Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nyűgös a gyerek, nem tud elaludni? Csapj rá vesszővel! Nem fogad szót, nem engedelmeskedik? Vesszőt elő, vágj neki oda! Hisztériázik? Verd el! Vessző, vonalzó, fakanál, nadrágszíj – az eszköztár széles, csak ügyelj arra, hogy életkornak megfelelően válaszd ki a fenyítő eszközt. Fontos az is, hogy hová ütsz: a pelenkán keresztül meg sem érzi a gyerek a vesszőcsapást, tehát mindig a meztelen bőrére húzz rá, így biztosan felvisít fájdalmában és azonnal engedelmes lesz. Ilyen tanácsokat ad Michael és Debi Pearl Gyermeket nevelni Isten félelmében című könyvében, nemzetközi tiltakozást kiváltva.
Az írók, akik a gyermeket kis zsarnok lázadónak nevezik, úgy gondolják, a gyermeknevelést szinte a születéskor el kell kezdeni - engedelmességre tanítanák már a csecsemőt is: azt tanácsolják, hogy ha például harap szopás közben, húzzuk meg a haját. Ha a fájdalomra fájdalomokozással reagálunk, akkor elérjük, hogy a kicsi leszokjon a harapásról. „A gyermek természete igényli a büntetést – a testi fenyítés (nadrágszíjazás, elfenekelés, megvesszőzés) elengedhetetlenül szükséges a gyerek neveléséhez. A vessző gyógyeszköz.”
Korosztály szerint javaslatot tesznek a megfelelő eszközválasztásra: „Egyéves kor alatt egy 25-30 cm hosszú, kb. 3 mm átmérőjű vessző elegendő, (...) alkalmas egy 30 cm-es vonalzó vagy valami ahhoz hasonló eszköz, pl. fakanál. Nagyobb gyermeknél nadrágszíj vagy nagyobb pálca eredményesen alkalmazható.” Az sem mindegy, hogy hogyan és hol ütöd a gyermeked. A tanácsok szerint kézzel ne verd a gyereket, mert a gerincén maradandó sérüléseket okozol, és nincs is felületi fájdalma. „A parancs megerősítését célzó verésnek fájdalmat kell okoznia. Legeredményesebb a meztelen bőr megvesszőzése, ahol az idegek a felületen helyezkednek el.”
A könyv írói szerint tűrhetetlen a duzzogás, az ajakbiggyesztés, a nyafogás, a panaszkodás, a könyörgés, ezeket „ki kell irtani, mint valami rossz betegséget”„Koldusoké nem lehet a választás joga. Egy gyermek soha nem nyafoghat vagy könyöröghet!” Az általuk vázolt nevelési rendszer pedig csak úgy működik, ha az anya és az apa összefognak: „Ha egy apa próbálja megetetni a gyermekével a főzeléket, és a gyermek sír az anyja után, az anya ugyanúgy fenekelje el a gyermeket az érte való nyafogásért, és azért, hogy nem eszi meg a főzeléket.”
Isten nem ver bottal
„Soha ne használd Istent arra, hogy fenyegesd vagy megfélemlítsd vele a gyereket” - a gyerekverést ugyanakkor pont Istennel és a Biblia tanításaival ideologizálják meg. Számtalan bibliai idézettel támasztják alá azt a nézetüket, mely szerint a gyerek verése nélkülözhetetlen a nevelésben. „Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti. (Péld. 13,24) „Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal! (Péld 23, 13-14)
„Az az édesanya, aki azt mondja, hogy túlságosan szereti ahhoz a gyerekét, hogy megverje, az nem érti Isten Igéjének tekintélyét.” – írja a könyv.
Pearl tovább fűzi az isteni szálat, a szeretetet is beleszőve: „Lehet, hogy erős érzelmeid vannak, amelyek megakadályozzák, hogy elfenekeld a gyermeked, de ez nem szeretet. Isten – aki teremtette a gyermekeket, s ezért legjobban tudja, mi a jó nekik – utasítja a szülőket, hogy alkalmazzák a vesszőt a gyerekek nevelése során. Az ettől való tartózkodás – a szeretet jogcímén – vádemelés Isten ellen.” „Amelyik szülő megvonja a gyermekétől a fűzfavesszőt, az gyűlöli őt.”
