Vajon miért okoz a meddőség annyi feszültséget és stresszt a pár életében? Miért lesz sokszor elegünk a környezet jó szándékú tanácsaiból? Kérdések és válaszok a meddőségről, 2. rész.
Az előző cikkünkben azt a kérdést jártuk körbe, hogy mikor nyilvánítanak egy párt meddőnek. Mostani írásunkban Higi Vera pszichológus segítségével arra keressük a választ, hogy miért okoz a meddőség annyi feszültséget és stresszt a pár életében, és azt is megtudhatjuk, hogy miért elég sokszor a környezet jó szándékú tanácsaiból?
Napjaink felgyorsult világában a teljesítménykényszer sokszor nehezen hagy minket pihenni a mindennapok során. Általában a külvilág mellett magunk is hatékony feladatmegoldást várunk el önmagunktól, és ha valami nem a terveink szerint alakul, azt a helyzetet könnyen stresszként élhetjük meg.
A fogamzási problémákkal küzdők gyakran tapasztalják, hogy a várakozás alatti stressz meghaladja azt a küszöböt, amely alatt még képesek viszonylag feszültségmentesen megélni hétköznapjaikat. Ráadásul a legtöbbször az sem világos, hogy a stressz okozza a meddőségi problémát, vagy pedig pont fordítva, a meddőségi probléma miatt éli meg a pár valamelyik, vagy akár mindkét tagja stresszesnek mindennapjait?
Mi is az a stressz?
A stressz bármi lehet, ami aggodalomra ad okot, fájdalomhoz, vagy kifáradáshoz vezet, emellett az emberi kapcsolatainkban felgyülemlett feszültség is stresszes állapothoz vezethet. Ezeket a káros stresszeket összefoglaló néven distressznek nevezzük. Ugyanakkor mindannyiunknak szüksége van bizonyos mértékű feszültségre, hiszen e nélkül életünk könnyen unalmassá válna. A stresszel kapcsolatos legfontosabb tényező talán a mennyisége, valamint az, hogy mi hogyan küzdünk meg vele, vagyis a saját megküzdési stratégiánk.
Jellemző, hogy mindenkinek megvan a saját stressz küszöbe, amely alatt még képes jól érezni magát. Ez főként annak a függvénye, hogy milyen megküzdési stratégiákat sajátítunk el életünk folyamán, hiszen mindegyikünk más nehéz helyzetekkel és töréspontokkal találkozik élete során. Azonban az is fontos, hogy mi magunk hogyan értékeljük a helyzetet, vagyis ami az egyik embernek komoly stressz forrás, az a másiknak akár kellemes időtöltés is lehet.
Miért olyan nehéz a várakozás?
Évszázadok óta él az az ideológia a köztudatban, hogy az ideális család nem létezhet gyermek nélkül. Ezt több társadalmat érintő csoport is vallja, úgymint az egyház, egyes politikai csoportok, illetve a média. Talán ez is állhat a hátterében annak, hogy sok fogamzási problémával küzdő szenved amiatt, mert úgy érzi, hogy nincs helye a gyermekes családok között. Sokan beszámolnak arról is, hogy különösen nehezen élik meg azt az időszakot, amikor új gyermek érkezik a családba, vagy a baráti társaságba.
Mikor érezzük azt, hogy ez már sok?
Amikor átlépjük a stressz küszöböt akkor a tünetek nyilvánvalóvá válnak, hiszen a szervezet megbetegszik, vagy pedig lelki összeomlás következik be. Sokszor összekeverjük ezeket a tüneteket magával az okkal, ami azért is problémás lehet, hiszen a kiváltó tényezőt így nem szüntetjük meg, hanem mindössze a tüneteket kezeljük. Ezért is fontos tisztában lennünk azzal, hogy milyen mértékű distressznek vagyunk kitéve, hiszen a megelőzéssel sokat tehetünk saját testi és lelki egészségünk fenntartásáért. A fogamzási problémák legtöbbször komoly lelki megterhelést jelentenek, azonban rajtunk is múlik, hogyan kezeljük ezt a plusz feszültséget a saját életünkben.
„Ne gondolj rá, és akkor bekövetkezik!”
Sokszor megfigyelték, hogy a fogamzási probléma akkor oldódik meg, ha a pár tagjai képesek „elengedni” az erős gyermek utáni vágyat, és más köti le a figyelmüket, vagy esetleg egyéb megoldást találnak problémáikra. Ilyen lehet egy közös utazás, vagy akár az örökbefogadás procedúrájának megkezdése. Azonban az is előfordul, hogy a kivizsgálások előtt következik be a spontán megfoganás, esetleg az orvos megnyugtató szavai hatására történik, még mielőtt bármilyen beavatkozás megtörténne.
Ezek a legendás, nehezen bizonyítható, ám talán mégis valós történetek sok ismerőst arra sarkallnak, hogy megosszák ezt az elméletet a reménybeli kismamával, azonban a „ne gondolj a stresszre” csak fokozhatja a feszültséget. Ez ugyanis önmagában véve a megfelelő feszültség levezető eszközök nélkül egy ugyanolyan paradox üzenet, mint a tanmesében szereplő felszólítás, miszerint „ne gondolj a kék elefántra”.
Keressük meg a megoldást a saját érdekünkben
Úgy tudjuk elvenni ennek a paradox helyzetnek az élét, ha nem arra koncentrálunk, hogy mit kellene tennünk a gyermek megfoganásának érdekében, hanem a saját igényeinket helyezzük a figyelem középpontjába, vagyis arra koncentrálunk, hogy mi magunk jól érezzük magunkat. Ez azért is fontos, hiszen sokan belekerülnek egy olyan ördögi körbe, hogy súlyos lelkiismeret furdalást éreznek amiatt, hogy nem tesznek eleget a gyermek megfoganásának érdekében, ami egyre több és több belső feszültséghez vezethet.
Hallgassunk tehát a saját belső iránytűnkre, és keressünk egy olyan elfoglaltságot, ami jól esik. Ha például nem szeretünk futni, akkor ne kényszerítsük rá magunkat csak azért, mert tudjuk, hogy a futás hasznos testmozgás. Mindenkinek megvan a saját hatékony feszültség levezető technikája, csak rá kell találnia.
Cikksorozatunk harmadik részében tovább ismerkedhetünk a stressz és a meddőség kapcsolatával.
