Meddőség pánik: ne dőlj be annak, hogy nem lehet gyereked!

Most induló meddőségről szóló sorozatunkban több szakember segítségével ismerhetjük meg a meddőség testi és lelki hátterét. Az első részben Higi Vera pszichológus járja körbe azt a kérdést, hogy miért félnek olyan sokan attól, hogy esetleg fogamzási problémában szenvednek?

Érdekes, hogy egyre több fiatalban merül fel a meddőség gondolata még azelőtt, hogy egyáltalán gyermeket szeretne. Sok tizenévesben már akkor kialakul ez a félelem, ha akár egyetlen alkalommal nem védekezik, és ennek nem lesz semmiféle következménye. Ennek hátterében valószínűleg az egyre szélesebb körben elterjedő felvilágosító programok állnak, amelynek pozitív hatása egyébként, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedekben a felére csökkent az abortuszok száma.

Míg 1960-ban több, mint 16 ezer ilyen beavatkozást végeztek évente, addig 2008-ra ez a szám a negyedére csökkent. Ezzel párhuzamosan azonban kialakult az a kollektív közhiedelem is, hogy egy egészséges ember azonnal képes megfoganni, amint elmarad a védekezés.

Figyeljük a saját ritmusunk

A fogamzás azonban összetett jelenség, és bár a női test különleges abból a szempontból, hogy az év bármely szakaszában képes megfoganni, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lenne egy saját biológiai ritmusunk. Természetesen előfordulnak olyan extrém esetek, amikor a menstruációs ciklus alatti szex vezet várandóssághoz, ez azonban cseppet sem tipikus.

Aki tehát még nem szeretne szülővé válni, mindenképpen érdemes védekeznie, azonban a gyermekre vágyóknak fontos tisztában lenniük azzal, hogy mikor nagyon alacsony a valószínűsége a fogamzásnak, és mely időpontban vagyunk a leginkább befogadóképesek. Ez utóbbi általában a menstruáció utáni második héten következik be.

Mikor állapítják meg a meddőséget?

Nem véletlen, hogy akkor állapítják meg a fogamzási problémát, ha rendszeres szexuális élet mellett nem következik be a fogamzás, hiszen megtörténhet, hogy a pár nem él szexuális életet minden héten, és esetleg hosszú időn keresztül azokon a napokon vannak együtt, amikor a nő teste éppen a kevésbé termékeny szakaszában van. Ez különösen gyakori az olyan párok esetében, akik távkapcsolatban élnek, és emiatt ritkábban tudnak találkozni.

Emellett az életképes spermiumok koncentrációja sem állandó, így előfordulhat, hogy a gyermek hosszabb időn keresztül várat magára. Ezért sem kell kétségbeesni, ha az első hónapok nem hoznak eredményt, azonban érdemes szakemberhez fordulni, ha rendszeres és megfelelő időpontban történő együttlétek ellenére sem következik be a fogamzás több, mint egy éven keresztül.

Mit tehetünk, amíg várakozunk?

A legtöbbet minden szempontból azzal tehetjük, ha felkészítjük önmagunkat és a párkapcsolatunkat a következő időszakra. Elképzelhető, hogy ebben az időszakban fontos felfedezéseket teszünk saját magunkról. A párkapcsolat szempontjából lényeges, hogy akármennyire is vágyakozunk a gyermek után, ne csak akkor legyünk együtt a párunkkal, amikor az biológiai óránk úgy rendeli. Sok férfi ugyanis úgy érzi, hogy egy idő után a párja kizárólag gyermeknemzés szempontjából tartja érdekesnek a közös együttléteket, míg a férfiak számára a szex elsődlegesen mindenképpen az örömszerzést szolgálja. Iktassunk be tehát olyan együttléteket is, amelynek egyetlen a célja a közös örömszerzés, ilyenkor nem is kell feltétlenül megtörténnie a teljes szexuális aktusnak.

Figyeljünk önmagunkra!

Érdemes elgondolkoztunk azon, hogy milyen az életstílusunk. Szakítunk elég időt önmagunkra? Ebben segítségünkre lehet, ha feltérképezzük, hogy milyen arányban kap helyet az életünkben a következő négy fontos tényező: egészség, munka, szórakozás és a kapcsolatunk. Akár fel is rajzolhatunk egy kört, és bejelölhetjük rajta az arányokat, hiszen ez alapján máris közelebb juthatunk ahhoz, hogy min lenne érdemes változtatnunk a saját életünkben. Fontos, hogy ne érezzük magunkat kiszolgáltatottnak, hiszen mi is rengeteget tehetünk a saját jól-létünkért.

Cikksorozatunk második felében megtudhatjuk, hogy miért olyan stresszes a várakozás időszaka.