Az első hat hetet túl kell élni
Új férfi van az életemben. Szerelem volt első látásra, ijesztő gyorsasággal furakodott be a szívembe-lelkembe, persze nem túrta ki a korábbi örök szerelmeket, csak éppen határozottan helyet követelt magának. A születése utáni hetedik napon nevet is kapott.
A testvérei napokon át nagy komolyan a teljes nevén szólították, vicces volt látni az alig két kilós kis csomagocskát ilyen komoly névvel illető testvéreket, ahogy kijavítottak engem. Aztán szépen lassan mindenki megszokta a nevét, vagy a név szokta meg viselőjét, nem tudom, de a mi kis ötös csapatunk az elmúlt hat hétben megismerkedett Gidonnal. Ő meg velünk. Felejthetetlen hat hét volt. Elmesélem.
Van nekem egy Nagyfiam és egy Kislányom, előbbi négyéves, kisebbik három. 2010. július végén, lelkileg, fizikailag és idegileg nagyon kimerítő terhesség után, viharos gyorsasággal megszületett a kisfiam. Ezzel nagycsaládosok lettünk. A szülést követő két napról sok újdonságot nem lehet elmondani. Rooming in, kevés alvás, sok sírás, fáradtság, mikor mehetünk már haza? A tesók mindkét nap bejöttek meglátogatni minket, de nagy öröm senkinek sem volt benne. A nagyok nem találták a helyüket, a pici aludt, mi szülők meg nem tudtunk nyugodtan egy mondatot sem beszélni, pedig lett volna miről. Hirtelen úgy éreztük, a nap 24 órája sem elég, annyi intéznivaló, szerveznivaló halmozódott fel. A kicsi névadása és az ahhoz kapcsolódó szolid kis ünnepség több órás szervezkedést, átbeszélést igényelt. Jobb híján késő éjjel, én ugyebár úgysem aludtam, kizárólagos szoptatást jelöltem be a kórházi lapon, a nővérek pedig ébresztettek becsülettel, olyan minden másfeledik órában. Nagyon lelkes volt a kistökös, igaz, mint utóbb kiderült, csapnivaló technikája volt. De a tejtermelést beindította ezzel a technikával is, arról meg most ne beszéljünk, hogy milyen nagyságú és mélységű sebeket mart a melleimre. Nyilván az én hibám is, még a harmadikat sem bírom profi módon szoptatni.
Szóval hazaértünk. Eltelt az első önfeledt 24 óra. Ez volt az egyetlen nap, amikor a Picire a férjem tudott délután vigyázni, másnap már vissza kellett mennie dolgozni. Én akkor még nem tudtam, hogy ez mit jelent, nem éltem a kínálkozó lehetőséggel, hogy pihenjek. Gondoltam, így is nagyon szar a nagyok helyzete, jót fog tenni nekik, ha én megyek értük. Jót is tett, bár hiányolták a testvérüket erősen, mindenki a Kisbabát várta. Hát azért egy háromnapos babát nem viszek magammal, neki még nyugalom kell. Aha, ahogy azt Móricka elképzeli.
A nem ideális körülményekhez az alapot az adta, hogy a szülés utáni tizedik napon véget ért a nagyoknak a napközi, és csak most, pár napja kezdődött meg újra az ovi. Emiatt világos volt számomra, hogy a gyermekágyi pihenést kivághatom az ablakon, mint ahogy azt is, hogy az első hetekben nyugodtan ismerkedhessek a fiammal. Menni kell. Miért? Erre mindenki, aki volt már 24-48 óránál többet összezárva két, amúgy közösséghez és pergő életvitelhez szokott 4 és 3 évessel, az tudja, hogy itt a KELL, az bizony kőkemény kell, nincs más megoldás. Egyszer kipróbáltam, hogy nem mentünk még a sarki játszótérre sem, hát csúnya üvöltözős este lett a vége, az én idegeim pont úgy szétpattantak, mint a gyerekeké. Pár óra otthoni játék után már csak az őrültködéshez van kedvük ebben a korban, ezt is el kell fogadni, le kell nyelni. Lehet próbálkozni persze mindenféle otthoni játékkal, de vagy én vagyok tehetségtelen, vagy a gyerekeim élénkebbek az átlagnál, napi egy-másfél óra volt a maximum, amit közös rajzolgatással, matricázással, főzőcskézéssel el tudtunk tölteni. Volt még maximum egy óra közös játék – sorry , ennyit bírok agysorvadás nélkül traktort tologatni meg űrhajósat játszani – de a nap reggel hatkor kezdődik és este nyolckor ér véget. A fenti pár óra szánalmasan kevés, és ritka kivételeket leszámítva egyik nagy sem alszik már délután. Menni kellett.
