A gyermekdalok ritmusából fakadó harmonikus, ismétlődő mozgás segíti a gyerekek mozgáskultúrájának fejlődését is. Rékánál azt is sikerült elérni, hogy jóval nyitottabb legyen a világra mint korábban volt.
Hogyan lehet a gyereket bevezetni a zenei világba? Mit csináljunk, és vajon milyen a jó zene? Zenei sorozatunkban szerzőnk, Anett sokéves zenetanári tapasztalatait osztja meg velünk.
(előző)
Mielőtt vitába bocsátkoznánk arról, mi a jó és mi a rossz zene, inkább fogadjuk el jó zenének azt, ami számunkra valódi értéket közvetít és ami a szívünkhöz szól. Az értékek valódiságát az adott társadalom és az egyén közösen határozzák meg, azt tanítjuk, azt kívánjuk átadni, ami nekünk értékes és fontos. A gyermekekben a zenei adottságok számtalan variációját és kombinációját megtalálhatjuk, és jó, ha tudunk nekik segíteni megkeresni azokat az ösvényeket, amelyeken megközelíthetik a nekik valót, a természetükhöz és az adottságaikhoz illőt. Mit tehetünk első lépésként hogy gyermekünket elindítsuk a zenei élet irányába?
Bármennyire is a zenében élek, meglepő tapasztalat volt „testközelből” látni azt, mennyire apró korban kezdődik a gyerekek zenetanulása. Egyfajta véletlennek köszönhetően pár évvel ezelőtt szinte egyik napról a másikra egy 7 hónapos kislány bébiszittere lettem.
Első hallásra nem is gondoltam komolyan a dolgot, hiszen addig csak iskolás gyerekekkel foglalkoztam, de félelmeim egy perc alatt elszálltak abban a pillanatban amint Rékával megpillantottuk egymást. Bébiszitternek lenni óriási felelősség. Szerencsére már a kezdeteknél kiderült, hogy Réka anyukájával, Noémivel nagyon hasonlóan gondolkodtunk a gyermeknevelésről. Két fontos dolog vezérelt Rékával való együttléteim során: a szeretet és a figyelem, amivel körbevettem őt. Az énekelgetés, dúdolgatás, mondókázás pedig segített abban, hogy a kislány a zene által közelebb kerüljön hozzám.
Addigi hegedűtanári munkám során arra törekedtem, hogy a gyerekek legyenek érzékenyek és nyitottak a zenére, hogy a hangszer szépségét fedezzék fel, ami engem is mindmáig elbűvöl. Nem kell zenei szakembernek lennünk ahhoz, hogy fölfedezzük, mennyiféle változata él ennek a zeneszeretetnek a gyermekekben. Az éneklés az egyik első dolog, amit a gyerekkel közösen csinálhatunk, amire a kicsi odafigyel. Hát ezt tettem Rékával is: minden pillanatot kihasználva zenéltem neki.
Napközben játék és mozgás közben többször énekelgettem, dúdolgattam és a helyzethez illő ritmikus mozdulatok segítségével igyekeztem kedvet ébreszteni benne az utánzásra, énekelgetésre. Amint elkezdtem énekelni hozzá, illetve amint meghallotta az első ritmusokat, kikerekedett szemmel és széles mosollyal boldogan nézett rám. Azt tapasztaltam hogy a beszédfejlődésre is jó kihatással van az ének. A gyakorta hallott dalok halk éneklése ugyanis arra készteti a gyerekeket, hogy visszaénekeljék a hallottakat. Ahogy Réka cseperedett, már játék közben is gyakran együtt énekeltünk, dúdolgattunk. Célom ezzel csupán a zenei érdeklődés felkeltése volt, hiszen ebben az életkorban a gyermek minden tevékenységét az érzelmek befolyásolják, elsősorban arra figyel, azzal foglalkozik, aki vagy ami érzelmileg megragadja.
Mindannyian tudjuk, milyen mélyen bevésődnek a kora gyermekkor érzelemmel teli benyomásai, majd a későbbiekben milyen könnyen fénybe burkolják vagy árnyékba vonják későbbi életünket. Talán valamennyien szívesen emlékezünk felnőttkorunkban is azokra a percekre, amikor lovagoltunk édesapánk, nagypapánk térdén, arra, miként dúdolt álomba anyánk, vagy éppen hogyan nyitogatta ujjainkat amikor nyulászni küldte a vadászt.
A dal lelki táplálék, gyönyörködtet, segít felfigyelni a világra, érzelmeink kifejezője és levezető eszköze is lehet. A kisgyermek fogékony minden új iránt, így a dal, a mondóka is könnyen utat talál hozzá. Szereti és ámulattal hallgatja a dalt. A zene iránti fogékonysága egyben veszélyt is jelenthet, hiszen a kisgyermek nem válogat, nem bírál, befogadja a művésziben értéktelent is. Itt jogosan feltehetnénk azt a kérdést hogy mit is hallgassunk illetve hallgattassunk. Itt utalnék vissza a bevezetőben írtakra: jó az, ami szerintünk értéket hordoz. Azt gondolom elég, ha eljuttatjuk a gyerekhez a szép dalt, másrészt válogathatunk és távol tarthatjuk a gyerektől mindazt, ami ízlését rossz irányba befolyásolhatja.
Rékánál könnyű dolgom volt, mert anyukája is sokat énekelt hozzá és a családjukban többen is a zenei pályán mozognak. Így a családi körben is volt alkalma élőzenét hallgatni. Zenei érzékenységét mutatja az is, hogy Réka már pici korában felfigyelt a hegedű jellegzetes hangjára: amikor egy családi videófelvételen meghallotta unokatestvérének hegedűszólóját, alig lehetett figyelmét másra terelni.
Két éves elmúlt amikor hosszabb idő elteltével újra meglátogattam őket és soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot amikor a kislány egy kis fa hegedűvel a kezében igazi kis koncertet adott elő. Csak ámultam, és alig hittem a szememnek hogy azzal a csöpp házi készítésű hegedűjén micsoda átéléssel zenélt nekem. Réka ezt épp olyan átszellemülten tette mintha csak Yehudi Menuhin volna aki épp egy Bach szólószonátát játszik.
Az ének, a mondóka elsősorban az érzelemre hat, de jelentős hatással bír az értelmi fejlődésre is. A gyermekdalok ritmusából fakadó harmonikus, ismétlődő mozgás elősegíti a gyerekek mozgáskultúrájának fejlődését is. Rékánál amellett, hogy sikerült felkelteni zenei érdeklődését és formálni zenei ízlését azt hiszem sikerült elérni, hogy jóval nyitottabb legyen a világra mint korábban volt. Réka most múlt három éves, nyitottsága a zene iránt tovább fejlődött és hamarosan még komolyabban fog a zenével fogalkozni... na de erről majd a legközelebb.
