A babasírás nem bug, hanem feature
Mielőtt megszületett volna a kisfiam, mindent összeolvastam az interneten a gyerekgondozás témájáról, fórumokat bújtam, könyveket rendeltem, amelyeket szintén lelkiismeretesen végigolvastam, aztán eldöntöttem, hogy igény szerint fogom szoptatni, és mint „falkatag”, velünk fog aludni a nagy családi franciaágyban. Amikor azonban Ármint végre hazahoztuk a kórházból (a háromnegyed órás hazautat átaludta a kocsiban), nem akartuk rögtön betenni a nagyágyba, hiszen mi sem feküdtünk még ott (én megpróbáltam a hűtő teljes tartalmát a lehető leggyorsabban magamba tömni, hihetetlenül éhes voltam), ezért beraktuk a kiságyba.
Ettől felébredt, és sírni kezdett.
Megszoptattam, ettől elaludt, utána ismét letettem a kiságyba, hogy elmenjek lezuhanyozni.
A kiságyban azonnal felébredt, és sírni kezdett.
Felvettem.
Szoptattam, szopizott, elaludt.
Letettem, felébredt, sírt.
Átpasszoltam a férjemnek, és elrohantam zuhanyozni. A gyerek végig bömbölt.
Lefeküdtem az ágyba, megszoptattam, elaludt, otthagytam.
Elaludtam.
Felkeltem arra, hogy megmozdult.
Megpróbáltam elmenni vécére.
Ettől felébredt, és sírni kezdett.
Megszoptattam, elaludt.
Óvatosan elhengeredtem tőle, nem ébredt fel! Győzelem!
Öt percig.
Néha tíz is volt.
Az első héten csak úgy tudtam rendesen aludni, hogy bezárkóztam a fürdőbe, a gyereket a férjem kezébe nyomtam, és csak azért is végigaludtam három órát. Annyit a kórházban is kibírt két szopi között.
Ármin szinte alig aludt éjjel.
Ármin szinte alig aludt nappal.
Én szinte alig aludtam éjjel-nappal.
Ha mellre tettem, cumizott, nem szopott rendesen, leginkább csak altatta magát.
Eltelt itthon egy hét, és alig akarta elérni a születési súlyát.
Anyu két drasztikus lépésre határozta el magát (olyanra, amilyenről előzőleg megfogadta, hogy ő soha): 1. A gyereket nem teszi állandóan mellre, hogy egyszer végre éhezzen már meg, és szopjon rendesen. De hogy mégse legyen szopás nélkül 2. vetetett neki cumit apuval.
A gyerek továbbra sem „akart” aludni nappal, de legalább elkezdett rendesen enni, és éjjel is már csak enni kelt fel. (Igaz, azt vagy ötször.) Győzelem!
Kis szépséghibája ennek a győzelemnek az, hogy anyu továbbra sem tudott aludni éjjel: amint a gyerek megmoccant, máris ébren volt.
A fáradtságtól anyu ingerült volt. Meg egy kicsit zombi is. Ezt tovább fokozta a fáradt baba napközbeni non-stop ébrenléte.
Miért nem alszik egy csaknem újszülött csecsemő? Ki mondta, hogy ennek 16-18 órát kellene aludnia??? Örülök, ha éjjel tíz összejön!
Időközben azonban egy határidős munka határideje is közeledni kezdett, és anyu – apu aktív segítségével – napi 1-3 órára odaült a gép elé.
Egy olyan napon, amikor a deddel együtt valamilyen csoda folytán sikerült délután aludnia, úgy döntött, hogy egy kicsit fennmarad éjjel (értsd: nem 9-kor fekszik le, hanem esetleg 11-kor). Ezért galád módon a fotelben megszoptatta, elaltatta, aztán óvatosan betette a kiságyba, maga pedig leült dolgozni.
A gyerek aludt.
Anya 11-kor abbahagyta a munkát, és aggodalmasan pillantott csecsemője felé. A háromhetes ded ilyenkor már fel szokott ébredni egy szopira.
De nem ébredt, aludt tovább.
Anya meditált, felvegye-e maga mellé a nagyágyba. Végül nem merte, nehogy felébredjen.
Lefeküdt aludni.
A ded egyig aludt. Akkor anyu kísérletet tett: megszoptatta a fotelban, majd visszatette a kiságyba.
A ded ötig aludt.
Anya szoptatta, majd ismét kiságy.
Ded kilencig húzta a lóbőrt.
Hohó!
Anya vérszemet kapott.
Tizenkét óra?
Fityiszt nagyágy! Soha többé!
Pár nap múlva doktor néni látogat.
– Hány óránként eszik? – Három. (Igaz, hogy háromóránként háromnegyed óra azért az már majdnem kettő, de ezt nem kötjük a doktor néni orrára.)
– Hol alszik? – A kiságyában.
Doktor néni bólogat.
Fura, a válaszok olyanok, amiért a LLL-nél lllekapnák a fejemet. Hol van a természetközeli életmód? Kompenzálok, és előkapom a hordozókendőt. Így kötöm, úgy kötöm. Így laza, úgy szoros. A ded kiabál, utálja. Hm... volt itt valahol egy turkált kenguru. Megvan!
Beleültetem, csönd van.
Múlnak a hetek.
A ded nő, napközben továbbra sem alszik, időnként nyűgös. Anya fáradt, igaz, a határidőt sikerült tartani.
Anya háta fájni kezd a már születésekor is négy és félkilós kölyöktől, ezért vége a kengurukorszaknak. Ded megy a járókába.
Ded elvan a járókában, köszöni szépen. Ha sír, anya felveszi, aztán vissza.
Időnként alszik is benne, de sosem szoptatás után. Sőt, szoptatás után kifejezetten felélénkül.
Ritmus kezd beállni: szoptatás – játék – fáradtság – szoptatás. A fáradtság után néha alvás is van. De még mindig nagyon ritkán. Soknaponta.
És akkor valaki azt mondja: Suttogó.
Anya gyanakszik, sok-sok rosszat hallott róla. Hogy a gyerek csak bömböl, de nem lehet felvenni. Meg ilyesmi. Gonosz nő. De azért megpróbáljuk.
Bookline, rendelés. Megjön, mohó olvasás.
Jé! Nem gonosz! Nem szabad sírni hagyni a gyereket! Sőt, majdnem ugyanazt tanácsolja napirendként (vagy inkább napi ritmusként?), ahogy mi csináljuk, éppen csak a „fáradtság” menüpont után közvetlenül az alvás következik. Hogyan? Egyszerűen: tegyük le aludni. Legyünk mellette, ha sír, de ne kapjuk fel azonnal. Ne szoptatással altassuk.
Első próba. Órákig sír, úgy érzem, de mellette vagyok. Később kiderül: nem egészen húsz perc alatt elaludt. Másfél órán keresztül aludt a csöndes, elsötétített szobában.
Második próba: újra negyed óra, de már csak egy órának érzem. Ismét egy-másfél óra alvás.
Harmadik próba: újra negyed óra, amit kb. félórának érzek. Utána ismét egy-másfél óra csend.
Negyedik próba este, szoptatás után, de még ébren letenni: tíz perc nyüsszögés, alvás.
Másnap ugyanez.
A gyerek ingerültsége nincs sehol napközben. Amikor alszik, anyu is, ezért az ő ingerültsége is elpárolog.
Anya kitartóan folytatja.
Négy hónaposan végre először átalusszák az éjszakát.
Két hét után már nem kell mellette lenni, ha letesszük aludni. Tíz percen – negyedórán belül maga is elalszik. (Azóta is.)
A Suttogó működik. Nálunk legalábbis. Egészen a mai napig. Ded most tíz hónapos, kétszer alszik napközben: egyet délelőtt, egyet délután, kétszer másfél-két órát. Az éjszakákat mindig végigalussza.
Egyvalamit azért megtartottunk az igény szerinti iskola módszeréből is: egészen mostanáig két mellből szoptattam, naponta négyszer (egyébként nagyon lecsökkent volna a tejem). A rendes etetés mellé vizet, teát, gyümölcslevet, satöbbit sosem kapott, csak szoptattam. Kétszer abba akarta hagyni a szopást: egyszer hat, egyszer pedig hét hónaposan, ilyenkor bekeményítettem, és nem adtam neki mást enni. Gyorsan megértette az üzenetet. Két hete azonban háromszor csúnyán megharapott, amikor a leszokási kísérletét meg akartam akadályozni. Így most már nem szopik, igaz, tejet kap még lefejve.
