokat ezer és ezer dolog színezi, alakítja.
