„Angyali kék szemek, szőke göndör fürtök. Milyen édes kislány. Ja, kisfiú?” Akit zavarna egy ilyen közjáték a játszótéren vagy a bevásárlóközpontban, az bizonyára fiúsabb frizurát választ kisfiának. De vajon milyen hosszú az a haj, amelynek láttán a kiskrapekok nagymamái nem kezdenek el sopánkodni, hogy miért nem vágatják már le? És mi a helyzet a rövid hajú vagy tüsire nyírt kislányokkal?
Egyszer nekiálltam lányaim haját levágni, mert már a szemükbe lógott. A végeredmény láttán sírás fojtogatta a torkom. Annyira igyekeztem, hogy egyenletes legyen, hogy a sok „na itt még egy picit”, „innen is vágni kell még” után szinte alig maradt hajuk. És még egyenletes sem lett. Tanultam az esetből, azóta fodrászhoz hordom őket. Talán nem olcsó egy hajvágás, de ezzel több legyet ütök egy csapásra, nem én bénázok az ollóval, a kopaszítás után nem kérdezik meg állandóan, hogy „ugye kisfiú?” és nem kell hallgatnom apa szemrehányásait, hogy miért csúfítottam el gyermekeit.
És ti magatok vágjátok vagy fodrászhoz viszitek a csemetéket?