Nálunk ez és így jött be. Utólag csak egyvalamit sajnálok: hogy Tracy Hogg A suttogó titkai című könyvét nem a szülés előtt olvastam. Olyan dolgok is vannak ugyanis benne, amelyek az első napokban, a majdnem-pánik pillanataiban nagyon sokat segíthettek volna.
Kezdő anyukáknak mindössze egyvalamit tanácsolok mindezek után: nem szabad kétségbeesni, ha sír a baba, nem kell kapkodni, nem kell megijedni. Ahogy egy számítógépes ismerősöm megfogalmazta: a babasírás nem bug, hanem feature (azaz nem hiba, hanem tulajdonság). Ezt nem árt mindig szem előtt tartani.
Enahma
KOMMENTEK
2009.01.17 20:54:22Bato
Nagyon jó írás. A Suttogóról én is sok rosszat hallottam, de már annyira elkeseredtem és olyan fáradt voltam a kicsivel, hogy megrendeltem és elolvastam. Két hónapos volt akkor a kissebbik fiam. Nappal szinte egyáltalán nem aludt. Éjszaka is rengetegszer felébredt. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Teljesen tanácstalan voltam. A nagyobbik fiammal ilyen problémák nem voltak. Nappal is és éjszaka is aludt eleget.
Szóval elolvastam. Aztán megtanultam, hogy kell szakszerűen bebugyolálni egy csecsemőt. Csodálkozni fogtok, de nem nagyon tiltakozott ellene a fiam. Nagyon hamar elaludt. Valószínű, hogy az volt a baja addig, hogy a hírtelen álmában történő kapálózásai felébresztették, így nem tudta magát kialudni.
Ettő a naptól kezdve megváltozott. minden. Jó aludt és mi is végre kipihentük magunkat.
Megjegyzem a saját ágyában alszik azóta is.
2009.01.17 20:57:54kele
Délután olvastam a posztot, és elkeserített a vagdalkozás. De látom a "trollok" odébbálltak, és normális a vita.
Az a legnehezebb a sok elmélet, könyv stb. mellett, hogy ne kerüljünk önmagunkkal ellentmondásba. Ezért nem jó szerintem hogy a védőnők-orvosok nem alternatívákat kínálnak fel, hanem szinte utasítanak. Pl. nem azt mondják, szoptathatsz ha akarsz, próbálunk segíteni / tápszerezhetsz ha úgy látod jónak, akkor abban fogunk segíteni.
Mert ha olyan módszert erőltet az ember, ami nem szívől jön, annak bizony sírás a vége (baba is sír, anya is sír). Mert jót akar ám az ember, csak nem mindig sikerül elsőre.
És irigylem Subbantósdit a magabiztosságáért. Ha már úgyis őt elemzi ma mindenki:)
Mert az a lényeg, hogy hitelesen képviseljük a gyerek felé az elveket, és akkor ő is biztonságban érzi magát (saját vagy külön ágyban itt már mindegy!).
2009.01.17 20:58:26Subbantósdi
opti: szerintem ez teljesen természetes, hogy egy gyerek ott érzi magát biztonságban és otthon, azon a helyen, ahol élete eddigi legnagyobb részét eltöltötte, ahol a kedves dolgai, játékai, ágya, etetőszéke meg a sok ismerős tárgya van és ahol látja, hogy a szülei is mindennap felkelnek, lefekszenek és élik az életüket.
Az én lányom is ahogy hazaérünk bárhonnan, rögtön szalad és veszi elő a dolgait, mindent örömmel, hogy újra birtokba veheti őket.
És természetesen mi sem úgy ugráltunk sosem, ahogy Ő fütyült, kivéve persze, ha valamiért indokolt volt a hangulata, mondjuk betegség, fogzás, frontok jönnek-mennek és mikor hazatértünk az öccsével, azért az első három hétben én különösen odafigyeltem rá, próbáltam megerősíteni, hogy továbbra is ugyanúgy szeretjük és számíthat rám, meg itt vagyok Neki és ne veszítse el bennem a bizalmát, mert azért nekem úgy tűnt, hogy azt gondolta, én elhagyom egy másik babáért és már eszem ágamban sem volt hazajönni..
Mi is, ahogy tudjuk a napi itthoni teendők mellett, de hagyjuk is magában, ha arra vágyik, de foglalkozunk is Vele, ha arra vágyik, még most is főleg körülötte mozognak a napok, hiszen Ő nagyobb, Neki van már kialakult napirendje, életritmusa és ebbe fog majd az öccse beleilleszkedni, reményeink szerint.
A gyerekre figyelni kell, rá kell hangolódni, ez mindenkinek másképp, máskor sikerül, ha sikerül, mert nem keveseknek sajnos sosem vagy csak időnként, hosszabb-rövidebb időre, időszakokra. Én nem véleményezem ezt, mert nem láthatunk bele másokba, hogy mik zajlanak bennük és miért ilyenek.
Nekem általában mindig valahogy ment ez a "ráhangolódás"-dolog, azt hiszem, talán, mert nem féltem a dolgoktól.
Az meg, hogy hülyét csinál, párszor érzi az ember, de azért nincsenek sűrűn túlkapások, aztán meg vannak olyan objektív dolgok, mint a dackorszak, ezzel sajnos nem tudunk igazán mit kezdeni, csak túlélni és valahogy emberi módon végigvezetni a gyereket, lehet rajta. :o)
2009.01.17 21:01:46Subbantósdi
kele: köszi. :o)
Bato, ez érdekes, amit mondasz, nekünk ilyen bajunk ugyan nem volt, de ahogy írtad, nekem azt merült fel, lehet, hogy mégis valamiért anno kitalálták a pólyát?
Bár én valahol barbárságnak tartom, nem is használtunk sosem, csak az a furcsa, hogy van olyan kórház, ahol egész nap ebben vannak az újszülöttek, pl. ahol én elsőre szültem, a volt Schöpf-Mérei Kórház.
2009.01.17 21:09:39kele
A pólya tényleg jó, nekünk is volt. A baba születés után még ahhoz van szokva, hogy szűk helyen volt. Így jobban érzi magát, ha pólyában/kendőben van, mert az a benti állapotokra emlékezteti:)
2009.01.17 21:25:09opti
Subbantósdi: a biztonság kérdését én az előre vagy akár utólag kialakított szabályokra értem. Arra, hogy sok ismerősöm is kikiáltja (ahogy szülés előtt én is), hogy a gyereknek a saját szobájában a helye, aztán a csóró gyerek akárhogy nyüszög, akkor is ott van a helye. De ez ugyan úgy igaz Enahma esetére is, hogy ha nem jön be a szülői ágy, nem jön be.
És sajnos látok nem egy olyan gyereket, akinek persze semmi extra baja, de a szülők ráeröltettek olyan szerintem felesleges és a gyerek igényeinek szögesen ellentmondó szabályokat, hogy a gyerek a végén igenis sérül. Lehet, hogy ez fel sem tűnik, mert egyszerűen ráfogjuk, az én gyerekem ilyen, de meggyőződésem, hogy azok a babák akiknek az igényeire reagálnak feltűnően kiegyensúlyozottak.
A mondandóm lényegében csak annyi, hogy ahogy a szoptatásnál is lehet az ebet a karóhoz kötni, hogy három óra, ugyanúgy minden másra is van ilyen nagyon fontos szabályunk, amiket ki tudja mi a fenének alakítottak ki és mondtak ki minden egyes babára. Azt már tudjuk, hogy igény szerint szoptatni jobb. Ugyanígy mindent jobb igény szerint csinálni szerintem.
De erről már sokszor kifejtettem itt a véleményem, és mindig hangoztatom, hogy ezekben a dolgokban csak addig szabad elmenni amíg az mindenkinek, a szülőnek is jó.
És nekem pl az igény szerinti szopiba az is beletartozik amit Enahma is írt, hogy igenis kiéheztetni ha mindig csak cummogni kéri, mert a gyerek igénye hogy jóllakott legyen és gyarapodjon. Tehát én sem vagyok szupernomád anyu, csak arra próbálom mindig felhívni a figyelmet amikor leírom ebben a témában a véleményem, hogy a francba a szabályokkal, inkább a gyerekre figyeljünk.
2009.01.17 21:34:59Temptation
A pólyát azért találták ki régen, mert biztos fogást ad, nem "nyeklik" benne a gyerek, és melegben van, ez azért főleg a szegényebb családokra igaz, ahol nem volt nagyon "túlzásba vitt" fűtés.
Addig jó, amíg keveset mozog, utána már szerintem zavarja.De lehet hogy tévedek.Nekünk nem volt, nappal rugdalódzó, éjjel angolpólya, később hálózsák.
