Hiába dicsérnek, hogy jól nézek ki, tudom, hogy csak kedvességből mondják, hiszen a tükörben látom, hogy a terhes nőnek nemcsak a hasa, de a feneke is növekedni kezd. Régi nadrágjaimat egy kismama övvel esetleg még tudnám hordani, a fenekemen azonban igen hamar feszülni kezdett minden, amitől kényelmetlen lett az üldögélés.
Később pedig a járás is, azt vettem ugyanis észre, hogy egyszercsak járás közben összeér a combom, és így, a hatodik hónap elejére már fel is vettem a kismamákra annyira jellemző billegő-pingvin járást, hiszen hogyan is tudnék normálisan menni, ha egyszer összeér felül a combom! Kedves terhes barátnőmnek egyébként ugyanez a problémája, így gyakran mutatkozunk együtt, hogy erősítsük egymást lelkileg.
Mindezek után következett nálam az, ami a legtöbb terhes nőnél az első, elkezdtek megnőni a melleim. Sokan ezt tartják a terhesség legfantasztikusabb mellékhatásának, de hogy miért, azt egyelőre nem értem. Nem tudom mi a jó abban, hogy az embernek vastagon kirajzolódnak az erei és három hetente új melltartót kell vennie, míg egyszer csak el nem jut addig a méretig, amikor már csak a terhes melltartók jönnek rá. Ez utóbbi nyáron különösen kellemes viselet, a terhes melltartókat ugyanis többnyire vastag anyagból készítik, hogy jól tartsanak, emellett a szabásuk sem túl szellős, elöl szinte a terhes nő nyakát is eltakarják, a hátpántjuk pedig jó széles. Nincs még egy ruhadarab, ami ennyit elrejtene a női testből, a legutóbb próbált darab fölé például maximum garbót tudtam volna felvenni.
És én ugye még csak a testi változások elején tartok, még nem is olyan nagy a hasam, nem vizesedik a bokám, és nincsenek visszereim. A természet azonban most is ügyesen dolgozott. A terhesség éppen azon fázisában, amikor a várandós asszony depresszióba zuhanna egyre növekvő súlygyarapodása miatt, egyszer csak valaki elkezdi rugdosni belülről, és ez annyira leköti, hogy nem érdeklik már annyira a bálnák.
