Egy könyv arról, hogy mennyire vegyük komolyan az életmódunkat érintő kérdéseket a terhesség alatt?
Annie Murphy Paul könyvéről (Origins: How the Nine Months Before Birth Shape the Rest of Our Lives – Kezdetek kezdete: Miként befolyásolja életünket a méhben töltött kilenc hónap?) a The New York Times hasábjain olvastunk.
A legtöbb kultúrában évszázadok óta létezik olyan hiedelem, amely szerint bármi is történjék velünk a születést megelőző kilenc hónapban, későbbi életünk során meghatározóak lehetnek a magzati élményeink. A modern kutatások most ismét felelevenítik ezt az ősi gondolatot, erről szól Annie Murphy Paul könyve is.
A Time Magazine címlapján bemutatott írás olyan – évtizedes kutatásokra alapozott – tényeket sorol, mint például:
- A csokoládé fogyasztása várandósság alatt hozzájárulhat egy boldogabb, kevésbé félénk baba világrahozásához.
- - Ha a várandósság alatt sok, omega-3 zsírsavakban gazdag halat eszünk, gyermekünk okosabb lesz, jobbak lesznek a szociális, kommunikációs és motorikus képességei.
- - A várandósság alatti enyhe stresszhatás egy kéthetes csecsemőnél összekapcsolható az agy gyors fejlődésével, a kétéves gyermeknél pedig jobb motorikus és szellemi fejlődést eredményezhet.
- - Erős stresszhatás esetén azonban egész életre szóló negatív hatásokkal kell számolnunk. Azok az emberek például, akiknek édesanyja Hollandia német megszállása alatt volt terhes, felnőttkorukban nagyobb eséllyel szenvedtek skizofréniában.
Igaz, nem most találkozunk először azzal a gondolattal, hogy a magzatot ért külső hatások hosszú távon is befolyásolják a születendő baba életét. Végtére is, a magzati korban hallgatott komolyzene jótékony hatásában is egyre többen hisznek. Az író azonban úgy érvel, hogy csupán az elmúlt időszakban vált általánossá az a nézet, hogy a várandósság kilenc hónapja tulajdonképpen egy felkészülési folyamat: az ezen időszakban a különböző hatások, mint például az anya által belélegzett levegő, az elfogyasztott étel és ital, a mesterséges anyagok, valamint az általa átélt érzelmek mind-mind úgy alakítják a magzatot, hogy felkészüljön arra az egyedi világra, amelybe majd beleszületik.
Mindezzel együtt, a cikk írója csakúgy, mint a könyv szerzője megfontolásra int bennünket azzal kapcsolatban, hogy maradéktalanul el kell-e fogadnunk a fenti kutatások eredményeit, illetve a „terhesség mindent meghatároz” nézetet. Természetesen nem tanácsos átesni a ló másik oldalára. Hiszen túl könnyű volna az anyát hibáztatni a baba minden bajáért, a nyugtalan alvástól az ételallergiákig! Paul olyan általános, minden embert érintő problémákra is felhívja a figyelmet – ilyenek például a katasztrófahelyzetek, környezetszennyezés, élelmiszer-biztonsági kérdések –, amelyekre csak a társadalom egésze képes megoldást találni.
„Felesleges a várandós nőkre még több felelősséget és bűntudatot hárítani olyan dolgok miatt, amelyeket egymaguk úgysem tudnak befolyásolni” – olvassuk a cikkben. Sőt a szerző hozzáteszi: noha a terheseknek szóló tanácsok többsége arra helyezi a hangsúlyt, hogy mit NE csináljunk, a legtöbb dolog, amit ezen időszak alatt teszünk, elsősorban táplálja, élteti a magzatot, és hozzásegíti egy egészséges élet kezdetéhez.
Gondoljunk csak bele – amikoris például az egészséges étrendről olvasunk –, hogy száz évvel ezelőtt milyen lehetőségei voltak egy várandós nőnek? Hol volt még az ellenőrzött tisztaságú ivóvíz, a minden évszakban fogyasztható zöldségek és gyümölcsök bő választéka, a zsírszegény húsok, az omega-3 zsírsavakban gazdag hal, a vitaminok, és így tovább, hogy a nagyvárosokban belélegzett levegő tisztaságáról már ne is beszéljünk.
Mielőtt tehát várandós kismamaként elkezdenénk aggódni azon, hogy mit csinálunk rosszul, vegyük számba, hogy mennyi mindenben változtattunk az életmódunkon – pusztán a baba érdekében! Lemondtunk például a dohányzásról – pedig ez nem mindig könnyű. Nem iszunk alkoholt, nem járunk rendszeresen füstös szórakozóhelyekre. Napi ötször, kiegyensúlyozottan étkezünk, lehetőségeink szerint figyelembe véve a baba fehérje-, ásványi-, vitamin- és egyéb szükségleteit. Havi rendszerességgel veszünk részt a számunkra gyakran kellemetlen vizsgálatokon. Megpróbálunk többet pihenni, napközben is lazítani, és kevésbé sűrűn beosztani a napjainkat. Még arra is szánunk időt néha (ki hitte volna?) hogy leendő kisbabánkkal kommunikálunk – reggelente zenét hallgatunk, énekelünk neki, beszélgetünk vele, vagy csak sokat gondolunk rá.
Tehát máris sokat tettünk azért, hogy egy egészséges, boldog csecsemőnek adjunk életet, aki szeretetteljes légkörben nő majd fel!