Ettől persze még lehet jó:-)
2009.01.17 21:36:29Temptation
A Margitban már 87-ben is angolpólya volt, de gondolom ez intézményenként változik.
2009.01.17 21:36:43Temptation
A Margitban már 87-ben is angolpólya volt, de gondolom ez intézményenként változik.
2009.01.17 21:40:48kele
Igen, melegen is tart a pólya, téli babánál nem mellékes. Kb. 2 hónapig használtuk alváshoz, utána már zavarta.
2009.01.17 21:46:28Temptation
Bocs a dupláért.
2009.01.17 23:03:04szalkasgerenda
Subbantósdi: :) Igen, ARC!
A lázadás csak a kemény kinyilatkoztatás miatt volt, de félreértettem akkor.
"troll"
2009.01.18 07:30:25kockpit
Nagyjából végigolvastam a hozzászólásoka is, és bizony én is éreztem bezzeganyuságot néha - nem ott, aki leírta, hogy nekik ez vagy az milyen jól bevált, hanem amikor megjegyzések mentek azokra, akik nem tudják, milyen jó a Suttogó szerint élni, de bezzeg...
Akkor jöjjön a mi esetünk: még erhesség alatt olvastam a Suttogót, és úgy éreztem, ez nekünk való lesz. Nagyon tetszett az az elv is, hogy kezdd úgy, ahogy folytatni szeretnéd.
Aztán jött a gyerek, az inkubátor, és olyan hasfájás, hogy enni nem tudott a gyerek, csak üvöltött.
Hm... Nem így akartuk se kezdeni, se folytatni...
És az alvás... Nem aludt...
Egy dologban voltam biztos, hogy külön ágyban fog aludni a gyerek. Egyrészt mert rettenetesen féltem, hogy összenyomom, másrészt, mert légzésfigyelő nélkül nem mertem volna hagyni a 2400 grammos újszülöttet, harmadrészt a magam kényelme miatt.
Na de nem aludt...
Én se...
Nem akarom sokáig nyújtani a mesét - a vége az lett, hogy a mi ágyunkban kötött ki minden elvem ellenére - ami hagyján, de eleinte teljesen be voltam szarva, hogy megéri-e a reggelt - ugye légzésfigyelő ott nem megoldható, attól is féltem, hogy ráfekszem, aztán csak túlélte... Neki köszöni szépen ez volt az igénye. Az enyém meg nem. Küzdöttem, hogy legalább külön ágyba kerüljön, mert én sose akartam gyerekkel egy ágyban aludni.
Kb féléves kora óta sikerült elérni, hogy külön ágyban van, de hajnalban azért csak átkerül a nagy ágyra, viszont legalább mindenki tudott aludni.
Ja, és ébresztőórára nem ébred.
A kiindulási elveimből csak annyi maradt, hogy ALUDNI akarok! :) Ez végülis sikerül is...
De le akartam írni, hogy van, akinek semmi baja nem lett volna a Suttogóval, de a gyerek köszöni, nem kért belőle...
2009.01.18 07:47:19Magenta
Subbantósdi, a pólyát szerintem nem barbárságból találták ki.
Az én saját véleményem, amit az én gyerekemen látok (kiemelve, hogy nálunk ez műxik):
bár pólyát nem használunk, de akkor alszik el pillanatok alatt, ha "palacsintába" rakjuk, mert az biztonságérzetet ad neki.
Meg ha sapka van rajta.
2009.01.18 07:53:21Subbantósdi
szalkasgerenda: Ok, szent a béke, remélem. :o)
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok!
2009.01.18 07:56:08Subbantósdi
Magenta: lehet, a pólya-nem pólya témából is érne egy poszt?:o)
Én azt mondom, hogy a régimódi, merev és sok madzagos, nehezen kezelhető pólyát nekem nem volt szívem a gyerekeimre adni, bár ilyet nem is nagyon láttam mostanában.
Aztán vannak a kicsit könnyedebb fajták, azokkal már más a dolog, kicsit olyanok, mint a hálózsák, azokkal nincs gondom, csak mindegyik fehér, én meg valahogy a színes cuccokat szeretem a gyerekeken. :o)
Amúgy nagyanyám is nagy pólya-párti, nézett is, hogy mi nem használunk, mert szerinte akkor nem lehet a gyereket jól megfogni, Ő is csak úgy mert tartani, hogy alá tettünk Neki egy összegörgetett törülközőt.
Hát nem tudom, nekem sosem hiányzott egy ilyen merevítő, embere válogatja... :o)
De akinek biztonságérzetet ad a gyereke fogásában, használja egészséggel!:o)
2009.01.18 07:57:30Magenta
Mi takaróba szoktuk becsavarni. :)
2009.01.18 09:34:59kele
Subbantósdi!
Nekünk sem a habos-madzagos fehér pólya volt, hanem szép színes, puha anyagú. A Kenguruban nagyon sokféle van. Takaróként is használható. Négyzet alakú, és tépőzáras, ugyanúgy teszed bele a babát, mintha bebugyolálnád takaróba, csak ez kicsit vastagabb, és a fejecskéjénél jobban tart. Mi nagyon szerettük:)
2009.01.18 09:43:48Subbantósdi
kele: az ismerős, hasonlót mi is vettünk a Mária bababoltban. Ha ezt is pólyának vesszük, akkor OK, ilyet mi is használtunk, nem gondoltam volna, hogy a klasszikus pólya mellett ezt is idesoroljuk.
2009.01.18 09:44:27undokmano
Nekem meg elszállt a hszem. :(
Majd ha kidühöngtem magam, akkor lehet, újraírom. Mindig elfelejtem, hogy ctrl+c nyomjak mielőtt leokézom. :(
A lényeg azonban, hogy mi nem pólyáztunk, hanem takaróztunk, aztán amikor a fiam már kirakta magát a takaró alól, akkor váltottunk zsákra.
Cumival kapcsolatban meg azt gondolom, kinek mi. Mi cumizunk, így jött ki a lépés. Én nem akartam cumit venni, aztán végül biztonsági alapon lett egy. Ami megváltást jelentett, amikor jött az epegörcsöm, a nem szoptathatás, és ugye a férjem mellét nem szopira találták ki, úgyhogy kétségbeesve megkerestük a cumit és csend lett. A műtétemig még 2 hónap szívás volt, és a fiam rászokott a cumizásra, most leszoktatóban vagyunk. De nem bánom, hogy így alakult. Ami vicces, hogy ha olyan a helyzet, akkor elkéri a cumit és annak a mozgásüteméből látom, hogy miapálya a fiam lelkében. A nagyanyám láttám szinte eszi a cumit...
A kezdőcsomagos dolgot csípem amúgy még, a benne lévő soksok termékmintával, amikről nagyon megvan a véleményem. Oké, hogy anyuka többnyire bizonytalan, de nem nagyon tudom megérteni, hogy miért nem lehet úgy összeállítani a csomagot, hogy mindenki (alter és konzervatív, zöld és műanyagpárti stb.) megtalálja benne a kedvére valót.
2009.01.18 10:17:36Subbantósdi
undokmano: az utolsó bekezdésedre nekem egy jutott eszembe: mert ez egy ilyen szegény és talán fantáziátlan ország?:o)
Nem vagyunk olyan "modern felfogásúak", mint más országok. Kár, a kezdőcsomagon én is agyaltam, hogy mennyi felesleges dolog van benne, kb. a felével sosem kezdtem semmit, mindkét esetben és igazából azért volt csak jó, hogy ilyen-olyan kupont kapjak, amit később tudok hasznosítani, bár azokban sincs semmi extra (HIPP dobozok a Rossmannál), illetve ide-oda regisztrálni, ilyen mint Pampers, stb.
De azt nagyon utáltam, amikor biztosító is így keres meg engem, hogy akkor kössek vele biztosítást. Tudom, valahogy el kell adnia magát, marketing, bocs, ha valaki ilyen helyen dolgozik és ezért most felháborodik, de nekem ez akkor elég furán jött le.
2009.01.18 10:22:13Subbantósdi
De lehet, hogy csak azért vagyok ilyen, mert nekem már határozott elképzeléseim voltak és ezt még sem tudhatták a csomag összeállítói, hogy milyen termékeket fogok használni a gyerekeim körül, ezért ha más gyártó termékeit tették bele, minta formájában vagy akár igazi termékként, azt így vagy odaadhattam másnak, akinek meg jó volt vagy épp erre vágyott, vagy kidobhattam. :o)
Amúgy a kezdőcsomag mérete és tartalma is szerényebb lett az utóbbi években, én még a lányom születése után két zacskónyit kaptam a kórházban, jobban mondva egy zacskósat, a Felicitasz-tól és egy papír dobozt is. Most csak egy zacskó volt.