Második zavaró körülmény az volt, hogy a férjem egész nyáron öt darab napot tudott velünk lenni, a többi napokon pedig tíz alkalomból hétszer túlóráznia kellett. Ez jó nagy arcon csapás volt az élettől, erre 9 hónap alatt sem tudtunk felkészülni, mert mióta itt dolgozik, négy éve, ilyen zsúfolt, ideges nyár még nem volt. Így hát rögtön fejest a mély vízbe, kora reggeltől késő estig egyedül voltam a három gyerekkel. Nem, nem így terveztük, de amikor egy fizetésből él meg a család, akkor nincs ugrabugrálás, ha meló van, akkor meló van. Áthidaló megoldásként annyit tudott megtenni a férjem, hogy amikor kritikussál vált a helyzet, akkor hazajött délután pár órára, esetleg az esti rutin idejére, és utána visszament éjfélig még dolgozni. Hálás vagyok érte, én ha egyszer hazaérek, már nem megyek sehova újra, csak ha puskával hajtanak.
Harmadik problémakör az volt, ahogy a nagyok fogadták a kicsit. Az még csak-csak, hogy képtelenek megtanulni, mind a mai napig, hogy amikor a pici jól van, nézelődik, akkor ne piszkálják. A fiam már veterán tesózós, viselhető szinten borult meg. De a lányom éppen ezt az időszakot választotta arra, hogy kiforduljon önmagából. Órákon át gondolkoztunk azon a férjemmel, hogy vajon akkor is megőrült volna-e a lányunk, ha nem úgy alakul az elmúlt három hónap, ahogy. Ha nem egy ilyen szar alapozással indulunk neki a "kistesód született, ugye örülsz?" időszaknak. Nem tudjuk a választ. Tény azonban, hogy a leányka kifordult önmagából. Mintha a két éves dackorszakot elhalasztotta volna, a kiskamasz hisztikorszakát meg jócskán előre hozta volna. Egyszerre. Mindent megcsinál, amit nem szabad, és amiről már leszokott. Verekszik, veszekszik, ajtót csapkod, hisztizik, üvölt. Egy pillanatra sem foglalja el magát, ha éppen nem minket, akkor a bátyját szekálja. Jobb napokon szimplán csak zavarja, rossz napokon beleviszi a hülyeségbe. Az utóbbi időben a szomszédaink elég sűrűn hallhattak felőlünk ordibálást, ajtócsapkodást, büntetésbe zavart gyerek(ek) sírását. Nem vigasztal, hogy erre számítani lehetett, hogy szegény kis legkisebb hirtelen elvesztette a jó kis kényelmes pozícióját. Megértem, de ettől még nem könnyebb elviselni, nap nap után. Egyetlen szerencsénk - és neki is - hogy nyolc testvér/unokatestvér közül ő az egyetlen lány, és a vele született hihetetlen báj és kedvesség sok mindent elnézhetővé varázsol. Egy darabig.
Szóval a családunk átváltozott az utóbbi hetekben egy meglehetősen hangos és temperamentumos mediterrán családdá. Csend szinte soha nincs, bármelyik nyugodt pillanatban kitörhet a vulkán. A kicsinek még nyomokban sincs napirendje, ami van, azt saját magától alakította ki, és sajnos sűrűn belezavarok (például egy időben reggel-kora délelőtt mindig aludt, de miután többször is programok miatt autóba lett pakolva, onnan babakocsi/hordozó, onnan vissza a kocsiba, leszokott erről, és most hol alszik, hol nem). Néha szoptatom, néha tápszerezem. Néha sikerült 10 percet énekelgetnem neki, csiklandozni a hasát, játszani vele, amikor fent van, néha viszont le kell raknom a pihenőszékbe akkor is, ha sír és kézben akar lenni. Néha sikerül megvédenem a nagyoktól, néha nem, és rázogatják az orra előtt a játékokat, vagy cumit próbálnak dugni a szájába.
Lehet hogy mindez kívülről nézve ijesztőnek, felelőtlennek, kaotikusnak és elviselhetetlennek tűnik. Lehet, hogy se füle, se farka. De a lényeg most jön: akármilyen nehéz is néha, akármilyen ijesztő is, akármilyen kaotikus és minden koncepciót nélkülöző volt ez a hat hét, megismertem a fiamat. Nem csak én, az egész család. Tudjuk, mit szeret és mit nem visel el, tudjuk mit szabad és mit nem (na jó, a két testvére még csak most tanulja), tudjuk mikor van jó hangulata és mikor fáj valami, vagy fáradt, vagy éhes vagy fél valamitől. Megismertük azt a csak rá jellemző finom babaszagot, ami körüllengi. Most, hogy egyre többet van fent, egyre többet feledkezem bele azokban a mindentudó kékesbarna szemekbe. Fogom a kis kezecskéjét, amikor fáj a hasa. Simogatom a pocakját fürdés közben. Tudom, hogy milyen pozícióban büfög a legkönnyebben. Tudom, hogy órákkal evés után is képes végigbukni a legszebb ruhámat (másokét is, óvatosan kell átadni másnak). Tudom, hogyan szeret aludni. Már az első perc után tudom, hogy elég tejet fog-e tudni kiszívni, vagy szükség lesz pótlásra. Megismertük őt. Felejthetetlen, soha vissza nem térő, semmivel össze nem mérhető időszak volt. Nem volt ideális. Nem volt nyugodt. Nem volt olyan, mint amire vágytunk. Mégis. Csodálatos hat hét volt. Izgatottan várom a következő hat hetet, hónapot, évet. Rájöttem, hogy nincs jobb dolog a világon, mint három gyerekkel együtt élni a mindennapokat...talán csak néggyel lehet még ennél is jobb.
