Kamerás turisták hordáit vonzza az Észak- és Dél-Koreát elválasztó, meglehetősen törékeny határ annak ellenére, hogy bármely pillanatban csatatérré válhat. Íme, néhány tény és érdekesség a világ egyik legveszélyesebb területéről, a koreai demilitarizált övezetről.
Van, aki számára az utazás egyet jelent bolygónk legcsendesebb helyeinek felfedezésével, vannak azonban olyan kalandvágyó lelkek is, akik ilyen alkalmakkor szeretnek inkább kilépni a komfortzónájukból. Utóbbiak táborát erősítik azok a turisták, akik mindig a kaland és a veszély közötti vékony határvonalon egyensúlyoznak, és nem riadnak vissza a világ legveszélyesebb országainak látogatásától sem. Bár rengeteg olyan ország van – köztük például Afganisztán vagy épp Szíria –, amely azért nem számít tipikus turisztikai látványosságnak, mert valóban nagyon kockázatos lenne elutazni a területükre,
ennek ellenére a világ egyik potenciálisan legveszélyesebb úti célja büszkén tekinti magát népszerű látványosságnak.
A Koreai-félszigeten található demilitarizált övezet (DMZ) ugyanis egy olyan törékeny határ, amely elválasztja az önkényuralmi északot a kapitalista déltől, és bármelyik pillanatban nemzetközi háborút kirobbantó csatatérré válhat.
Csak látszólagos a béke
256 kilométerével csaknem olyan hosszúságú a koreai demilitarizált övezet, mint amilyen távol fekszik egymástól Budapest és Sárospatak. Kétségkívül ez a világ legveszélyesebb határvonala, amely nem több mint 4 kilométer széles a két Korea között.
A demarkációs vonalon folyamatos a katonai jelenlét, a területére egy teremtett lélek sem léphet.
Bár a puskaporos hangulatú területen béke van, de ez csak látszólagos, hiszen Észak- és Dél-Korea technikailag még ma is hadban áll egymással, miután a két ország háborújának végére csupán az 1953-ban aláírt, panmindzsoni fegyverszüneti szerződéssel tettek pontot.
Újra szabad az út
Mindez azonban a turistákat nem zavarja, legalábbis ezt mutatja a területre érkező kíváncsiskodók száma. Bár a 23 éves King idei július 18-i akciója miatt, aki a polgári körútja során dél felől hirtelen berohant Észak-Koreába, egy időre leállították a forgalmat, most azonban Dél-Korea nemrégiben bejelentette, hogy kiválasztott vendégek számára néhány körút újraindul.
Tiltás ide vagy oda, a demilitarizált zónába még akkor sem lehet csak úgy bemenni, ha „szabad az út”.
A terület legérzékenyebb pontján, a Szöultól alig 60 kilométerre fekvő, elnéptelenedett Panmindzsonnál egy papírt íratnak alá az odaérkezőkkel arról, hogy a túrát annak minden veszélyével együtt vállalják.
A mikrofonkábel a két ország határa
Panmindzson eredetileg egy Kaesong és Szöul közti falu volt, amely a koreai háború után vált széles körben ismertté, mivel a múlt évszázad derekán itt tartották a koreai háborút megszakító fegyverletételi tárgyalásokat. Az elhagyatott falu egyik fő látványossága kétségtelenül a kék, egyemeletes sátorszerű épület, ahol a két Korea illetékesei időnként találkoznak.
Közvetlenül a határvonal fölé zöld bársonnyal borított tárgyalóasztal került, az asztal közepén lefutó mikrofonkábel pedig hivatalosan is nemzetközi határ.
A katonák által őrzött épület konferenciatermében ugyan szabadon sétálhatnak a turisták, ám jó pár szabályt be kell tartaniuk. Nem nézhetnek például a katonák szemébe, nem készíthetnek róluk fotókat, nem mutogathatnak feléjük, és nem is szólíthatják meg őket. Ezek mellett az sem mindegy, hogy a látogatók milyen ruhát viselnek, szigorú előírás ugyanis az, hogy semmilyen kihívó öltözetet nem viselhetnek, de még kék farmert és rövidnadrágot sem.
Van egy közös biztonsági terület
Fontos megemlíteni még egy igen jelentős területet, amely nem más, mint a Panmindzsontól egy kilométerre keletre található úgynevezett Joint Security Area (JSA), egy majdnem kör alakú, 800 méter átmérőjű földterület.
A terület a két Korea közös felügyelete alá tartozik, ahol időnként találkozik egymással észak és dél.
A két ország katonái itt legtöbbször dühös pillantást vetnek egymásra, és a baltás gyilkosság óta nem engedték át a demarkációs vonalat egymás oldalára. Az eset 1976. augusztus 18-án történt, amelynek középpontjában egy magas nyárfa állt.
A 3. ellenőrző ponton dolgozó katonákat éppen ez a fa zavarta a kilátásban, így öt dél-koreai civil munkást küldtek oda, hogy vágják ki.
Az észak-koreai tisztek hiába szólították fel a favágókat, hogy hagyják abba a munkát, tovább dolgoztak. Ekkor lépett akcióba baltákkal és ütőkkel egy észak-koreai gárda, amely incidens során a JSA századparancsnokát, Arthur Bonifas kapitányt és az első szakaszvezetőt, Mark Barrett főhadnagyot brutálisan megölték.
Érintetlen terület
A DMZ egykor mezőgazdasági területként, majd elpusztult csatatérként szinte érintetlenül hevert az ellenségeskedés vége óta, amelyet visszahódított a természet. Így lett ez Ázsia egyik legérintetlenebb és egyben az egyik legfejletlenebb területe.
A zónában megannyi értékes ökoszisztéma található, köztük erdők, torkolatok és a vándormadarak által gyakran látogatott vizes élőhelyek.
Madárfajok százainak, köztük a veszélyeztetett fehér nyakú és vörös koronás darvaknak szolgál menedékhelyül, és több tucat halfajnak, valamint ázsiai fekete medvének, hiúznak és más emlősöknek ad otthont. Az ellenségeskedés folytatását leszámítva, a DMZ élővilágára talán a legnagyobb veszélyt a háború után maradt több mint egymillió taposóakna és más fel nem robbant lőszer jelenléte jelenti.