2009.01.18 10:23:29marla singer
Rita a felcserig jutottam. Ezt most komolyan mondod, hogy ezért hagytad abba a szopit, hogy aludjon?????? Szerintem az ember nem azért szül, hogy neki jó legyen. Akkor vegyél egy terráriumot 10 csigával. Nem sok hiányzott, hogy elsírjam magam a hozzászólásodon. Iszonyóan sajnálom szegény babócát. Tudom-tudom semmi közöm hozzá.
2009.01.18 10:25:25undokmano
3 éve, amikor az első fiam született, akkor nekem is volt egy zacskós meg volt egy papírdobozos, de nem nagyon emlékszem, mi volt benne. 2 éve a második fiam születésekor ki sem váltottam, mert úgy voltam vele, hogy nem akarok még több fecnit itthonra. Most lehet, hogy a harmadiknál kiváltom, de ez még messze van.
2009.01.18 10:36:13undokmano
Subbantósdi, a kuponokkal kapcsolatban én pl azt sem tudtam, hogy létezik ilyen, amíg nem lettem anya. A férjem először hülyét kapott a kuponoktól, ma meg már sokszor ő hozza, hogy nézdmár. Ja és a röhejes, amikor meséli telefonban, hogy képzeld voltam a gyerekkel vásárolni, naés bementünk a x boltba és milyen jó cuccokat vettem neki, és néztem cipőt is neki, és milyen jók vannak... Na ettől kész vagyok, mondtam is neki, meg a kedvenc barátnőmnek is, hogy majd együtt menjenek bevásárlókörútra... :D
2009.01.18 11:14:45Subbantósdi
:o)
2009.01.18 12:19:51rita a felcser
Maria Singer
Tejem volt rengeteg.Baba hizott rendesen 1 kilot az elso honapban.Megis annyit uvoltott hogy csunya servet kapott.Mondtak hogy ne vinnyogtassam mert mutetre kerulunk.Mondom jo vicc.Az apja elkezdte tapszerrel etetni delelottonkent es csodak csodaja hallgatott.Nem tudtam sehova elmenni mert allandoan enni akart.Mi olyan furcsa????
2009.01.18 12:24:10rita a felcser
En ugy fogom fel hogy kinoztam ket honapot.Nem eheztettem,mert nem errol van szo,hanem kinoztam.Es banom azt a ket honapot.Sajnalom szegenyt.
2009.01.18 12:32:36kockpit
Szerintem a kezdőcsomagot nem szívjóságból és azért állítják össze, hogy anyukának minél jobb legyen, meg mindenki találjon kedvére valót, hanem azok pakolnak bele ezt-azt, akik reklámozni akarják magukat.
2009.01.18 12:36:49marla singer
kockpit,
És nemcsak reklámozni akarják magukat, hanem cserébe az összes személyes adatodat önként és dalolva kiadod nekik. Én nem adtam.
2009.01.18 12:47:15ditakai
marla singer,
én sem járultam hozzá az adataim kiadásába, és megmondtam a nővérkének, hogy NEM_KÉREM_A_CSOMAGOT, aztán a qva Felicitasz Kft. mégis megkapta az adataimat a kórháztól, hisz darabszámra támogatást fizetnek a csecsemőosztálynak
így aztán kaptam ládaszámra a postaládabélést, míg mogorva hangnemben ki nem kértem magamnak az eljárást - levélben
2009.01.18 12:56:21cidre
Ditakai, velem ugyanez történt.
2009.01.18 12:58:02rita a felcser
Maria Sunger
Varom a tanacsokat ,mert lesz testverke 4 ev mulva,tehat mit lehet tenni ha a gyereked kituremkedo bellel uvolt ,vagy joizuen eszik.Egesz aldott nap.
2009.01.18 13:02:46ditakai
enni adni neki :-)
van aki képes erre 24 órában, van aki pedig a szellemi épségének megőrzése érdekében elkezdi hozzátáplálni
ki ki alkata szerint
2009.01.18 13:31:48rita a felcser
En kepes lettem volna ,de mi ertelme van?
2009.01.18 13:49:48Bato
Subi: nekem is a pólya jutott róla eszembe. Szerintem nem volt butaság. Persze nem egész napra, csak amikor aludni szeretne a csecsemő. Ahogy múltak a hetek, hónapok, szépen lassan azért kibújt álmában a bugyolálásból. Eleinte csak az egyik kezét dugta ki, aztán a másikat is. Amikor már egy ideje nyugodtan aludt (megjegyzem rettenetesen gyorsan elaludt bugyolálva), onnantól már nem bugyoláltuk. Azóta is nagyon jó alvó gyerek. Persze azért nála is vannak nyűgösebb időszakok (fogzás, menni tanulás, stb), amikor nehezebben aludt el, de ezek csak időszakos gondok.
Amúgy mi ezt az egyet használtuk a suttogóból. Másra nem volt szükségünk.
2009.01.18 14:31:56buborék
Köszi a válaszokat! Mivel még csak 2 hónapos múlt a delikvens nem szigorkodok nagyon - nappal tartjuk a 3 órás etapokat éccaka 11-7 között 1x kap papit. De ha nagy a röfögés, akkor kap ráadást. Szóval nagyon ügyi a Bandi - két kilót magára zuttyantott már, pedig csak egy mellből etetem!
2009.01.18 14:45:40Subbantósdi
kockpit: igazad van. :o(
2009.01.18 14:47:10buborék
Ami nálunk nem jött be a trészi parancsokból az a láncetetés - konkrétan öklendezik, ha bele merem csempészni a szájába a mellyem bimbaját amikor nem éhes - és az "éjszaka álmában nem nyel levegőt", vagyis nem kell böfiztetni előírás. Na, nekem mindkettő akármilyen gurmó, alvó állapotukban etettem éjszaka is hatalmasakat böfiztek-nek. Az egész gyereknevelésben amúgy azt hiszem a böfiztetés a legidegörlőbb.
2009.01.18 15:01:28Temptation
Elméletileg nem a kórház adja ki az adatokat, hanem azok megvásárolhatóak a központi nyilvántartóból.Egy módja van, hogy kikerüld: a lakóhely szerinti jegyzőnél (illetve annál az ügyintézőnél, akinek leosztja a feladatkört) teszel egy nyilatkozatot, hogy nem engedélyezed a személyes adataid kiadását, ő továbbítja a központi nyilvántartónak.
Ettől még mondjuk megtalálnak azok, akiknek előtte kiadták a címet, pedig ez is szabályellenes, hiszen az így kiadott személyes adatok csak bizonyos ideig kezelhetőek (60 vagy 90 nap), utána kötelesek lennének megsemmisíteni.Csak éppen ezt senki nem ellenőrzi.
2009.01.18 15:06:07undokmano
Buborék, én a büfizéses időt is imádtam, mindig tévéztem közben. Éjjel néha a férjem bevállalta, ha nagyon ki voltam nyúlva, és ő is tévézett közben... :D
2009.01.18 15:07:37buborék
Bato, a bebugyola nálunk is bevált! Most már kezdi szopizni az ujját -aminek én pölö nagyon örülök, mert a bátyuskájánál is nagy segítség volt vészhelyzetekre - és azt kiszabadítja, de ezzel is értésére adom, hogy tentike lesz.
2009.01.18 15:11:04yukikoka
én porontyolok büfiztetés közben, csak nehéz egy kézzel írni:)
2009.01.18 15:11:14undokmano
Off
Temptation, melyik cégnek milyen a nyilvántartására vonatkozó szabályozás... De ellenőrizni tényleg szerintem soha senki... Én legutóbb azért anyáztam, mert valaki az én mailcímemmel regelt társkeresőn, és amikor panaszt tettem, akkor kedvesen közölte az illetékesük, hogy ugyanmár. Ja se postai címük, se telefonszámuk nincs. Csak ímélcímük. Mivel a férjemmel nem vagyunk túl idegeskedő fajták, és egyenlőre nem okozott elvileg kárt még senki nekem ezzel, húzom a feljelentést. A férjem levelezgetett egy ideig az "ímélcímmel", aztán úgy döntöttünk, hogy töröljük a reget. Amit csak pénzért lehet...
On
2009.01.18 15:13:02kaktuszvirág
Pár hetes volt, amikor elegem lett abból, hogy hajnali 2kor még egymásnak passzolgatjuk a gyereket, mert szerinte még móka van. Ekkor zombiként úgy döntöttem, elolvasom, mit mond Tracy, és alapvetően bejött.
