A legnagyobb feladat, hogy a gyereknek nagyon hamar fel kell nőnie, hat-nyolc évesen már a legtöbben maguknak adják be az inzulint. A környezet azonban közel sem ilyen érett és elfogadó.
Mi történik, ha a gyerek egészségi állapotát nem tudják kezelni a bölcsődében/óvodában? Mit tud tenni egy szülő, ha már a sokadik elutasítást kapja, mégis dolgozni kellene mennie? És mit tesz az állam, hogy a cukorbeteg gyerekeket is integrálni lehessen a közösségekbe?
A gyerekkori cukorbetegség egyre gyakrabban előforduló gondot jelent: a Magyar Diabétesz Társaság 2009-es felmérése szerint több mint négyezer 15 év alatti gyerek él diabétesszel Magyarországon, és ez a szám a szakértők szerint a jövőben csak növekedni fog: következő 15 évben az 5 évnél fiatalabb diabéteszes gyerekek száma várhatóan megduplázódik, a 15 évnél fiatalabbaké pedig 70 százalékkal nő. Pedig a bölcsődék, óvodák erre egyáltalán nincsenek felkészülve.
Kitettek az óvodából egy ötéves fiút
A napokban bejárta a sajtót a hír, hogy egy ötéves kisfiút kitettek óvodájából, mikor kiderült, cukorbeteg. Holott a szabályok szerint öt éves kortól a körzetis óvoda kötelező felvenni a gyereket - persze kérdés, melyik szülő akarná egy olyan helyre beadni a gyereket, ahol a gondozó is idegenkedik a helyzettől. Hiszen a cukorbeteg gyerek, bár nem feltétlenül igényel sokkal különlegesebb elbánást, mint társai, azért mégiscsak "rizikófaktor" lehet az intézmény vagy éppen a nevelő szempontjából.
"A fiam tíz éves. Öt éve diagnosztizálták nála a cukorbetegséget. Mikor először meghallottam, mi a baj, rettenetesen megijedtem. Az eleje nagyon nehéz volt. De Ábel ma boldog, kiegyensúlyozott kisfiú, és ez elsősorban annak köszönhető, hogy férjem, Gábor és én fel tudtuk dolgozni ezt az egészet, az iskolában pedig a tanárok jól álljanak hozzá helyzetünkhöz" - meséli egy anyuka.
Hat-nyolc évesen magának adja be az inzulint
Mártának és a többi hasonló cipőben járó szülőnek az események feldolgozásban sokat segítenek az olyan közösségek, mint a Bátor Táborok vagy a különböző, cukorbeteg gyermekekkel foglalkozó fórumok és közösségek (például a macosz.hu-n). A legnagyobb feladat, hogy a gyereknek nagyon hamar fel kell nőnie - hat-nyolc évesen már a legtöbben például egyedül adják be maguknak az inzulint. Ez a fajta érettség segít viszont abban, hogy a gyerek teljesértékűen éljen - hogy részt tudjon venni osztálytársaival a kirándulásokon, hogy táborozni mehessen, vagy hogy sportoljon és akár (később) este bulizni járjon.
Fontos ezen felül a szülő nagyon nagy odafigyelése és érettsége is. Az első kétségbeesés után talpra kell állni, hiszen ezt kívánja a gyerek érdeke. Meg kell tanulni számolni, erősnek és talpraesettnek lenni. És ha a "szokásos" csokit, chipszet vagy ropit szeretné a gyerek, amit betegsége kiderülte előtt kapott - ne feledjük, a diabétesz nem csak betegség, hanem lelkiállapot is! Ha számol a szülő (később a gyerek), akkor igenis beleférHET egy tejszelet, egy diabetikus joghurt, egy ropi (1 szál=1 CH).
Kezdők persze inkább az orvossal egyeztessenek vásárlás előtt. Mehet zsúrokra is, csak ki kell számolni előtte, mit eszik, mennyit - és azután kérjük nyugodtan az ott lévő szülő(k) segítségét és odafigyelést! De van olyan szülő is, aki például mindig előre tudja, mikor lesz szülinapi ünneplés az oviban, és olyankor mindig visz egy szelet "diabeteszeset" gyerekének. Nem százszázalékos megoldás, de jobb, mint a tiltás.
Sok óvodában és főleg iskolákban lehetséges az ételszállító cégtől külön diabéteszes menüt rendelni, amit a megadott CH-érték alapján állítanak össze, és ami nem kerül többe a többiek étkezésénél. Mások a "szendvicsezést" választják, és este esznek otthon meleg ételt. De ahhoz, hogy az "egész" működjön, nagy szükség van az óvónénik-gondozók együttműködésére.
De térjünk vissza a mostani esetre. Az ötéves cukorbeteg kisfiú, Benedek ellátását azért nem vállalta az óvoda ahova addig járt, mert Benedeken naponta mérni kellene az inzulinszintjét, ebéd előtt pedig be kellene adni inzulinját. Az intézmény fenntartója szerint ez túl nagy terhet ró a gondozókra, akik ezt nem tudják vállalni. Valószínűleg leginkább azért, mert félnek, mi lesz, mi lehet a gyerekkel.
Pedig a diabétesz egy kicsi ismerettel és odafigyeléssel kordában tartható betegség. És ott, ahol ahol a gondozók/nevelők nyitottan állnak a dologhoz és nem félnek a cukorbeteg gyerekektől (vagy az epilepsziásoktól és még sorolhatnánk), vállalható a gyerek ellátása. És ez már több lenne a semminél...
FONTOS KÉRDÉS A GYERMEKKORI DIABÉTESZRŐL
(Részlet a Diabétesz Junior - a Magyar Cukorbeteg Gyerekek Országos Szövetségének kiadványából.)
Mi a teendő, ha diabéteszes gyermek van az óvodában, iskolában?
A diabétesz az átlagnál sokkal intelligensebbé, képzettebbé, önállóbbá és fegyelmezettebbé neveli a gyermekeket. Vagyis csak egy picivel igényelnek több figyelmet, törődést hasonló korú társaiknál. Persze a törődés mértékének igénye mindig egyénre szabott, de egy pedagógusnak általában csak a diabéteszes gyermek viselkedését (pl. nem tér-e el a megszokottól) kell figyelemmel kísérnie, illetve azt, hogy a gyermek kötelező napi feladatait elvégezte-e (vércukormérés, inzulinadás, helyes táplálkozás). Tehát, ha a gyermek és a pedagógus betartja ezeket a szabályokat, nagyon minimális a kockázata annak, hogy bármi gond legyen. Ugyanígy vonatkozik ez a „rendkívüli” óvodai, iskolai helyzetekre is (pl. tornaóra, diáknapok, osztálykirándulás stb.).
Még egy fontos dolog! Ha nincs komoly oka, semmiképpen se tiltsuk el a gyermeket a sporttól, játékoktól - ha rendben van a cukra, evett plusz szénhidrátot, akkor semmi baja nem lehet!
