Indonéziában létezik egy sport, amely még a legbátrabbak szívét is megdobogtatja. A tűzfoci első pillantásra úgy néz ki, mint a hagyományos futball, egészen addig, amíg észre nem vesszük, hogy a labda valójában egy lángoló kókuszdió.
A játékot főként diákok játsszák Kelet-Jáva és Yogyakarta környékén, de népszerű Bogor, Tasikmalaya és Pápua térségében is. A tűzfocit hagyományosan a ramadán hónapja előtt rendezik meg, azért, hogy a játékosok bizonyítsák bátorságukat.
A tűzfoci alapjai a hagyományos futball szabályait követik
A hagyományos szabályok uralkodnak a tűzfociban, azonban ezt a sportot mezítláb űzik. A labda egy kókuszdióból készül, amelyet petróleumban vagy kerozinban áztatnak. Egyes hagyományok szerint elég fél óra, mások szerint akár egy hétig is fürdik az éghető anyagban, hogy a lángok a teljes mérkőzés alatt kitartsanak. A héjat lefaragják és lekerekítik, hogy könnyebben guruljon.
A tűzfoci azonban nem csupán fizikai kihívás
A játékot egy hosszú, több lépcsős rituálé előzi meg, amelynek célja, hogy a résztvevők megtisztítsák a testüket és a lelküket. A játékosok gyakran 21 napig speciális étrendet követnek, elhagyva minden tűzön főtt vagy állati eredetű ételt. Ezt imádságok, majd egy böjtnap és egy álmatlan éjszaka követi.
A hagyomány szerint ezek a próbák segítik felkészíteni őket arra, hogy szembenézzenek a lángoló labdával.
A mérkőzés előtt a diákok különleges keverékkel kenik be magukat: só és nem éghető fűszerek borítják a bőrüket, hogy megvédjék őket a hőtől. Csak ezután gyújtják meg a kókuszt, és kezdődik a játék, amelyben sokszor nemcsak a lábukat, hanem a fejüket és a törzsüket is használják a labda irányítására.
Bár kívülről extrémnek vagy veszélyesnek tűnik ez a sport, Indonéziában fontos hagyomány, a felnőtté válás, a hit és az önfegyelem jelképe. És kétségtelenül a világ egyik legkülönlegesebb – és legveszélyesebb – labdajátéka.
Ha szívesen olvasnál még egy bizarr sportról, akkora következő cikket ne hagyd ki!