2 dolgot nem tudtam hova tenni, passz.
Az egyik, hogy rettenetes hasfájós volt, az sehova nem illett bele Tracy napi rutinjába, hogy éjjel 4-5 órát fenn voltunk hetekig, mert szegény ordított a hasfájástól ahogy leért a kaja, gyakorlatilag a következő etetésig.
A másik, hogy hogy a bánatban etetitek meg az alvó gyereket???? Amikor elmúlt a hasfájós időszak, és próbáltam az álometetést, néhány alkalom után már magamon is röhögtem, és feladtam. Tuszkolhattam én az alvó gyerek szájába a mellemet... Ő aludt, én meg nyomulok... Röhej. :-) Ő nyert. Vagy alszik, vagy eszik, én meg örüljek, hogy egyáltalán teszi mindkettőt :-)
2009.01.18 15:34:05buborék
dexterke, haligali!
Rittyenthetnél egy kétgyerekes posztot nekünk igazán! A Samu hogy bírja az új rendszert? És az anyukája?
2009.01.18 15:34:15Subbantósdi
Szerintem, bár már jeleztem, egy sort sem olvastam a Suttogóból, és cáfoljátok meg, akik olvasták, hogy az ott alkalmazott elveket azért olyan babákra "találták kis", akik szerencsére nem koraszülöttek, nincs valami kisebb-nagyobb a mindennapjaikat komolyan befolyásoló bajuk már újszülött korban, mint hasfájós állapotok.
2009.01.18 15:35:05Subbantósdi
"kis" helyett "ki"....
2009.01.18 15:41:13yukikoka
kaktuszvirág,
én sose próbáltam a suttogót, de ugyanezekkel a gondokkal küszköd(t)ünk. A hasfájásos esti-éjszakai-hajnali balhék már ritkábbak szerencsére, de ha alszik, és meg akarom etetni pl. mielőtt a legnagyobbért mennénk az oviba, általában nem sikerül
2009.01.18 15:42:13kriszi
A cím jó, az írásban nem egészen erre számítottam - nagyon elüt tőle a cím, legalábbis nekem...
A kommenteket nem olvastam mind végig, de azt gondolom (most és mindörökké), hogy 1, nem vagyunk egyformák 2, szálljon már le mindenki a magas lóról, hogy a "jó" gyerek a napirendtől jó. És 3, nem, nincs igaza annak, aki szerint úgy kell kezdeni a csecsemővel, ahogy folytatni akarom. Az első időkben olyan elképesztő sebességgel fejlődik a kölök, hogy szó szerint nem ugyanaz, akit megszültünk, mint a hat hetes, aztán a féléves, nem beszélve a többiről. Ellentmondásnak tűnik, de azért ezzel együtt is van minden gyereknek egy alaptermészete, amihez meg kell találni a megoldás csapásirányát. Nem a megoldást magát, mert abból majdnem annyi van, ahány napos éppen a gyerek :) Nálunk első gyereknél pont fordítva ment az ügy: eleinte kötött idejű kajálás, külön alvás, zombulás. Aztán kiderült, hogy a kölök a sokszor keveset evés és a nagyon kevés alvás híve. És marha bújós, és nagyon lepke-alvó. Maradta az igény szerinti gyakori evés (már ha volt igény egyáltalán) és az együttalvás. Túléltük. Ma is ő az, aki néha átcsattog éjjel, hogy rosszat álmodott. Az öccsénél, hasonlóra számítva, már úgy kezdtük, hogy együtt alvás, igény szerinti evés, satöbbisatöbbi. És érdekes módon ő az, aki egyszercsak három-négyóránként kért enni, és egyszercsak befordult, és aludt magától egész éjjel. Ő az, aki most is inkább egyedül szeret aludni (az oviban vannak is alvásgondjai a sok kis haver között), aki naponta összesen háromszor leül, és komótosan megadja a módját a kajának (miközben a nővére napi ötszöri madáradagokat eszik, fél fenékkel lelógva a székről, épp csak alig érve az asztalhoz, futtában), és aki éjjel csak akkor kel fel, ha beteg. Ez a különbség megtanított arra, hogy NEM AZ ÉN ÉRDEMEM, hogy a gyerek mit, mikor és hogyan csinál. Én maximum rájöhetek, hogy lesz mindenkinek a legjobb, és azt együtt megvalósíthatjuk.
2009.01.18 15:46:09buborék
Le is írja többször, hogy csak egészséges, normál súlyú gyerekekre szól a recept. Én pl. az elsőnél nem is próbálkoztam, mert tornáznia kellett napi 5x fél órát - oxigénhiány - ezt pedig teli hassal nem lehetett, így alvás előtt evett nem ébredéskor és hopp már ugrott is a trészi 4é. Viszont a szigorú napirend az nagy találmány, nekem mind2nél bejött.
2009.01.18 15:49:49buborék
Kriszi, de azért te is más voltál a kettediknél! De az biztos, hogy az alap személyiségükön nem sokat változtathatunk.
2009.01.18 15:50:22buborék
Kriszi, de azért te is más voltál a kettediknél! De az biztos, hogy az alap személyiségükön nem sokat változtathatunk.
2009.01.18 15:53:01yukikoka
kriszi, egyetértek
Ugyanakkor úgy látom, a "jó" gyereken is lehet rontani, ha pl. annak ellenére, hogy le lehetne tenni nyugodtan, az anyuka egész nap a kezében szorongatja vagy pl. minden éjszakai ébredésnél automatikusan megeteti, meg sem próbálva másképp megnyugtatni - és ezzel konzerválja a gyakori éjszakai ébredést és evést.
2009.01.18 15:59:48evet
Ha jól emlékszem, az én lányom az első 6 hónapját 48 órás ciklusokban élte, 24 óráig jókedvű, kéznézegetős volt, 24 óráig nyűgös, csak kézben ellevős. Mindez persze borult ha front jött, ha telihold volt, ha vihar közeledett. Megbízhatóbban jelezte az időjárásváltozást, mint a meteorológusok.
Nekem azért se jön be a Suttogó, mert én magamtól nem élek szigorú napirend szerint. Vannak pörgős és vannak punnyadós-pizsamázós napjaim. Nem lettem volna hiteles, ha olyan szabályok szerint próbálok élni, amik köszönőviszonyban sincsenek a saját ritmusommal.
2009.01.18 16:00:09ditakai
yuki, csatlakozom a véleményhez
2009.01.18 16:02:58dodóó
Nálunk nem volt napirend.
Először igény szerint etettem,az nem volt neki jó hasfájós lett.
Etettem mikor gondoltam hogy éhes.
Felöltöztettem babakocsiba raktam ha a dolgomat el kellett intéznem.
Ha délután kettőtől,este kilencig aludt akkor nem keltegettem hogy fürdés idő van.
Mivel imádta a vizet volt hogy naponta többször pancsizott.Csak az élvezet kedvéért.
Magam mellé toltam az ágyát és úgy aludtunk.
99%hogy mikor az apja haza ért és aludnia kellett volna 2-3órát akkor üvöltött.(mármint a baba)
Kivittem este fél tizenkettőkor sétálni a babakocsival.Elaludt.Takarót le róla fűtés lekapcs és alvás.
Az első időszak a túlélésre ment.
Aztán 5 hónapos volt mikor elköltöztünk egy kettő szobás lakásba ott külön szobába került és minden megváltozott.
Este kilenc felé aludt el,délelőtt 11.30-körül ébredt fel.
Kettő körül szunditott egy órát.
Telljesen más lett a gyerek,hogy nyugodtan aludhatott a szobájába.
2009.01.18 16:10:46evet
Mi is egy szobakonyhában nyomtuk két évig, nem nagyon merült föl egy csomó kérdés, ami egy nagyobb lakásnál döntéshelyzet. Amikor elköltöztünk a mostani 2,5 szobásba, akkor meg maradt az eredeti felállás, csak most külön hálónk és játszószobánk van. A gyerek szerint mind a kettő az övé, a miénk a dolgozószoba.
2009.01.18 16:11:36undokmano
Mennyi minden történik két tányér sóskamártás között... :)
Közben próbálkoztam elképzelni többször is nekifutva ezt az alvás közbeni evés dolgot és valahogy nagyon nem sikerül. Bocs az asszociációért, de kb annyira tartom lehetségesnek, mint az alvó férjemmel szexelni. De ez most csak elmélkedés, ha mégis sor kerül (az etetésre), akkor beszámolok, hogy siker vagy sem.