Meni
- Címkék:
- olvír,
- gyermekágy,
- csecsemő,
- nagycsalád,
- család
KOMMENTEK
2010.09.08 17:20:44Katarina
Meni, gratulálok a gyönyörű babához, és ahhoz is, hogy ilyen derűsen - igen, derűsen, mert ebből az írásból minden nehézség ellenére ez látszik - élted meg ezt az igazán nem könnyű időszakot. Szívből kívánok sok örömet és boldogságot mindhárom gyerekhez.
2010.09.08 17:25:58gombócartúr
Szia! Még soha nem szóltam hozzá, de annyira helyes, - és ismerős - a történet, hogy nem tudom megállni.
Nekem is három gyerekem van (csak most már nagyok), nekem is éjjel-nappal dolgozott a férjem, én is sokat voltam velük egyedül, és nálunk is rendszeres volt a káosz.
- nálunk is "kifordult önmagából" az egyik. Nem használ szép szó, veszekedés, büntetés, semmi, sőt, mintha még vadított volna rajta. Kínomban mondtam neki, szerintem azért csinálja, mert ő is inkább kisbaba szeretne lenni. Kapott pelust, cumisüveget, lefeküdt az ágyba. Simogattam, ringattam, aztán egyszer csak játszani akart. Mondtam, nem lehet, a babák csak fekszenek és alszanak. - inkább nem lesz baba, közölte, és soha többet nem volt gond vele.
- visszagondolva négy gyerek lett volna a jobb, mert amikor nagyobbacskák lettek többször előfordult, hogy egy valaki kiszorult a játékból
- az otthoni hangzavar és csatatér ma már inkább szép és vicces emlék, hiába volt akkor rettentő fárasztó - jó dolog nagycsaládosnak lenni, és látom, hogy a gyerekek szempontjából is az
Sok sikert és kitartást kívánok neked, és azt ajánlom, próbálj meg mindent lazán, sportosan venni. :)
(bocs, hogy hosszú voltam)
2010.09.08 17:30:50másutt
Meni :)
Koszi, hogy ezt leirtad - helyettem is.
Az en lanyom kb. annyi idos, mint a tied es ugyanezt csinalja, SZO SZERINT, ugyanolyan bajosan megorjit es tombol, tombol, tombol, ejjel-nappal.
1 het mulva megy oviba - szamolom a perceket.
Nagyon nehez volt vele az elmult 7 het, nagyon, eletem legnehezbb 2 honapjat okozta nekem... Nem a csecsemo: o.
Ugyanugy imadom, de most 1 evig tudnek aludni emiatt, es ramferne egy harshegy...
2010.09.08 17:33:27csimota
Meni, szép számvetés és kezdet valami újra egyben!
2010.09.08 17:59:36Kürtiné biga
Sziasztok
nagyon régóta olvasom a porontyot, néha rémisztő, néha kedvem lenne most neki látni a babaprojektnek, de én nagyon örülök hogy van egy ilyen blog, mert sokmindent megtudhatok amiről eddig halvány fogalmam nem volt
köszönet :)
2010.09.08 18:46:57epres négercsók
Meni, öröm volt olvasni, és nagyon gratulálok a szép családhoz!
Engem általában egy cikk tartalma viharos gyorsasággal tud magával ragadni és meggyőzni, és most épp olyat érzek, hogy mit parázok egy gyerektől, mikor tessék, más szupermamik hárommal is boldogulnak :)
Az én édesanyámnak is 3 gyereke született (azért így mondom, mert ezen kívül is van még két tesóm, apai oldalról), és máig emlékszem néhány "nagytesós" reakciómra. Majdnem 7 éves voltam már, amikor az öcsém, és majdnem 9, amikor a húgom érkezett, azért nálunk van korkülönbség. Érdekes, mert az öcsémet, akit nagyon szeretek, és nem emlékszem, hogy valaha is másképp lett volna, sokszor türelmetlenül kezeltem. Amikor jött a húgom, már együtt találgattuk, hogy vajon ki marad egyedül (kisfiú lesz vagy kislány?) Emlékszem, jelentkeztem fürdetni, toltam babakocsit, és ahogy teltek az évek, egyre szorosabb lett köztünk a viszony. Az öcsém ma 20 éves, én 26, és nem csak testvérek vagyunk, hanem nagyon jó barátok is - kívánom, hogy a Te gyerekeid is ennyire szeressék egymást!
2010.09.08 19:35:13mspoppy
Meni, nagyon jó írás, gratulálok!
