Vannak olyan természetes vizek hazánkban, ahol bátran csobbanhatunk, de fontos figyelni, mert több fürdőhelyen kifogásolható a vízminőség.
A jó idő beköszöntével alig várjuk a csobbanást, ám nagyon nem mindegy, hogy merre vesszük az irányt, ha fürdőzni akarunk. A strand- és termálfürdők árai évek óta az egekben vannak, az idei szezonban pedig ezek a díjak 5-13 százalékkal emelkedtek. Egy kétgyermekes családnak átlagosan 10 ezer forint körüli összeggel kell számolnia, ami csak a belépőket fedezi, hiszen sok esetben a csúszdákért, élménymedencék használatáért, napozóágyakért felárat kell fizetni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy valószínűleg meg is éhezik a gyermek csobbanás közben, és legalább egy sült krumplit, jégkrémet vagy fagyit kikönyörög magának.
Éppen ezért sok család inkább megtölti a piknikkosarat, és inkább valamilyen természetes fürdőhely felé veszi az irányt, legyen ez egy szabadstrand, esetleg egy dunai vagy tiszai partszakasz. Sokan pedig a vadregényessége miatt szeretnek inkább folyóparton ejtőzni, vagy a természet közelségét élvezve megmártózni egy tóban, és kerülik az épített medencés strandokat. A döntés érthető, arról azonban nem árt előre tájékozódni, hogy ezek a vizek alkalmasak-e a pancsolásra.
A természetes vizek minőségét is rendszeresen vizsgálják
A természetes fürdővizek vizsgálatát a Nemzeti Népegészségügyi Központ végzi, amely hazánkban jelenleg 283 természetes vizet tart nyilván. Ezeket a kijelölt fürdőhelyeket az üzemeltetők által megbízott laboratóriumok legalább évi négy alkalommal ellenőrzik. A vízmintavétel mellett a helyszínen vizsgálják, hogy van-e látható szennyezés, pl. kátránymaradék, üveg, műanyag, gumi, egyéb hulladék vagy intenzív hínárosodás. A sekélyebb, könnyen felmelegedő állóvizekben a vízvirágzásnak nevezett cianobaktérium-burjánzás jeleit – a víz elszíneződését, habzását – is követik.
A fürdővizek minőségi besorolása egy kockázat alapú rendszeren nyugszik. Erre azért van szükség, mert a természetes vizek állapota folyamatosan, akár óráról órára változik, így a fürdővíz jellemző minőségéről érdemi információ egy-egy minta alapján nem, csak statisztikai módszerrel nyerhető. A minősítés során azt is figyelembe veszik, hogy mekkora a kockázata annak, hogy az adott víztest szennyeződjön. A természetes vizek minőségét mindezek alapján négy kategóriába sorolják: kiváló, jó, tűrhető és kifogásolt.
Kerüljük a kifogásolt minősítésű természetes vizeket
A jó vagy kiváló minőségű fürdővizek esetében nagyon alacsony annak kockázata, hogy egy adott napon szennyezés veszélyezteti a fürdőzők egészségét. A tűrhető kategóriába sorolt fürdővizek esetében nagyobb a kockázat, bár jellemzően nem folyamatosan rossz a víz, hanem eseti, általában időjárási körülményekkel összefüggő szennyezések ronthatnak a vízminőségen.
A kifogásolt kategóriába sorolt természetes fürdőhelyek esetében azonban más a helyzet: itt az üzemeltetőnek vagy a hatóságnak olyan intézkedéseket kell hozni, amelyekkel a jövőben megelőzhető, hogy a szennyezések veszélyeztessék a fürdőzők egészségét. Ahol tartósan rossz a vízminőség, ott a területileg illetékes hatóság (kormányhivatal) véglegesen megtiltja a fürdőzést.
A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ aktuális felmérése szerint az általuk vizsgált, hazai természetes fürdővizek 94%-a megfelelő vízminőségű. A 283 fürdőhelyből 177 kapott kiváló, 52 jó és 10 tűrhető minősítést.
Az éves minősítésben kifogásolt kategóriába jelenleg 6 strand tartozik, ezek a következők:
- a dunakeszi Duna-parti Strand,
- a gárdonyi Tini Strand,
- a makói Maros Kalandpart,
- a nyíregyházi Sóstó Tófürdő,
- a soltvadkerti Vadkerti Tófürdő,
- valamint a zalaegerszegi Gébárti-tó Strand.
Jó hír, hogy az idegenforgalmi szempontból kiemelt jelentőségű tavaink ‒ Balaton, Tisza-tó, Velencei-tó ‒ mellett található fürdőhelyek többsége továbbra is kiváló besorolású. A hivatal oldalán egy fürdővízminőségi térkép is megtalálható, így mielőtt strandolni indulunk, ITT ellenőrizhetjük, hogy biztonságos-e az adott hely.
Mi a helyzet a nem minősített természetes vizekkel és a bányatavakkal?
Alapvetően a strandolás csak kijelölt fürdőhelyeken biztonságos, azonban nem minden esetben lehet első ránézésre megállapítani, hogy ilyen helyen járunk-e. Vannak olyan helyszínek, ahol jónak tűnnek a feltételek, azonban fontos mérlegelnünk, hogy ha nem kijelölt fürdőhelyről van szó, akkor a szükséges vízvizsgálatokat valószínűleg senki nem végzi el. Itt a fürdőzők elsősorban hányással, hasmenéssel járó megbetegedésnek, szem- vagy fülgyulladás kockázatának vannak kitéve. Arra pedig a rendőrség figyelmezteti a szülőket, hogy 6 éven aluli vagy úszni nem tudó 12 év alatti gyerek csak szülői felügyelettel fürödhet szabad vizekben, és kizárólag ott, ahol a fürdés megengedett.
A bányatavak többségében tilos a fürdőzés, azonban nemcsak a vízminőség miatt. Ezek a mesterséges tavak rengeteg veszélyt rejthetnek: mivel ipari tevékenység melléktermékeként jöttek létre, a vízben esetleg maradhattak a bányászatból származó éles tárgyak, drótkötelek. Mindemellett kiszámíthatatlan mederviszonyokkal rendelkeznek és hirtelen mélyülnek. Előfordulhat, hogy néhány hosszt úszva már tízméteres vízmélység van alattunk. Ebből adódóan a vízhőmérsékletben is jelentős eltéréseket tapasztalhatunk: a partközeli sekély részek még kellemesen melegnek tűnhetnek, a mélyebb részeken azonban akár 10 fokkal alacsonyabb lehet a hőmérséklet. Ez a hirtelen változás izomgörcsöket, sokkot vagy akár szívmegállást is okozhat. Így bármennyire is vonzó a közeli bányatóban mártózni egyet, inkább a biztonságra törekedjünk, és a megfelelő minőségű, ellenőrzött fürdőhelyeket keressük.
Népszerű kirándulóhelyek, de halálos veszélyt rejtenek gyönyörű bányatavaink. Hogy miért? Ide kattintva megtudhatod.