2009.01.18 16:14:49ditakai
undokmanó
pedig alvó férjjel is lehet szexelni - egyből magához tér :-)))
2009.01.18 16:16:16ditakai
nekem a fiammal bizti nem működött volna az alva etetés, hiszen ébren is alig volt hajlandó enni, ezért nem is gyarapodott rendesen - nagyon bízom benne, hogy ketteske más lesz, mert maga az ötlet egyébként praktikus
2009.01.18 16:22:59undokmano
ditakai, az enyém vagy alszik vagy nem. ha alszik, alkalmatlan bármire. :D
2009.01.18 17:40:20kaktuszvirág
Ja, és egy dologban igazán nem értem a suttogót.
Miért nyomjam le a gyerek fejét pl. délután ha másfél óra helyett csak egyet aludt????
Én sem alszom minden nap ugyanannyit. Van, hogy fáradt vagyok, van, hogy nem. Ő sem egy robot, hogy mindennap ugyanannyit aludjon.
És csinálja a felvesz-leteszt akinek vasból van a dereka! :-) Az enyém a nyolcadik letesz után feladta, maradt az ölben altatás :-)
2009.01.18 17:41:15kriszi
Undokmano, alva etetésben profi vagyok - sztrájkoló kölöknél alkalmazott megoldás. Szegény fiam két hónapos korától kb. fél éven át átlag havonta egy hétig sztrájkolt - nem egyszerűen szopási, hanem NYELÉSI sztrájkot folytatott, mandulagyulladásból kifolyólag -, akkoriban kizárólag félálomban tudtam szoptatni. Azaz akkoriban minden volt, csak igény szerint nem (legalábbis a sztrájkos szakaszokban): szegényt akkor etettem, amikor álmos volt (vagy elringattam kendőben, vagy lestem, mikor kezd ébredezni, és akkor egyből ugrottam rá a cicivel :) ). Hát így :)
Buborék, igen, kicsit más. De egyrészt nem jobb (csak más miatt paráztam), másrészt alapvetően ugyanarra a "kezelésre" reagált az egyik így, a másik úgy.
Yukikoka,
igen, elvileg lehet - de igazán "rontani" szerintem bármilyen gyereken azzal lehet, ha "módszert" alkalmazunk rajta, anélkül, hogy arra figyelnénk, neki jó ez vagy nem. Legyen ez akármelyik irányba billenő módszer, szigorú napirend vagy teljes káosz (egyébként az is erős sarkítás, hogy az igény szerinti szoptatás és a npirend kizárják egymást, de ebbe most nem akarok belemenni). A fiamat egyébként sem igény szerinti etetéssel, sem hordozókendős, sem szoptatós altatással, sem karban hurcolászással, sem együttalvással nem tudtam "elrontani". Egyszercsak nem igényelte ezeket többé, ahogy nőtt, levált, vagy mi :) A lányomat ellenben semmiféle rigid napirendes izével nem tudtam "megjavítani" - ma hatéves és javíthatatlan éber, pörgős, levegőből élő darab. Egyik sem az én érdemem vagy hibám.
2009.01.18 17:45:09kriszi
Felvesz-letesz? Hm, 157 cm vagyok... Sámli fellép, letesz, sámli lelép. Sámli fellép, felvesz, sámli lelép... kb. tíz hós korukban leszereltük a rácsot a kiságyról, pelenkázónk sosem volt... ennyit erről :)
2009.01.18 17:49:53ditakai
derékfájósoknak: hátizom erősítés
kisnövésűeknek: állítható magasságú ágyrács ;-))
2009.01.18 17:49:56vasszűz
Ez a mellette vagyok, bőg a gyerek, de mellette vagyok, úgy altatok dolog pici babánál öngyilkosság. Úgyanúgy kibőgetés, Tracy is csak 8 hónapos kor után ajánlja.
Ha már nagyon nem bírja senki, akkor is inkább azt mondom, hogy még később, bár nekem nem tetszik így se, mert minek bőgetni azt a gyereket?
2009.01.18 17:49:57marla singer
rita,
jól értettem, hogy a babád szopizott, sérve volt, sírt, aztán elkezdett tápot enni és minden megoldódott?
A koldudos hasonlatról pedig annyit, hogy egy jobb kendő 20 ezer felett van. (És legtöbbünknek nemcsak egy van.)
Tudod milyen jó dolog, hogy séta közben bealszik a mellkasodon és te akkor puszilod meg a buksiját amikor akarod és folyamatosan babaillatot lélegzel be? És nem mellesleg minden gond nélkül fel tudsz szállni a buszra és szabad a két kezed.
2009.01.18 17:52:09vasszűz
evet, nekünk se volt napirendünk, de hú, a gyerek gatyába rázott nagyon gyorsan.
2009.01.18 17:59:29ditakai
vasszűz
igen, jó esetben ez a fejlemény, de sokan vannak, akik a gyerekeik idősebb korára sem képesek magukat összekapni és rendes napirendet - meg úgy egyáltalán RENDET tartani az életükben
nemtom, hogy evet arra érti-e, hogy az elején szét volt csúszva, de én ismerek olyat, aki a két éves gyereke kedvéért sem képes összeszedni magát, így a gyerek este negyed tizenegykor még ott fetreng a nappaliban a kanapén, a szülők meg csodálkoznak, hogy kiegyensúlyozatlan a picilány...
2009.01.18 18:05:59Különálló
Vasszűz, a kibőgetést Tracy sosem ajánlja, még 2 éves kor után sem.
A felvesz-letesz nálam is kimaradt, volt helyette mellette ülés és hátsimogatás kombó, az is ugyanolyan jól bejött.
És én kipróbáltam az álometetést, és működött, pedig nem volt valami jó szopó a fiam, és eléggé tartottam attól, hogy majd felébred a próbálkozástól. De nem ébredt. :-) Büfiztetni azonban muszáj volt utána is, mindig.
2009.01.18 18:12:33kriszi
Enahma, nekem mázlim volt a büfizéssel (különben, gondolom, sem az álometetés, sem a sokak által nem ajánlott álomba szoptatás nem működött volna), egyiknek sem volt rá különösebben szüksége.
2009.01.18 18:14:03vasszűz
ditakai, ezt csak annyival egészíteném ki, hogy szerintem az elején mindenki szét van csúszva, de innen is üzenem;), hogy türelem. Nem is értem, valaki mért törekszik arra, hogy egy kéthónapost meg kell tanítani aludni.
Valószínűleg az a gond, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs róla, hogy egy kisgyerek mivel jár. Hogy nehéz, nagyon nehéz, segítség nélkül pláne. A gyerek születése - pláne az elsőé - hát nem tudom, másnak milyen élmény, nekem olyan, mint a halál vagy nem is tudom. Semmi sem olyan, mint előtte, de semmi. Ezt lelkileg feldolgozni, és mellé azt, hogy 100%-ban rád van utalva, ki kell szolgálnod egy embert, nem volt könnyű. Idő kell hozzá, és ez megviseli az embert testileg-lelkileg.
Az első hónap, ha nem is borzasztó, de totális káosz volt.
Hogy ez mennyire kimerítő. nagyon sokan nincsenek tisztában, és nem fogják föl, hogy a kisbaba az nem egy aranyos valami, aki édesen gőgicsél, hanem egy önálló emberi lény. És nem tudnak a bőgéssel mit kezdeni.
Mit tesznek? Vagy a legrosszabbat, beteszik a kiságyba, hadd sírjon, vagy próbálkoznak mindenfélével.
Én is olvastam a Suttogót, annyira borzasztónak nem tartom, mint a Kismama magazin, de tény és való: kisbabánál nem fog működni. Egy nagyobbnál, esetleg?
2009.01.18 18:18:15vasszűz
Enahma, tudom, hogy ellenzi a kibőgetést, ezért is tetszett elsőre a könyv. Aztán megszületett a gyerekem:D
Néha azt gondoltam, hogy azért nem hagytam sírni sosem a gyerekem, mert olvastam a Suttogót, és azonosultam ezzel a nézettel. Ma már másképp gondolom, valószínűleg akkor sem hagytam volna, ha nem olvasom. Okát abban látom, hogy engem sem hagytak, és ez az anyai minta vésődött belém.
2009.01.18 18:35:36vasszűz
Enahma!
"És még egy: szerintem a Suttogónak tökéletesen igaza van abban, hogy a mai kisgyerekek többsége kialvatlanságban szenved, és hogy ez kifejezetten súlyosbítja az egyéb magatartási problémákat (pl. hiperaktivitás). De a tanulást sem segíti elő."
A kialvatlanságnak nem sok köze van a hiperaktivitáshoz, max. a nyűgösséghez.