2010.09.08 20:16:29Lapis Lazuli
Hát ez kemény :)) Nagy gratula, és Lösana tová tikotevu
2010.09.08 20:23:06Sevy
Szép baba :)))
2010.09.08 20:33:21nyina&mika
ez kellett a terhességed után. shana tova.
2010.09.08 21:51:04Lexie
ez nagyon jól sikerült! a baba is:)
2010.09.08 21:55:56cidre
Meni, jó volt téged olvasni. A fiad meg egyszerűen gyönyörű.
2010.09.08 21:58:41másutt
Csak en gondolom, hogy a felso kepen sokkal nagyobbnak tunik a baba, mint 6 het? Szep nagy legeny lett a kis draga, en 4 honaposnak siman kineznem az alapjana kep alapjan.
2010.09.08 22:00:01Sóskifli
Shana Tova Meni!
2010.09.08 22:00:10Rio2003
nekem is van egy tombolo 3 es fel eves lanyom... es tombol miota megvan, nala a kulcs: csak es kizarolag ra figyeljek mikor igenyli. Jot jatszik o a noverevel es az occsevel is de ha rajon akkor egy par percig csak ra kell koncentralni. Nem hosszu ido de ha nem teszem akkor kepes orakig nyugos lenni.
2010.09.08 22:00:50Cukorkékség
Nálunk a hároméves mellé februárban ikrek születtek. Most 7 hónaposak és kezdem érezni, lassan ember leszek újra. Minden hónappal könnyebb, de még ma is nagyon-nagyon nehéz. A fiam szintén megőrült, már a terhesség alatt jelentkeztek a tünetek. Minden sírásra üvöltéssel felel a mai napig, úgyhogy nekem még mindig rémálom egyedül maradni velük a nyűgösebb időszakokban. De ha épp nem sír senki, akkor tündériek tudnak lenni együtt.
Én személy szerint minden segítséget elfogadok, éljenek a nagymamák, nagynénik-nagybácsi, unokatesók, stb.
2010.09.08 22:01:13Rio2003
es igen: 3 gyereknel akkor van csond a hazban ha 1. nincsenek itthon 2. alszanak. Amugy allando alapzaj, rohangalas (probalom oket terelni a kert fele), jatekon veszekedes, birkozas, anyaaaaaaaaaaaaa ehes vagyok megy...
2010.09.08 22:03:10Rio2003
ja a 3-bol valamelyik mindig bog valamiert...
2010.09.08 22:17:15másutt
Mi az, hogy "csönd"????
2010.09.08 22:20:54Lexie
nem csak neked, én is azt hittem majdnem fél éves.
2010.09.08 22:22:15Lexie
off
másutt,
Mo.-on vagytok? mert úgy volt,h itthon kerestek neki ovit, mert hosszabb időre jöttök látogatóba.
2010.09.08 22:33:57másutt
lexie, igen, ovi megvan, a jovo heten kezdi...
2010.09.08 22:36:28nutika
Meni, én is gratulálok, szép baba, jó írás, jó volt olvasni!
Drukkolok a folytatáshoz is!
Boldog új évet!
2010.09.08 22:39:08rath.dinen
Meni, szerintem ilyen egy család.
Nagyon jó írás.
Csak annyi jutott eszembe, hogy én nem érzem még úgy, hogy megismertem volna a második gyerkőcöt. Ahogy látom, hogyan alakul, fejlődik, bontakozik ki a nagyobbik, hogy meg tud változni egyik percről a másikra, látom, hogy a kicsiből még nem láttam semmit.
2010.09.08 22:39:48nyúlmama
másutt
én leszek az ünneprontó, tudom.
d azért ne vegél rá mérget, hogy az oviba járástól majd egyszer csak minden gond megoldódik....
2010.09.08 22:51:29rath.dinen
másutt: és milyen óvodába sikerült beiratni a nagyot? Az én ismerettségi körömben legalább egy kamu munkáltatói igazolás kell meg papír arról, hogy a kistesó bölcsibe jár és nem vagy otthon vele, hogy egyáltalán elbeszélgessenek veled arról, hogy bevegyék-e a nagyobbikat az óvodába.
Ne tudjátok meg, milyen trükközések meg csalások mennek itt nagyüzemben.
A magánoviknak meg sokszor olyan a színvonala, hogy a kutyámat se adnám be oda megőrzésre.
Nálunk egyébként a hiszti kifutóban van, néhány hónapig tartott. Utána rá se ismer az ember a gyerekére, hogy ilyen aranyvirág is tud lenni?? Szerintem tarts ki, nekem semmilyen nevelési eszközzel nem sikerült a dolgon úrrá lennem, magától elmúlt. Nehéz időszak ez nekik, nem csak a tesó miatt, agyilag is olyan ugrásszerűen sokat fejlődnek, hogy nem csoda, ha összekavarodnak a dolgok. Nálunk legalábbis a legdurvább hisztik mindig akkor voltak, amikor rövid idő alatt radikális értelmi fejlődést láttam a gyerekben.
