Már megint a brit tudósok. Pontosabban most csak egy brit (születésű) tudósról lesz szó, nevezetesen Andrew Wakefieldről. Akinek ismét sikerült felbolygatnia a kedélyeket, ezúttal a brit középiskolások GCSE vizsgája kapcsán. Hogy miért éppen most robbant ki egy kisebb botrány a tavalyi természettudományi vizsga egyik tesztkérdésével kapcsolatban, arról fogalmam sincs. Tény viszont, hogy többen a közoktatás agymosási kísérletének minősítették az egyik feladatot, ami így le is került a korábbi évek vizsgafeladatait tartalmazó honlapról. Az ominózus kérdésre az a tanuló kaphatott maximális pontszámot, aki szerint Wakefield tudományosan nem kellőképpen megalapozott eredményeket adott közre, hiszen kis betegcsoporton vizsgálódott, és pusztán a szülők beszámolóira hagyatkozott, ráadásul igencsak elfogult következtetéseit piszkos anyagi érdekek mozgatták.
Ja, hogy tulajdonképpen kicsoda ez a bizonyos Andrew Wakefield? Mint már az elején említettem, egy brit kutató, aki azzal vált világszerte közismertté, hogy 1998-ban a nagy tekintélyű Lancet című szaklapban megjelent cikkében összefüggést valószínűsített a mumpsz-kanyaró-rubeola ellen védelmet nyújtó MMR kombinált oltóanyag és az autizmus, illetve az utóbbihoz kapcsolódó speciális gyulladásos bélbetegség között. Elmélete szerint a vakcinával bejuttatott háromféle kórokozó - ráadásul egymás hatását felerősítve - károsítja és gyulladásba hozza a bélnyálkahártyát, melynek következtében az idegrendszert megbetegítő fehérjék kerülnek a keringésbe, és ennek következménye az autizmus megjelenése. Hogy miből vonta le ezt a következtetést? Összesen 12 autista gyerek esete alapján, akik közül 8 gyerek szülei úgy nyilatkoztak, hogy a betegség az MMR oltás beadása utáni két hétben jelentkezett. A cikk nagy visszhangot keltett, és nem maradt el a hatás sem: töredékére esett a kombinált vakcinát kérő szülők száma, és az elmúlt tíz év sem volt elegendő arra, hogy az MMR oltás visszanyerje korábbi népszerűségét, noha a lavinát elindító cikk 12 társszerzője közül 10-en később visszavonták akkori állításaikat.
Pedig azóta sokan, sok országban, Wakefield szerény méretű vizsgálati csoportjánál jóval tekintélyesebb betegcsoportokban igazolták, hogy az MMR oltás és az autizmus közötti látszólagos kapcsolat egyszerű időbeli egybeesés következménye: az oltás beadása és az autizmus első tüneteinek típusos jelentkezése egyaránt egy- és kétéves kor közé esik. Felmerült az is, hogy esetleg az oltóanyag egyik adaléka, a thimerosal (thiomersal) felelős a betegségért, de azóta ezt is sokszorosan cáfolták.
A Clinical Infectious Disease című lapban érdekes cikk jelent meg még februárban, mely sorra veszi a Wakefield állításait cáfoló érveket, és összefoglalja a témában azóta született kutatási eredményeket. Megemlítik például, hogy akkortájt havonta 50 ezer brit kisgyerek kapta meg az oltást egy- és kétéves kora között, így egyáltalán nem meglepő, hogy voltak véletlen időbeli egybeesések. Érvként hozzák fel Wakefield állításaival szemben azt is, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a háromféle betegség kórokozója közül egyik sem idéz elő idült bélgyulladást, és eddig semmi nem igazolja a felvetett idegrendszer-károsító fehérje létezését sem. Ráadásul az esetek egy részében a bélrendszeri tünetek csak az autizmus jelentkezése után léptek fel, így nehezen állítható, hogy a vakcina okozta bélgyulladás indította volna el az autizmushoz vezető folyamatot.
Az autizmusról régóta sejtik, hogy genetikai háttere van, és ez egyre inkább igazolódni látszik. A közelmúltban például bebizonyosodott, hogy az autisták jelentős részénél kimutatható az 5-ös kromoszóma egy bizonyos részének eltérése, egészen pontosan a cadherin-9 (CDH9) és -10 (CDH10) gén között. Ami azért érdekes, mert e két gén kódolja az idegsejtek közötti kommunikációért felelős speciális molekulákat, az autizmusról pedig már jóval korábban is azt gondolták, hogy éppen az idegsejtek közötti kóros kapcsolat felelős a tünetekért.
A mostani vizsgabotrány kapcsán egyébként maga az érintett is megszólalt. A Daily Mail című lapban úgy értékeli, hogy a tesztlap összeállítói alaposan félreértelmezték a tizenegy évvel ezelőtti Lancet-cikket, hiszen munkacsoportja soha nem állította teljes biztonsággal, hogy az MMR és az autizmus között ok-okozati kapcsolat lenne, csupán felvetette ennek lehetőségét. Visszautasítja ugyanakkor, hogy kutatásuk - a gyógyszergyárak ellen indított sorozatos kártérítési perek reményében - bármilyen anyagi támogatást élvezett volna akár ügyvédi köröktől, akár az autista gyerekek szüleitől. Ennek ellenére úgy véli, hogy a vizsgakérdés valóban alkalmas a gyerekek véleményének befolyásolására, hiszen csak az a gyerek kaphatott maximális pontot a feladatra, aki egy bizonyos - és nem biztos, hogy a valós - nézőpontból ítélte meg a vizsgálatot.
Az pedig akár újabb eszmefuttatás témája is lehetne, hányszor és hogyan kell cáfolni egy nézőpontot - és ezzel szükségszerűen igazolni az ellentétét - ahhoz, hogy az bekerülhessen az iskolai tantervbe, és számon kérhető lehessen a vizsgán. Kellenek-e újabb bizonyítékok arra, hogy a Föld nem egy lapos korong, mint azt korábban valaki állította?