2009.01.18 18:48:12ditakai
A helytelen rendszer következtében kialakuló tartós kialvatlanság igenis hatással van a hiperaktív tünetek kialakulására.
2009.01.18 18:55:21vasszűz
A hiperaktivitás egyfajta figyelemzavar, veleszületett idegrendszeri rendellenesség.
2009.01.18 18:58:12ditakai
az idegrendszeri "rendellenességeknek" megvan az a jó tulajdonságuk, hogy korai életszakaszban elég jó eséllyel lehet javítani rajtuk ;-)
eltökéltség kérdése - meg jó szakemberé
2009.01.18 18:59:45ditakai
a szerzett tünetegyüttesek kiváltó okairól meg inkább nem nyitnék kiselőadást...
2009.01.18 19:04:13vasszűz
ditakai, igen, ezt hívják korai fejlesztésnek, és valóban, szakember kell hozzá.
Ha egy gyerek kialvatlan, attól lehet dekoncentrált, nyűgös, valóban, csökken a szellemi teljesítőképesség, de azt nem figyelemzavarnak hívjuk, és a megoldás rá az alvás.
2009.01.18 19:08:57vasszűz
De szerintem csúszunk át a kisgyermekkorba ill. iskoláskorba, az már más. A Suttogó első része csecsemőkről ír.
Subbantósdi szívesen élcelődik a modern pszichológián.
Pedig nem rossz az. Enélkül nekem fogalmam sem lenne róla, hogy mi az a szeparációs szorongás pl.
2009.01.18 20:21:03balerina
Nálunk a kisfiam 1 éves koráig átaludta az éjszakát,azóta van olyan ,hogy 3-4.szer is fent van.
2009.01.18 20:26:47- anya -
Semmi nem szentírás, se a Suttogó, se ez, se az. Az tény, h sztem sok anyukán sokat segítene a Suttogó könyv, mert nagyon jó 5leteket ad. Valakinek természetes, hogy a gyereknél kialakít egy napirendet, de mondjuk nem tudja, h hogyan. Nagyon sok jó 5let van benne, amitől az első hónapokban nem másztam volna falra:) Minden gyerekre rá lehet "húzni" a Suttogó által elmondott dolgokat, amitől a családban mindenkinek könnyebb dolga lesz.
2009.01.18 20:36:29- anya -
A lényeg,h olyan "módszer" kell, ami anyának is, gyereknek is, családnak is jó. Aki szereti a napirendet, szereti tudni, hogy most épp miért sír a gyerek, annak nagyon jó a Suttogó. Ő sem a szigorú napirendet írja, hozzáteszi, h legyünk rugalmasak, és figyeljük a gyereket is.
2009.01.18 20:37:31Subbantósdi
vasszűz: szerintem ha valamilyen engem érintő pszichológiai fogalomra vagy egyáltalán, valamilyen pszichés problémára szeretnék megoldást, nevet találni, akkor azért nem kell a Suttogót megvenni, akár hol tudok keresgélni más szakirodalomban és végsőképp az interneten is.
De ha sok jó fogalom össze van szedve egy könyvben, az nagyon jó, én szeretek azonban sok helyen még körülnézni, már csak ilyen kíváncsi típus vagyok... :o)
2009.01.18 21:55:42evet
ditakai, nem nem voltam szétcsúszva az első hónapokban, csak amennyire a friss babások szétcsúsznak az állandó kialvatlanságtól meg a szoptatástól. Egyszerűen csak szívesebben követem a hangulataimat és/vagy a baba hangulatait, mint hogy napirend szerint éljek. Se magamra, se másra nem szívesen eröltetek dolgokat. Ettől még persze beállt valamilyen ritmus, csak az nem volt kőbe vésve. Pont elég nekem az elekerülhetetlen időpontokhoz ragaszkodni, nem találok ki magamnak még többet. Főleg, hogy bármilyen mást is érintő dolgokban kínosan pontos vagyok, utálok késni bárhonnan. Amikor elkezdtem írni a napirandünket pár napig, akkor persze kijött, hogy van nekünk ilyen, ugyanannyit alszik, ugyanannyiszor eszik csak az egész csúszkál +-1-1,5 órát. Most az óvoda ritmusa szerint élünk, de itt is rugalmasan, néha a nagylány kéri, hogy hozzam el előbb, néha nekem van kedvem vele tölteni egy hosszabb délutánt.
2009.01.18 22:06:06ditakai
evet, ez tök normális rugalmasság, amiről én beszéltem az nem itt kezdődik, hanem a következetes lustaságnál, ahol semmi fix nincs, csak a kupleráj a lakásban, a rendszertelen kajálás, meg a véletlenszerű ledöglések - sajna van ilyen is
2009.01.18 23:11:23undokmano
Subbantósdi, örülj, hogy nem a tesóm vagy. Akkor Téged is cseszegetnének, mert képes vagy utánanézni, ha valami foglalkoztat. Nekem rendre beszólnak az ilyenekért.
ditakai, nálunk volt aki javasolta, hogy minél tovább tartsuk fenn a gyereket, mert minek ragaszkodni ahhoz, hogy egy egyéves 8kor igenis aludjon már... Házimunkával meg néha annyira teleszaladt a hócsukám, hogy meghagytam a férjemnek egy részét.
2009.01.19 00:18:23evet
Nálam a gyereknek legeslegeslegkésőbb 9-kor aludnia kell, hogy jusson egy kis felnőtt élet is nekünk. De persze volt olyan, amikor ez is felülíródott, pár éve nyáron olyan meleg volt hetekig, hogy szegény nem aludt el 11-ig, én meg 3-ig esélytelen voltam, akkor is csak vizes lepedő alatt, na akkor szentségeltem rendesen, hogy a 23.15-ös sorozatom elé se ülhetek le. Mikor ovis lett, akkor hónapokig annyira kifárasztotta a sok új élmény, hogy 6-kor elaludt rendszeresen a fotelban. most már 2 éve teljesen jó a helyzet, fél 8 körül magától indítja az esti verklit, és a kiválasztott mese hosszúságától függően negyed és fél 9 körül már durmol.
2009.01.19 06:06:36undokmano
evet, nekem most lesz 2 éves a fiam, első nyáron egy ideig jól elvoltunk, aztán a lakásban irtó gyorsan 40-45 fok lett a hőmérséklet, és ez hűvösnek mondható (öreg ház, pocsék szigetelés, legfelső emelet, lapostető, plusz reggeltől estig süti a lakást a nap az ablakokon át is...). Gyerek szobájában csak 36 fok volt, ez a leghűvösebb szoba. Szenvedés volt a köbön, ám a gyerek valamilyen titkos okból kifolyólag a nappali alvását kizárólag csak egy vastagabb hálózsákban, a lakás legmelegebb és leglégmozgástalanabb szobájában tudta csak kivitelezni... Mai napig nem tudom, miért volt ez jó neki, de csak akkor tudta kipihenni magát. Másik variáció meg a nappali kellős közepe volt egy játszószőnyegen, textilpelussal leterítve, de azt is mindig a fejére húzta.
2009.01.19 07:03:20wishful drinking
Suttogó... Kipróbáltam, nálunk teljesen csődöt mondott a jó öreg Tracy. Az első gyermekem kizárólag a keblemmel (néha cumival) a szájában az ölemben tudott elaludni, igaz, akkor úgy, hogy órákig fel sem ébredt, miután letettem a kiságyba. Most 28 hónapos, két éves kora óta átalussza az éjszakát, délután egyedül elalszik és kész. Semmi faxni.
A második gyermekem igazi kis anyaszomorító volt, két hónapig egyfolytában bőgött, már a fél éjszakát a kanapén töltöttem vele és ringattam. Ugyanis különben az egész családot felverte volna. Aztán egyszerre paradigmaváltás következett, teljesen száműztem az étrendemből a tejet - és csodák csodájára, a gyermek megjavult. Egyedül is elalszik meg etetés közben is, éjjel még egyszer-kétszer kel, nem is akarom szándékosan "leszoktatni", majd leszokik erről magától. Tracy szerintem mond jókat és rosszakat is, ki lehet próbálni, ha beválik, hát rajta. Nekem valahogy mást diktáltak az ösztöneim. Amit a szoptatásról ír, az azért nem igazán tükrözi a WHO álláspontját:D
2009.01.19 07:53:36Subbantósdi
undokmano: Ok, örülök. :o)
2009.01.19 14:55:20B-
Többen írják itt, hogy a gyereknek 8-9 körül az ágyban a helye. Az én párom nagyon gyakran fél 8-kor vagy 8-kor ér haza a munkából, utána még eszik, és a gyerekkel is szeretne azért egy picit játszani (a gyermek is igényli ezt természetesen). Nálunk kivitelezhetetlen lenne, hogy kilenckor ágyba kerüljön. Az egész életritmusunk nem ilyen.