2010.09.08 23:03:57KKoppany
Grat! A mi nagyfiunk még nem volt két éves, és első bölcsiben átaludt délutánját töltötte, amikor megszülettek a kiírtnál 6 héttel hamarabb ikerfiaink. Akiket majdnem megöltek az I. sz. Gyerekklinikán, ajjaj...
Gyönyörűek, fárasztóak a nappalaink-éjszakáink, és lassan-lassan ráveszem a nejem, hogy tegyünk egy próbát: hátha lehet nekünk kislányunk is... :)
Mi vagyunk az igazi celebek! :)
Kitartást, sok-sok szeretetet és boldogságot kívánok!
2010.09.08 23:23:16egyremegy
Jaj, de örülök ennek a cikknek... Mindennapos problémánk: hogyan foglaljam el a nagyot, legyek a kicsivel is, kezeljem a féltékenységet, főzzek is...
Azt érzem, hogy szegények nőnek, mint a gaz. Tudom, mit kellene csinálnom, de azt nem, hogyan...
Fáradt vagyok, pedig csak két gyerek, nem három.
Köszi, Meni. Gidon szép, nagyon.
2010.09.08 23:45:11jazmine
Meni, nagy gratula ismételten!
Nálunk minimálisan hasonló volt a nyár, igaz, újszülöttem nem volt, viszont volt 2 db majd' 2.5 + 1 db majd' 4.5. Kb. 8 hétig volt itthon a nagy, előtte 1 héten ért véget egy 6 hetes itthonléte - amikor betegek voltak -skarlát, fülgyuszik-. A férjemnek, mióta ismerem (18 év) nem volt ilyen nyara, konkrétan egyszer volt 2 nap, amikor itthon volt és itthon sem dolgozott. És én már dolgoztam, teljesítménybérben.
És az a furcsa, h a tavalyi nyár, mikor összesen csak 5 hétig volt a nagy itthon és a férjem sokkal többet és nem dolgoztam - no, az pokoli volt.
Az nagyon igaz, h több gyerekkel menni KELL. Amíg fel bírom őket (és magamat) öltöztetni, addig megyünk levegőre, tömegezünk, sétálunk, játszó, könyvtár, fagyi, biciklizés...
2010.09.08 23:45:54másutt
Nyulmama, dehonnem!
En annyira, annyira ki vagyok idegileg merülve a folyamatos visitastol delutan 4-re, hogy SIROK!!
Azt ugye meseltem, amikor szoptatni probaltam es esernyovel verte a a fejem... (csodálom, hogy nincs tejem?)
1 percre nem hagy beken... Ugy meg 6 órát nem lesz otthon es 4 nsgyszulo verseng érte a hetvegere!
Csak napi egyetlen óra a csecsemövel egyedül embert csinálnak belölem...
RD: be aggodj, ez olyan ovi, hogy beadnam a kutyamat...
2010.09.09 00:08:10tildy:)
Másutt: hazaköltöztök? :S
2010.09.09 00:30:37kerekbilincs
2010.09.08 23:45:54másutt
2 éves a lányom, dettó ez van, ha itthon van. Bár ő nem felénk agresszív, "csak" ugráltatna. Most lett szobatiszta, persze etetéskor kell pisilni, aztán kakilni, aztán üvölteni, hogy másik micimackó kell!!!(az ötödik micimackó sem felel meg, ne félj) ááá. mondjuk keményen tartom magam a következetességhez és a következetes büntihez is, ma már egy egész értelmes napot töltöttünk együtt, csak du 1 kor üvöltött. de egy kiadós hidegvizes fejmosás után szép mosolygósan telt a nap. először csak langyi vízzel paskoltam arcot, és innen jutottunk el 2 hó alatt eddig a szintig. ez alatt nem érezte büntinek a büntit, nem érdekelte. ez már elég kellemetlen ahhoz, hogy tartson tőle. szépen figyelmeztetem, és elmagyarázom, miért is kell csöndben lenni (pici enne és aludna), és hogy őt sem zavarom. figyelmeztetem, hogyha folytatja az üvöltést, milyen bünti lesz. lehetőleg nyugodt hangon, a szemébe nézve. bár nem mindig sikerül ha épp nonstop üvölt. ha kell a picit is lerakom evés közben, úgysem tud enni a nagytól. bünti. ma már csak 1x kellett. és még a fürdőt is pöccre kitakarítottam, és KÖZÖSEN sütit sütöttünk. jó időre lefoglalta a szórócukorral való díszítés és tésztagyúrás. no persze eddig ez a nap sikerült a legjobban, de úgy érzem, van kiút. Nálam Jo Frost az isten neveléstémában, de büntiszékre nincs hely a lakásban. az ovi is nagyon jó, de arra készülj, ha ott túl jól viselkedik, akkor otthon fogja kiereszteni a gőzt. persze nem biztos hogy viselkedős típus lesz. de mindenképp jó, hogy az energiáit leköti vmi, egész egyszerűen nem elég neki már otthon lenni, ha van kicsi is, mert nem lehet eléggé testileg-lelkileg lefoglalni olyan intenzíven.
