Diétázni terhesség előtt: őrültség?

Gimnazista koromban még pehelysúlyúnak számítottam, de én jól éreztem magam úgy. A testem azonban reagált: egy teljes évre kimaradt a menzeszem.

Az első néhány évben a ciklus nem mindig rendszeres, ezért kezdetben nem is volt annyira feltűnő. De 1 év az mégiscsak 1 év. Anyuval el is mentünk a tini-nőgyógyászatra. Nő orvoshoz szerettem volna kerülni, úgy gondolván, mint sorstárs, csak megértőbb, türelmesebb lesz. Sajnos, tévedtem (tisztelet a kivételnek!). Az orvos elsőre csak vérképzést serkentő és egyéb vitaminokkal tömött, ami rendben is lett volna. Másodjára viszont olyan magas hormontartalmú fogamzásgátlót írt fel, amiről a gyerekorvosunk gyorsan le is beszélt. Helyette megadta egy férfi nőgyógyász nevét, akihez az ő (akkor már orvos) lánya is járt nőgyógyászat-gyakorlatra. Bíztunk a gyerekorvos javaslatában. Megérte: az úr roppant kedves, szimpatikus, türelmes és segítőkész volt (azóta is hozzá járok). Elmagyarázta, sőt, ábrákkal is illusztrálta a peteérés fázisait, ahogyan azt is ecsetelte, hogy ha túl vékonyak vagyunk, akkor a szervezet előbb a túlélésre hajt, és nem törekszik feltétlen a reprodukcióra. Valószínűleg így történt velem is. A testem azzal, hogy nem jött meg a menzeszem, megvédett attól, hogy teherbe eshessem (persze akkor ezt nem is terveztem), és ezzel a saját testi épségemet és a magzat egészségét veszélyeztessem.

Hallgass a testedre!

Számomra az iménti történet örök tanulságul szolgált arra, hogy a természet mennyire bölcs, és a testünk milyen jól van kitalálva. Ha időben felfigyelünk testünk jelzéseire, sok problémának vehetjük elejét. Mert ha túlságosan kizsigereljük és törékennyé tesszük testünket, például egy drasztikus fogyókúra során vagy a rendszertelen étkezés következtében, akkor kevésbé valószínű, hogy képes lesz egy másik új élet befogadására, táplálására, hiszen még a saját egészsége, egyensúlya sem biztosított.

Modellanyukák?

Igen, igen, ellenkező példákat is látunk, hallunk. Nekem is volt egy évfolyamtársam, aki magas volt, légiesen vékony, igazi modellalkatú, ezt a tulajdonságát kamatoztatta is az irigylésre méltó portfóliójában. Úgy hírlett, a túlzott soványsága miatt nem fejlődtek ki kellően a belső nemi szervei, így kérdéses volt, hogy valaha szülhet-e egyáltalán (ráadásul medencéje is keskeny volt). Teltek az évek, majd a különböző közösségi portáloknak hála, megtudtam, hogy csodák márpedig vannak, és az élet utat tör magának, ha akar. Az osztálytársnőm férjhez ment, majd megszületett a kisfia, végül nem sokra rá a kislánya is. Ma is ugyanolyan csinos, vékony, mint „lánykorában”, és büszke édesanyja két gyermekének. Ilyen is előfordul, bár azt kell, hogy mondjam, nem ez a jellemző.

Túl súlyos gond

Paradox, de van, akinek éppen híznia kell, hogy megérjen az anyaságra és megfoganjon, ehhez egy korábbi cikkemben írtam már néhány ötletet.

De valljuk be, az esetek többségében nem az a probléma, hogy túl keveset mutat a mérleg. Azoknak, akik kisebb-nagyobb súlyfelesleggel küzdenek, már sokkal inkább javasolható, hogy életmódjukat olyan mértékben alakítsák át, ami egy, az alkatuknak megfelelő testtömeget eredményez. De soha ne villámsebességgel!

Nem jó megoldás az eszeveszett fogyókúrázás, léböjtözés, ha azt minden kontroll és tartós szemléletváltás nélkül végezzük. A koplalás, rendszertelen étkezés, a szigorú diétázás könnyen vezethet vitamin- és ásványianyag-hiányhoz. Nemhiába végzik az igen alacsony energiatartalmú fogyókúrákat kórházi körülmények között, orvosi felügyelet mellett, megfelelő vitamin-, ásványianyag-kiegészítéssel kombinálva. 1000-1200 kcal-ba egyszerűen nem fér bele minden tápanyagból a kellő mennyiség!

Mennyiség és minőség

minőségi éhezés állapotában (amikor az energiatartalom rendben van, de a tápanyaghiányos az étrend) a szervezet nem rendelkezik megfelelően feltöltött raktárakkal, így egyrészt a teherbe esés esélye csökken, másrészt, ha mégis megfoganna egy új élet, az anyai szervezet kevésbé lesz felvértezve a rájuk váró megpróbáltatásokra. Ha „agyondiétáztuk” magunkat az elején, akkor a kezdeti hányingeres, hányásos időszak alatt még inkább csökkenhetnek ezek a tartalékok. Emiatt az immunrendszer ellenálló-képessége is gyengébb, és a banálisabb fertőzéseket is könnyebben elkaphatjuk. Gyógyszert pedig ugye nem szívesen vennénk be, ha már szívünk alatt hordjuk gyermekünket, ellenben a különböző – amúgy talán kevéssé kártékony – kórokozók a fejlődő magzatra nézve akár életveszélyesek is lehetnek.

THM, alias Take home message

Természetesen fontos, hogy tegyünk az egészségünkért a várandósság előtt, sőt, minél többet, de kerüljük a túlzásokat, mérlegeljük egy-egy drasztikusabb tisztítókúra, böjt hatásait is. Utóbbiak megfelelőek lehetnek akkor, ha: 1. kellőképpen előkészítjük a testünket (és a lelkünket) a böjtre, 2. kikérjuk orvos, böjttel foglalkozó (okleveles, hiteles) szakember véleményét, hogy nem ellenjavallt-e számunkra, vagy hogy melyik típusa javasolt éppen, 3. nem fogyókúrának szánjuk, tekintve, hogy a fogyás ugyan jelentős lehet, de amint visszatérünk a normál étrendre, ezek szépen vissza fognak kúszni és a jojózás elég megterhelő a szervezetnek, 4. nem két héten belül szeretnénk megfoganni (tehát még van időnk utána szépen lassan és megfelelő mértékben visszaépíteni az elhagyott táplálékokat az étrendünkbe), de szükségünk van valamire, ami átlendít az életmódváltás okozta sokkon, nehézségeken. Ahogyan Bereniké is írta: „Úgy tűnik – a saját utamat tekintve –, hogy pusztán a saját egészségem eddig nem volt elég motiváció ahhoz, hogy túlsúly nélkül tudjak élni.”Lehet, hogy az életmódváltás éppen azért lesz most könnyebb, mert van egy sokkal magasztosabb cél, születendő gyermekünk egészsége, és ez megkönnyítheti a váltást. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, de emellett a saját egészségünk is legyen éppen olyan fontos, kerüljük a túlzásokat.

Azt pedig már szinte minden kismama tudja, hogy a várandósság alatt sem a fogyókúra, sem a böjtök nem javasoltak, mert ezek nem éppen kedvező hatásúk a magzatra nézve. Cél tehát, hogy még a (tervezett) várandósság előtt alakítsuk olyanná az életünket, hogy a babavárás minden percét örömmel és ne kétségek között éljük meg.

Oszd meg másokkal is!
Mustra