Dallamtapadása mindenkinek volt már, lefeljebb nem tudjuk, hogy hogyan nevezik. A zene olykor, mint egy bogár, befészkeli magát a fülünkbe, és rendkívül nehéz megszabadulni tőle, de nem lehetetlen.
Dallamtapadásnak nevezzük azt jelenséget, amikor egy bizonyos dallam órákra vagy akár napokra is a fülünkben van, és képtelenek vagyunk nem hallani. Tudományos neve, a megrekedt dallam-szindróma, vagy az önkéntelen zenei képalkotás talán jobban lefedi, hiszen, mint kiderül belőle, nem tudjuk szabályozni a hangot; a belső magnónk folyton ugyanazt a nótát játssza. A jelenségre a németek találták ki a kifejező, fülféreg (öhrwurm) szót, ami az angolba is átkúszott. A dallam, akár egy féreg, körbe-körbe jár, és rendkívül nehéz tőle megszabadulni. Érdekes módon azonban, bár akár egy nap alatt is több dallamot hallunk, nem mindegyik tapad meg, de ennek is megvan az oka.
Dr. Kelly Jakubowski, a Durhami Egyetemen végzett kutatása során megállapította, hogy általában a könnyen megjegyezhető dallamok maradnak hosszan a fülünkben, és meg is jósolható, hogy az adott szerzemény dallamtartalma alapján melyik rész ragad meg. Általános jellemző a gyors tempó és a dallamok gyakori ismétlése, mint például a Deep Purple Smoke on the Water című dalában, vagy Kylie Minogue-tól a címében is sokatmondó Can’t Get You Out of My Head, de aMacarena is igencsak tapadós.
A tanulmány azt is megállapította, hogy a dallamtapadás gyakrabban jött létre akkor, amikor a vizsgált személyek valamilyen passzív tevékenységet végeztek, például mosogattak vagy tusoltak.
A tudomány szerint a hallókéregnek igen nagy szerepe van a jelenségben, hiszen ez az a terület, ahol az agy feldolgozza a hangokat, és a zenei emlékeket is itt tárolja. Egy vizsgálat alatt egy jól ismert dallamot játszottak le az alanyoknak, majd kikapcsolták a zenét, és közben megfigyelték, hogy a hallókéreg akkor is aktív volt, amikor már nem szólt zene.
A hallókéreg tehát egy képzeletbeli zenelejátszóként működik.
A dallamtapadás vélhetően egy modern kori probléma, hiszen néhány évtizeddel ezelőtt az embereknek bálba, templomba vagy moziba kellett mennie ahhoz, hogy zenét halljanak, ekképp a dallamtapadásra sokkal kisebb volt az esély, hiszen az agynak kevesebb lehetősége volt arra, hogy egy-egy dallamot megjegyezzen. Ma már azonban jószerivel mindenhol körülvesz a zene: reggel az autóban vagy fülhallgatón keresztül a tömegközlekedési eszközön, a munkahelyi rádión vagy éppen este a tévé előtt, a reklámokkal a háttérben.
Mivel az ember zenei emlékezete rendkívül erős, nem véletlen, hogy a gyerekeket különböző fülbemászó dallamokkal segítik a tanulásban, így az sem, hogy számos, utoljára gyerekkorunkban hallott dallamra emlékszünk még akkor is, ha a szövegét nem tudjuk felidézni. Több tévé- és rádióreklám is hasonló elven készül:
egy fülbemászó dallamot ,,helyeznek el” az agyunkban, amit akár évek múltán is fel tudunk idézni.
Mit tehetünk dallamtapadás ellen?
Szerencsére van megoldás, hogy megszabaduljunk a makacsul fülünkbe tapadt dallamoktól.
- Gondoljunk másik dalra – a legegyszerűbb, ha egész egyszerűen egy másik, általunk jól ismert és szeretett dallamra gondolunk, vagy, ha van rá mód, elkezdjük énekelni.
- Engedelmeskedjünk – olykor egyedül az hoz enyhülést, ha a fülünk által ,,követelt” dalt elejétől a végéig meghallgatjuk akár a fejünkben, akár külső eszközről.
- Ignorálás – talán ez a legnehezebb módszer, hiszen a lemez be van akadva, de ha elfoglaljunk magunkat munkával vagy valamilyen szellemi jelenlétet igénylő tevékenységgel, az agyunknak nem lesz lehetősége arra, hogy „zenét hallgasson”.
Ha kipróbálnád, hogy valóban tapadnak-e a dalok, nézd meg az erről készült húszas listánkat!