2010.09.09 00:33:11kerekbilincs
foglalkozás: sok sok szemkontaktus. a nagyobbnak már az is az, a cumisüveg/cicin keresztül is! most nálunk az élővilágos atlasz a sztár. azt tudjuk egymás mellett 3an nézegetni. de amúgy naponta 2x mindig megyünk, mint a mérgezett egér.
2010.09.09 00:43:38másutt
"mindenképp jó, hogy az energiáit leköti vmi, egész egyszerűen nem elég neki már otthon lenni, ha van kicsi is, mert nem lehet eléggé testileg-lelkileg lefoglalni olyan intenzíven."
EZ a kulcs!
en ehhez mar keves vagyok.
a gyerek, amint TARSASAGBAN van, kifutkossa magat, elvan, mint a befott. annyi energiaja van, mint egy agarkolyoknek!
jarok vele a jatszohazba, amikor csak tudok, de az csak napi max 1,5-3 ora es ott kell lennem, tole 2 meterre.
OTT fut elolem! jol erzi magat. kivirul.
de ugye, ebben a szakado esoben, egy ujszulottel nem mindig tudok elmenni... es a szobafogsag itt rettenetes.
anyira sajnalom szegenyt, mert csak azt keri, ami jarna neki, koranak megfeleloen.
nekem- egyszeruen most nincs ra erom, energiam, es turelmem. sajnos!
sebaj, 4 munkanap es mehet!!
2010.09.09 06:30:29manó99
"képtelenek megtanulni, mind a mai napig, hogy amikor a pici jól van, nézelődik, akkor ne piszkálják."
Mennyire nem tudják meg érteni nálunk sem.
Gratulálok.:)
2010.09.09 07:06:26nyúlmama
Másutt
én pusztán arra akartam utalni, hogy a gyerekek nem mindig szoknak be egy oviba pöccre,van , akinek ez eltart kb addig, amíg a te lányod ovis lesz.( ha jól tudom, egy hónap)Pláne számára idegen környezetben-mert az lesz, hiszen nem itt éltek, és ott mindenki magyarul fog hozzá beszélni.
A nagyszülői segítség nagyon jó.Nekem is volt.De ettől még a hisztik nem álltak le automatikusan, mert engem akart.Sokszor még akkor is, ah az apja volt itthon.Bocs, ha károgásnak fogod fel.
Mindenesetre kívánom, hogy kipihend magadat.
2010.09.09 07:52:56BlackCat
Csíkos férfi zokni :DDDD Love :)
A baba gyönyörű :)
2010.09.09 07:53:24másutt
Nyulmama, teljesen logikus, amit mondasz! Értelek.
2010.09.09 07:56:58nyúlmama
másutt
Akkor még nem vagyok totál gázos.Pedig úgy érzem magam mostamság.
Jó itthonlétet, és töltődj fel energiákkal.
2010.09.09 07:58:51Bezzegmama
Kedves Cukorkékség! Csak nem Edina?
2010.09.09 08:19:54Rosa Rugosa
Grtulálok Meni!
2010.09.09 08:37:15kaffka
Meni, gratulálok a szép babádhoz és nagyon sok erőt kívánok neked!
Végigbőgtem a cikket, mert azt hittem csak én ordibálok állandóan (szaranya..) a naggyal (hatéves).
A kicsi kétéves, de most volt az első nyarunk, hogy nem bőgtem minden délután 4 körül (lásd Másutt).
Kitartás!!!!
Másutt, az ovi igenis megold néhány dolgot!!!Sokkal nyugisabb lesz a napotok.
Legalább várod, hogy jöjjön a nagy, nem csak azt, hogy menjen.:-)))
2010.09.09 08:57:33másutt
Kaffka, Az uccsó mondatod megmosolyogtatott... Pont erröl van szó. Olyan édi, a drága, annyira imádom... Szörnyü érzés, hogy "zavar".. De mint mondtam, nem lehet egy ugy szoptatni (plane ha problémas) hogy valaki esernyövel üti a fejed mikozben visit mint egy vadmalac. Pont akkor lett kis gyerek, igenyekkel, amikor elveszitette a 100% figyelmemet.. Megöli az unalom.
2010.09.09 09:21:36cat a
az esernyővel ütögetés nem volt, de mindig olyankor ment pisilni-kakilni amikor az öcsit szoptattam. később fel akart mászni az ölembe, de a legújabb módi hogy rugdossák egymást és tolják el a másikat az ölemből. akkor túlszeretgette, ráfeküdt, rendszeresen fellöki. időnként legszívesebben elmenekülnék otthonról :)
2010.09.09 09:31:11másutt
Tulszeretes es rafekves itt is aktivan megy!!!
"NEM! Ne nyald meg a Lujza orrat!" "Lujza NEM kér vajas kenyeret/puszikát/macit!!!" rendszeresen elhangzanak, na meg a "NEEE dölj ráááá...!"
