Ha gyerekünk valamiben tehetséges, arra persze büszkék vagyunk. De mi a helyzet akkor, amikor a gyerek olyan területen tehetséges, amihez mi nem konyítunk. Mondjuk... a zenében. Szerzőnk ebben segíti az eligazodást.
Jó füle van a gyereknek, de vajon tehetséges is? Érdemes-e zenét tanulnia? Milyen hangszert válasszunk? Irassuk-e zeneiskolába, vagy elég, ha csak különórára jár?
Kutatások eredményei szerint azok a gyerekek, akik szinte születésüktől kezdődően kapcsolatban állnak a zenével, zenei tanulmányokat folytattak, más tevékenységekben is sikeresebbek lesznek. A zenélés hozzájárul a gyermek értelmi, érzelmi, társadalmi, nyelvi és fizikai készségeinek fejlődéséhez. De ami a legfontosabb: sok-sok örömöt nyújt.
Számtalan kutatás bizonyította már, hogy azok a gyermekek, akik zenét tanulhatnak, sok szempontból előnybe kerülnek más társaikkal szemben. Rengeteg zenei foglalkozás létezik már kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt, mégis kiemelném a választás fontosságát. Fontos beszélni arról hogy a kezdő zenei lépéseket milyen irányban indítjuk el. A jó indításhoz nem csak a tehetség szükségeltetik, de egy jó légkör egy sugárzó személyiség is megalapozhatja a gyerek jövőjét.
"... a zenélés képessége összefügg a kreativitással, a közösségbe való beilleszkedéssel, a csoportmunkával, az egyszerre többfelé figyelés képességével. Alapkészségeket fejleszt, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a gyermekünkből sikeres felnőtt váljék bármilyen területen." (Kertész András, operaénekes)
Szerencsére ma már egyre több óvodában tartanak zeneovit, egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek már ennél a korosztálynál is a zene jótékony hatásának alkalmazására. Ez ugyanis a zeneiskola előszobája. A sok éneklés és a zeneiskola minden gyereknek ajánlható, mert bizonyítottan kedvezően hat a személyiségfejlődésre, valamint az egyéb tanulási folyamatok alakulására. A zenei képzés legfőbb célja a zenei ízlés kialakítása, az értő koncertlátogató közönség fölnevelése, és a kiemelkedően tehetséges növendékek felkészítése a zenei pályára. Kivételes tehetségtől eltekintve a hangszertanulást 7 és 10 éves kor között célszerű elkezdeni, lehetőleg vagy a szolfézs előképző, vagy az ének-zenei általános iskola első, második évfolyama után. A legtöbb gyermek ennél korábban mentálisan és fizikailag is éretlen a koncentrált figyelemre. Minden hangszert el lehet kezdeni az említett életkorban, kivéve talán a fúvósokat, amelyeknél sokat számít a gyermek testi fejlettsége, tüdőkapacitása. Általános zenei érzékkel egyébként bármely hangszer tanulása javasolható, de a vonós hangszerekhez elengedhetetlen a kitűnő hallás, az ütőhangszerekhez pedig a jó ritmusérzék.
A gyermek zenei fejlődésének szempontjából kivételesen fontos a tanárválasztás. Ma már egyre több zenepedagógus törekszik arra, hogy saját foglalkozások megtartásával pótolja a zenei nevelésünkből adódó hiányosságokat. Egy példakép, illetve egy jó mentor által a gyermek olyan élményben részesülhet, mely egy életre pozitív irányba befolyásolhatja személyiségének fejlődését, és terelheti életét. A pedagógus és növendék kapcsolata a megtapasztalt érzések szorosan beépülhetnek a személyiség egészébe, így a hangszer ismeretének elsajátítása mellett a gyermek érzelmi intelligenciája is gazdagodik.
Én például személy szerint rengeteget köszönhetek Éva néninek, zeneiskolai hegedűtanáromnak aki nélkül nem léptem volna erre a zenei pályára, és mind a mai napig nagy szeretettel már-már pótanyámként gondolok rá. Példaértékű számomra ahogyan a gyerekekhez fordul, és figyelme, türelme, szeretete meghatározta pályafutásomat. Fontos momentum volt már a kezdetekkor, hogy szüleim felfigyeltek a zeneiskolában Éva néni sugárzó személyiségére és megteremtették a lehetőségét annak, hogy nála tanulhassak. Ennek a súlyát most felnőtt fejjel érzem igazán, szüleim pedig boldogok voltak, hogy láttak feloldódni abban, amit szívből szeretek csinálni. A gyakorlásra soha nem kellett kényszeríteni, de tisztán emlékszem, hogy Éva néni szerepe ebben is döntő volt. Neki akartam bizonyítani és szeretetét viszonozni azzal, hogy felkészülten léptem be az óráira. Ha valaki ilyen odaadással tanít, mint ő, akkor a növendék nem okozhat neki csalódást, ezzel a szeretettel hozva ki a gyerekekből a maximumot.
Minden szülőnek, nagyszülőnek az a vágya, hogy gyermeke kiegyensúlyozott, boldog legyen, a tanulásban pedig majd képességei maximumát adja. Én a legfontosabbnak azt tartanám, hogy vegyük észre, mi az, amiben a gyerek teljes odaadással elmerül, és teremtsük meg a feltételeit annak, hogy szabadon kipróbálhassa szárnyait abban, amiben kedvét leli.
Bízzunk gyermekünk választásában, és ne helyezzük saját benyomásainkat az előtérbe. Hiszen a zene sem más, mint a lélek feloldódása.