A könyv írója szerint az az édesanya, aki nem veri el a gyerekét, tulajdonképpen saját érzelmi gyengeségét előbbre valónak tartja gyermeke szükségeinél. „Ha valakit nem fenyítenek, az nem csak azt jelzi, hogy nem szeretik, hanem korcs is lesz.” A könyv szerint a harmonikus anya-gyermek kapcsolat alapja, hogy a gyerek engedelmes legyen – ennek pedig legjobb módja, ha fenyítéssel tartjuk kordában a gyereket. „A vessző a te isteni kényszerítőd.” „Isten úgy teremtett minket, hogy kontroll alatt legyünk.”
A szerzőpáros tanítási célzattal bemutatott példáiban 7 és 12 hónapos gyermekek szerepeltek, akiket sírásért vertek meg, vagy mert nem aludtak el elég gyorsan, esetleg fel akartak kelni az ágyból. Debi Pearl egy alkalommal a rábízott 15 hónapost 10 alkalommal verte meg pusztán azért, mert nem játszott a játékkal, amivel szerinte játszania kellett volna. Szerintük a gyermek sírása nem szabad, hogy arra ösztönözze a szülőt, hogy enyhítsen a verés intenzitásán, addig kell verni akár egy 3 évest, amíg teljesen összeomlik. Szerintük ha egy gyermek elveszíti a cipőjét, addig kell mezítláb járatni, amíg nem szerez (!) pénzt újra.
MIchael Pearl elmeséli azt is, hogyan tanította meg a gyerekeinek, hogy ne merészkedjenek a kerti medence közelébe: hagyta, hogy a járni alig tudó, ingatag gyerek beleessen a vízbe, majd várt egy kicsit, és a pánikba esett gyereket kiemelve a vízből megszidta, amiért közel ment a medencéhez. Mivel az egyik gyermeke nem sétált bele véletlenül a medencébe, ezért saját maga taszította bele – pusztán tanítási célzattal. Hasonlóan, ahogy a forró vasalóhoz nyomta gyermekei apró kezeit, hogy megtanulják, mit jelent a forró. Az apa büszkén meséli, hogy gyermekeit ezzel a módszerrel milyen jól megtanította az élethez szükséges dolgokra.
Pearlék a gyereknevelést leginkább a szamarak vagy a kutyák betöréséhez hasonlítják, feltétlen engedelmességet prédikálva, mivel egyébként szerintük a gyermekek egyetlen célja, hogy megkeserítsék szüleik életét. Az egyre szélesebb körben terjedő tiltakozás hatására (Facebookon, blogokon és más közösségi oldalakon, iskolákban) már egyes kiadók és terjesztők nem árusítják a könyvet, de az amazon.com-on változatlanul elérhető. A nevelési kézikönyvet több mint 650 ezren vásárolták meg, magyarul is letölthető, illetve egyházi könyvesboltokban 850 forintért kapható a nyomtatott változata is (Evangéliumi Kiadó), bár az, aki ezeket az “elveket” a gyakorlatba ültetné át, a hatályos magyar gyermekvédelmi törvény alapján bűncselekményt követne el. (6. § (5) A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.)
A Pearlék által vázolt jelenség, ahogy a feltétlen engedelmesség kialakul, lényegében a Stockholm-szindrómát írja le, ami azokra a végletekig kiszolgáltatott áldozatokra jellemző, mint Natascha Kampusch is volt, akik a végén már “ragaszkodtak” kínzóikhoz. A beteges pszichológiai jelenségnek természetesen semmi köze a valódi szülő-gyerek kapcsolathoz.
Aki azt hiszi, hogy Magyarországon nem aktuális a téma, súlyosan téved. Nemzetközi felmérések szerint Magyarország a gyermekek biztonsága szempontjából "veszélyes hely", havonta átlagosan két gyermek lesz bántalmazás áldozata, írja a nol.hu. Az UNICEF (az ENSZ gyermekvédelmi szervezete) 2009-ben kiadott jelentése szerint Magyarországon a gyermekek mintegy 4 százaléka kénytelen elszenvedni bántalmazást, ám mértéktartó becslések szerint is legalább három tényleges bántalmazás jut egy felderített esetre.