2010.09.09 09:36:59cat a
később pedig: ne vedd el tőle a játékot! hagyd békén, nem látod hogy nem akar sétálni?! ne harapd meg a kicsit! hagyd aludni a tesód! ne piszkáld amikor alszik!
2010.09.09 10:13:36Veg_
Hát igen, ez igazán életszagu :) Mikor olvastam, hogy születése után hét nappal, akkor kapcsoltam, hogy Meni családjának elmult pár hetéről lesz szó :)
Aranyos a srác, ahogy szétomolva alszik :)
2010.09.09 13:11:17nanemárrr
Ajjaj, tervben a tesó. Akkor felköthetem a gatyát? Pedig csak a második jön majd. És most is van, hogy ledobja az agyam az ékszíjat (pl. amikor röhögve fújja ki a kaját, jelezve, hogy már nem kér belőle, elrakom, erre olyan kétségbeesetten kezd sírni, mint akit egy hete éheztetnek, hogy ő még biza kér mégis a kajából. És ezt gyakorlatilag minden étkezésnél eljátssza).
2010.09.09 13:38:11cat a
nanemárr bezony :)
2010.09.09 15:02:29boglár
Meni, másutt, van hordozókendőtök? Ha nincs nagyon-nagyon érdemes beszerezni, és egy rendes tanfolyamon megtanulni a kötést (vagy kendős barátnőtől). Sok problémát megold, egyszerűbbé teszi az életet. 6 hetes volt a második gyerkőcöm, amikor megtanultam kendőzni, és nem értettem, hogyan élhettem eddig nélküle?
Sokkal szabadabban közlekedhetsz babakocsi nélkül, otthon is szabadon csinálhatod a házimunkát, foglalkozhatsz a nagyobbikkal, a kicsi egy mukk nélkül elvan a kendőben órákig. "Mellékesen" pedig csodálatos érzés összesimulni a babával.
Persze sétához, játszóterezéshez a babakocsi is jó, a kendőnek meg a kocsinak is megvan a saját felhasználási területe.
2010.09.09 15:13:08rath.dinen
másutt: akkor magán :-) Lényeg, hogy kicsit szusszanni tudjál.
Hidd el, el fog múlni. Néhány hónap, és utána kinövi. Most nagyon nehéz, de hidd el, hogy utána jönni fog a megkönnyebbülés!!!
Emlékszem, amikor néhány hónapja írtam itt, hogy elküldtem a nagyot néhány napra a nagyszülőkhöz, mert egymás idegeire megyünk, és kell egy kis idő külön, Rosa hogy kifejtette, hogy egy hároméves hogy tud már az ember idegeire menni :-))) Igen, nagyon jót tesz, amikor végre nem azt várod, hogy elmenjen, hanem azt, hogy hazajöjjön.
Még azon is gondolkodtam, hogy nem lehetne egy kicsit visszavenni a fejésből? Mert azért azt az időt is elveszed a nagytól. A normál szoptatás-gondozás is épp elég tud lenni.
Meddig maradtok egyébként?
2010.09.09 16:27:18sylblog
Nem csak az első hat hetet kell túlélni.Nagyobb srác két éves, kicsi 3 hónapos. Másutt, ismerős a dolog szoptatás ügyileg.Azért durva lehetett, hogy vert esernyővel.Nálunk csak síkít, üvölt pici etetésekor.Ugyanis már csak etetés maradt, szopi nappalra elmaradt, de anyatejem viszont van.Na erre varjak gombot, fejem a tejet egész nap min. 5-6x, közben az van nálunk is, amit leírtatok többen. Mázlim egyedül az, hogy kisebb végtelenül nyugodt, kis buddha természet(bátyja ellentéte), jó alvó gyerek és nagy ritkán összejön, hogy mindkét gyerek egy időszakban alszik délután.Mire eszembe jutott, hogy SNS szoptanít készülék segíthetne, addígra már négy hét alatt hozzászokott a kicsi a cumisüveghez:(Tápszert eddig megúsztuk saját lefejt tejjel és hozott tejjel.Ebben a helyzetben kicsivel reménytelen, hogy levegőre vagy kettőjükkel kijutok.Segítség azért van, nagypapa sokat jön és viszi ki délelőttönként játszótérre nagyobbat.
2010.09.09 17:03:29másutt
rd
a minap leirtam, hogy megy ez:
1 fejes delutan, amikor alszanak, 1 este, amikor MAR eppen alszanak (8-9), 1 felnott lefekves elott, amikor ugye alszanak, 1 reggel.. most kb. itt tartunk, napi 4 fejes es abbol csak egyszer van a nagy ebren.. az a reggeli.. a jovo hettol az SEM lesz.
minumum 1 honapot maradunk.
hordozokendo nekem nem jott be, nagyon furcsa alakom van, elegge felul dombos vagyok (G most). a pasimnak jobban bejott, o laposabb. :)
2010.09.09 23:28:20egyremegy
Lehet, hogy említettétek már...
Adele Faber- Elaine Mazlish: Testvérek féltékenység nélkül című könyvéről hallottatok már? Most ajánlották, de vásárlás előtt puhatolózom..