Nálunk egyáltalán nem ritka, hogy negyed 11-kor "még a kanapén fetreng", ahogy írta itt valaki :-) Ugyanakkor reggel fél kilencig alszik, szóval nem hiszem, hogy kialavatlan lenne.
Oké, én is örülnék, ha kilenckor lefeküdne, és akkor a férjemmel csak egymáséi lennénk, de akkor gyakorlatilag csak fényképen látnák egymást.
Még annyit, hogy a párom családjában is totál ez a napirend hétvégenként: 11-kor reggeli, délután 4-5 körül "ebéd", utána már maximum könnyű vacsora (if any) és késői lefekvés. Nekem nem ez az életritmusom, de úgy látom, hogy a gyereknek is erre van hajlama. Pl ma még nem ebédelt :-) Majd ha felébred, csak akkor fog. Nekem ez hihetetlen, de ő így szereti. Szerintem ez genetika is. Későn kel, későn ebédel, későn fekszik le - pont, mint a férjem vagy az anyósom, amikor megtehetik.
2009.01.19 15:05:14másutt
B- !
detto!
az en gyerekem nem "egy gyerek.." akinek ez vagy az lenne a jo!
az en gyerekem az en gyerekem.
aki gyakran este 10-tol delelott 10-ig alszik.
a napi 14-16 ora alvas minden nap megvan. dehat nyilvan sokaknak faj, hogy mi nem vagyunk keltve a kakassal a pirkalatban.
2009.01.19 15:15:53kriszi
B-
szerintem ez inkább arra az időszakra vonatkozik, amikor már közösségben van a gyerek, azaz muszáj alkalmazkodnia annak a "munkarendjéhez" - de ezzel együtt későn fekszik, viszont muszáj korán kelnie, így értelemszerűen nincs ideje kialudnia magát. Nálunk azóta van szigorított korai fekvés, mióta mindketten ovisok-bölcsisek lettek, én meg dolgozni járok. Előtte nyilván más...
2009.01.19 16:21:37Subbantósdi
kriszi: így van, ha a gyerekedet elkezded már közösségbe járatni, illetve beszoktatás előkészítéseképp, akkor mindenképp egy koraibb kelés kell.
Akkor majd korán fog feküdni, értelemszerűen és korábban kell majd kelteni is, mivel hát be kell érni a bölcsödébe, óvodába.
Én egyet nem igazán tudtam sosem elképzelni:
A lányom valahogy úgy állt be, nem azért, mert férjem későn jár haza vagy túl korán megy el, hanem valahogy ilyen az alvás-ébrenlét ciklusa már kiskora óta, hogy nagyon korán kell és ezért korán fekszik, ez így jó, tehát "bölcsöde-óvoda kompatibilis", de így igényli a délelőtti két-három órás alvást, azaz így nem tud Ő csak délután aludni, nem bírja addig, nem is alszik délután, hanem délelőtti alvó, mikor napközben alszanak a gyerekek még ilyen idős korukban.
Ezt vajon hogyan megy azoknál, akik korán kelnek, fekszenek, de mégis ebéd után alszanak, ahogy óvodában már általános, sőt legtöbb helyen már kétéves kor felet, bölcsiseknél is? :oO
2009.01.19 17:48:50sylblog
Miután kórházból hazajöttünk, durván 8 hetes koráig egyszerűen nem tudtam mit kezdeni gyerkőccel, hogy nappal aludjon. Napközben szinte semmit nem aludt, sokat sírt. Max. fáradságtól beájult. Volt simogatás,éneklés, ölben ringatás stb.Estére volt úgy,hogy csak mózesben és levegőn tudtuk elaltatni, cumival.
Ebben a zűrős időszakban olvastam Suttogót, amiből összesen az álometetés vált be, a többi csak mintagyereknél műkődik szerintem.Igény szerint szoptatásból, mostanra (4,5 hónapos) igény szerinti etetés lett (lefejt tejet és tápszert kap) és igény szerinti altatás, esti lefektetés időpontjához újszülött kora óta ragaszkodunk, napközben rugalmassabban kezelem a dolgot.Két óra hosszat mindig tartottam két szopi között, kivétel, amikor fejlődési ugrás volt.
Igény szerinti altatás, lefektetése a gyerőcnek: Amikor kezd nyügi lenni és kizártam pisi,kaki, éhség lehetőségét, nem foglalkozik kedvenc csörgőjével, akkor berakom ágyikójába. Kedvenc "nyünyü" kendőd odaadom és a cumikáját, tenyeremet homlokára teszem és végig simitom az arcán szép lassan és ismétlem egyenletes ütemben és puszit adok neki./Cumi elalvási segédeszköz/;) Esetek 90%-ban így le tudjuk fektetni babát. Ha nagyon nem műkődik, akkor pár percig karomban ringatom, most még elbírom, később csak simogatás maradHa éhes kiköpi. Nincs fix időpontunk mikor alszik el délelőtt/délután, az időtartam se fix. Az éjszakát kezdi átaludni 21.00-4.00 óra között alszik, ha nagyon felsír, bemegyek és megsimogatom és kijövök a szobájából.Egy napig aludtam gyerkőccel, de nem tudtam pihenni, mert minden neszét figyeltem.
2009.01.19 18:21:14franciss
Suttogót én már a terhességem alatt elolvastam, de Spockot is, és Kismama magazinokat is. Mindegyikben voltak szimpatikus dolgok,de mivel nem igazán voltak a közelemben babák, fogalmam sem volt róla, mire jutok ezekkel. Aztán megszületett a gyerkőc, sokáig 2 óránként szopott. Elég sokat, rettentő mohón, bukott, böfizett, kapkodott, de mindennel együtt kb 10 perc volt a szopizás. Próbáltam kihúzni 3 óránkénti szoptatásra, hát nekem nem sikerült, de magától egyszercsak több időt bírt ki. Éjsazkánként szépen felébredt 3-4 óránként enni, akármit csináltam ,ez így ment kb 3 hónapos koráig. Aztán egyszercsak elkezdett 2x kelni, utána meg 1x, néha vissza tudtam én vagy a párom altatni cumival, vízivással, kb 45 percre, utána sírás. Csak szopira aludt el. Egy idő után elegem lett, éjjel ébredt, átmentem, megszoptattam, visszaaludt, én is visszaaludtam. (Ja, külön szoba és kiságy, fekve szoptatást hamar elfelejtettük, éjjel is fel kellett venni büfiztetni, különben teljesen lebukta magát, és nagy sírás lett belőle. Próbáltuk egy szobában is, mindig felébredt, ha mi is lefeküdtünk, ráadásul én nem tudtam tőle aludni semmit). Na szóval könyveket, tanácsokat elhagyva éjjel automatikus szoptatás, erre egyszercsak átalufdta az éjszakákat. Ez eltartott kb. 2 hétig, aztán 3-4x ébredés, kiderült, hogy foga jön. Azóta is folyamatosan, ki-kibukkan egy fogacskakezdemény, amikor szünet volt, átaludta az éjszakát, amikor jön, akkor 1-2-3 ébredés. Mindent kipróbáltam (kenőcsök, kúpok, homeopátiás izék, ráolvasás (:-)), semmi. Reggelente hol 6-kor, hol 8-kor ébred, illetve közte vmikor, este kb. ugyanakkor alszik el, fakszni nélkül, van napirend, de mégse sikerül semmit ráhatnom sem az ébredésekre, sem a reggeli felkelés időpontjára. Napközben alszik, igaz, kezdetektől nem rengeteget, de azért látszólag eleget, mert jókedvű, nem nyűgös. Jelenleg 6 hónapos, és egyelőre arra jutottam, hogy ezt rá kell bíznom, mert nem figyel a trenírozásokra :-)Én meg csak irigykedve olvasok a 2 hónapos koruktól éjszakákat átalvó babákról.(na meg persze az anyjukról :-))
2009.01.19 20:06:08Subbantósdi
franciss: még mi is a fogzás előtt állunk, nem tudom, de szerintem most jön majd pár nehéz éjszaka, hiszen lassan beérünk ebbe az időszakba...
2009.01.20 11:16:01franciss
Hát, ez a fogzás-dolog még olyan, amiről nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Pár napos nyűgösködést mondtak mások, nekünk meg hetek. Erre vmi köny vagy módszer nem ad vmi jó tippet? Vagy a suttogó pl. ilyen ébredéseknél is működhet?