Kisbabák, gyerekek tömegeit láthatjuk borostyán nyaklánccal szaladgálni, vagy mert jól áll nekik, vagy mert szüleik hisznek a lánc nyugtató és fogzáskönnyítő hatásában. Mire is jó valójában?
Divatból vagy meggyőződésből, de egyre többen fordulnak, fordulunk a természetes gyógymódok felé. Párologtatunk illatos olajakat, forrázunk, főzünk, áztatunk különféle gyógynövényeket, mágikus pontokat gyúrogatunk egymás testén. Gyakran bele sem gondolva, hogy azzal a módszerrel, amivel nagy csodát hozhatunk tető alá, ugyanakkora kárt is okozhatunk.
Valahogy minden újonnan felbukkanó szépreményű szerről kiderül, hogy évezredekkel ezelőtt már rutinosan gyógyítottak vele, hogy a rómaiak egy cseppjéért foglalták el a fél világot, hatásához tehát kétség nem férhet. Kipróbálva gyakran meglepve tapasztaljuk, hogy valóban csodákat művel bőrbajainkkal, szorongásunkkal vagy ízületi bántalmainkkal, de olyan is van, hogy csalódottan dobjuk el, mert nem történik semmi, vagy ami még rosszabb, néha az is megesik, hogy míg azt hisszük, nem történik semmi, csendben sorvadásnak indul egy-két jobb sorsra érdemes szervünk.
Azután ott vannak azok a segítő szerek, amelyek csodát ugyan tudnak tenni, de rosszat állítólag nem. Ilyenek például az ásványok, kövek, kristályok. Mögülük sem hiányzik az 5000 évre visszanyúló történelem. Hogy csak egy-kettőt említsek a legismertebbek közül, a vérkővel, vagy hematittal vérzést csillapítanak, a hegyikristály pedig feloldja a test energiablokkjait.
De az utóbbi években a legnagyobb népszerűséget a borostyán vívta ki magának. Kisbabák, gyerekek tömegeit láthatjuk borostyán nyaklánccal szaladgálni, vagy mert jól áll nekik, vagy mert szüleik hisznek a lánc nyugtató és fogzáskönnyítő hatásában.
A megkövesedett gyanta gyerekek körében elért óriási ismertségét a Jurrasic Park című filmnek is köszönheti, de ennél kicsit korábban, már az ókorban is keresett cikk volt. Amulettként viselték akik meg akarták védeni magukat különféle betegségektől, úgy gondolva, hogy mivel dörzsölés hatására negatív töltéstöbbletet produkál, az csak gyógyító lehet. De lázat, hányingert is csillapítottak „levével”, amit úgy állítottak elő, hogy hosszabb ideig áztatták borban. A 17. században porítva és folyadékkal elegyítve gyomorbetegségekre használták. Párlatait, a borostyánolajat és a borostyánkősavat is gyógyszerként árusították, ezek elsősorban fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatásukkl vívták ki az elismerést.
Talán, ha csúnya lenne, hamar kiment volna a divatból, de ennek az ellenkezője történt. Mivel könnyen megmunkálható, tömegével készültek és készülnek belőle a szebbnél-szebb ékszerek. De érdemes óvatosnak lenni, mert 1881. óta mesterségesen is elő tudják állítani törmelékből összeolvasztva, meleg sajtolással, amit nem egyszerű megkülönböztetni a valóditól. Ma pedig már különböző műgyantákból és üvegekből is könnyedén előállítható – vagyis hamisítható. Ez is magyarázat lehet arra, hogy ennyire különböző árakon juthatunk borostyán babanyaklánchoz, van, aki 1000 forintért adja, de akár 20.000-et is elkérhetnek érte.
Napjainkban egyébként két magyarázat tartja magát arról, hogy miért van nyugtató hatása a borostyán viselésének a fognövesztés kihívásaival küzdő gyermekeknél. Az egyik szerint a bőrrel érintkezve a test melegének hatására illóolajok szabadulnak fel az ásványból, melyek a bőrön keresztül jutnak a vérkeringésbe. A másik nézet a görögök már említett megfigyelésén alapul, miszerint a borostyánnak elektromágneses aktivitása van, és tiszta, természetes energiát termel.
A borostyán gyógyító hatással van a különféle bőrbetegségekre, használják kelések, furunkulusok, ekcéma, kiütések, pikkelysömör, övsömör, szemölcsök vagy korpa elmulasztására, de mandulagyulladás, köhögés, asztma, és krónikus hörghurut esetén is tapasztalták már gyógyító hatását.
De maradjuk a fognövesztésnél. Kismamák vérre menő vitát képesek folytatni hatásáról vagy semmirevalóságáról. Rengetegen vallják, hogy egy csapásra megoldódott babájuk fogzási problémája, elmúlt a fájdalom, csökkent a nyál mennyisége. Szintén sokan azt vallják, hogy nem történt semmi, miután babájuk nyakába akasztották. Jónéhányan kipróbálni sem merték, attól félve, hogy fulladást okoz beakadva valahova vagy úgy, hogy elszakad és a kicsi lenyeli a köveket. A lelkiismeretesebb gyártók ezt azzal próbálják kivédeni, hogy szemenként csomózzák a szálat, amin az ásványi szemek futnak.
Hogy hol lakik az igazság, azt ebben az esetben is mindenkinek magának kell kikísérleteznie, hiszen nincs olyan szer, ami mindenkire egyforma hatást gyakorol. De hinni olyan jó valamiben. Főleg ha még hat is.