2010.09.10 11:07:37m. kira
egyremegy, én olvastam. A stílusa nagyon idegesítő, mintha óvodásoknak írták volna, szájbarágós, rajzokkal illusztált. Viszont van benne egy-két hesználható ötlet. Én a kerületi könyvtárból vettem, ki, elovastam, de aztán már nem vettem meg. Nézd meg az fszek honlapján, jól kereshető katalógusuk van, hogy melyik könyvtárban elérhető. Én a legtöbb könyvnél ezt csinálom, ha nagyon jó akkor utána megveszem.
2010.09.10 12:49:10bársony
Szerintem nagyon jó könyv! Azért olyan olvasmányos és egyszerű a stílusa, hogy ne csak diplomás ember értse meg. Nekem a képregényes rész pont tetszik, jobban megjegyezhetők a mondatok. Tele van olyan kulcsmondattal, amit nem csak testvérféltékenység esetén lehet használni, hanem egyke gyerek hisztije esetén is. A szelíd konfliktuskezelésről szól, hogy hogyan ne ordítsd le a gyerek fejét naponta százszor... Néhány mondat furcsának tűnhet, mert a Gordon-féle kommunikáció az alapja, de tényleg működik, én kipróbáltam...(már két éves kor alatti gyerekhez használtam, és bejött)
2010.09.10 14:24:16egyremegy
Kölcsönzöm, veszem, indulok....
Legyen csak egyszerű a stílusa, az való most nekem. Max. tőmondatokat vagyok képes megérteni.
Kicsinálnak a kölykök.
:)))), köszi a választ!
2010.09.10 17:56:56mormi
Hu de aktualis a cikk, kar hogy nem vettem eszre hamarabb! Nalunk is kifordult onmagabol a nagyobbik (2.5 eves).
Egyet nem ertek viszont:
2010.09.09 06:30:29manó99
"képtelenek megtanulni, mind a mai napig, hogy amikor a pici jól van, nézelődik, akkor ne piszkálják."
"Mennyire nem tudják meg érteni nálunk sem."
En pont akkor engedem, hogy jatsszon vele, amikor jol van. A tiltas eves-alvas alatt ervenyes. Ha jol van, miert nem lehet vele jatszani? Ha nem ilyenkor, akkor mikor?
2010.09.11 19:52:42Meni
Visszatertem kozetek. Koszonom a jokivansagokat! Gidon neveben is :) Most megyek mosni, megkaptuk az elso ajandekot a lanyom ovijabol, unnep elott fel oraval vettem eszre, hogy tele van tetu-serkevel a feje. Se mosogep, se gyogyszertar 3 napig. Majd egyszer errol is irok, tanulsagos lesz :D
2010.09.11 20:11:35dodóó
Hűűűha Meni,gondolom mennyire örültél.
2010.09.12 08:08:37tereza
meni
welcome to the club :)
szepen irtad, a sok gyerek orjito es zajos, de ertelmet ad a nap minden percenek!
sana tova az egesz csaladnak
2010.09.12 09:39:01Farkasokkal táncoló
2010.09.11 19:52:42Meni
Ha javasolhatom, a patika kinyitásáig öblítsd le hajmosás után ecetes vízzel a kislány haját, és ecetes vízbe mártott vattát tuszkolj le egy fésű tövéig, és azzal fésülgesd (lehetőleg sűrű fésű legyen).
2010.09.12 09:57:50Meni
FT, koszonom szepen de mar menedzseltuk a dolgot. Talaltunk egy uveg Nittyfort, ma meg mar nyitva a patika. A durva az volt, hogy elsore nem irtotta le neki, hanem masnap es harmadnap is meg kellett ismetelni a kezelest, es persze az egesz csaladnak megelozes + agynemuk, pizsamak, alvokutyusok bezacskozasa, mert mosni is csak tegnap este tudtam elkezdeni. Mostantol kezdve hetente preventiv kezeles, mindig elfelejtem, hogy a tetusodes a normal ovis/iskolas elet resze... :(
2010.09.12 10:25:54Farkasokkal táncoló
Ezekből a most kapható Nittyforokból úgy látszik kivontak ezt-azt, mert mikor még az én gyerekeim lettek tetvesek, akkor elég volt egyszer lekezelni őket velük, ráadásul az ujabb hajmosásig még védettséget is adott. Viszont az ecetes vizes hajöblítést továbbra is ajánlom, mert az ecet is öli a tetveket. (Meg a petróleum... régesrégen ilyenkor kopaszra nyírták őket és petróleumos ronggyal kenték be a fejüket, ezt csak mint érdekességet irom).
2010.09.12 10:27:03Farkasokkal táncoló
Ill az ecetes víz nem a tetveket öli, hanem a serkék megtapadását a hajon na.)
2010.09.12 10:27:49Farkasokkal táncoló
Szóval megakadályozza a megtapadást, (csak összejön, ma kicsit hülye vagyok... :-) )