Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az i. e. 2400 és 2200 között keletkezhetett Stonehenge a maga 25 tonnás kőtömbjeivel az első, 1130-as említése óta az emberiséget egyik leginkább foglalkoztató ősi építmény. Funkciója éppúgy, mint a kövek származási helye és azok szállítási módja, évszázadok óta találgatás tárgya, talán mostanáig?
Stonehenge megalit épületegyüttese a lelőhely közelében található több neolit emlékkel, kőszentéllyel és síremlékkel együtt 1986 óta a világ kulturális örökségeit számontartó UNESCO listájának tagja.
A környéken talált szerves anyagok vizsgálata arról árulkodik, hogy Stonehenge vidéke már i. e. bő 7000 évvel is lakott terület volt, de a feltehetően több fázisban megvalósuló nagyszabású építkezésre és terjeszkedésre csak évezredekkel kerülhetett sor. Az első építkezők i. e. 3100 táján szarvasagancs csákányaikkal ásták a komplexum akkori alapjait.
Funkció
A kőkör és a környezetében lévő tömbök kialakításának okairól, az ősi építmény funkciójáról számos elmélet látott napvilágot, és feltehetően a lelőhelyet anno használók is az idők során más és más szerepet találhattak a mára kultikus műemléknek, melyet évente hozzávetőlegesen egymillió turista látogat meg.
Szolgálhatott egy időben temetkezési helyül,
200-nál is több halott maradványait tárták ugyanis fel, melyenek legalább egynegyede hamvasztásos temetés nyomait mutatta. Mindazonáltal, túlhaladott már a temetkezési hely teóriája, és leginkább azt tartják elképzelhetőnek a témával behatóan foglalkozó tudósok, hogy az addig viszálykodásban és háborús viszonyban élő
britanniai népek megbékélését is szolgáló találkozóhelyül szolgálhatott a ma Stonehenge néven ismert monumentum.
Hiedelmek
Az ott eltemetettek mintegy feléről a kutatások során azt derítették ki, hogy nem a környékről, hanem messzi földről, távoli vidékekről származhattak. Az. i. e. 2300-as évekre tehető maradványok helyzetéből és bizonyos körülményekből arra a hiedelemre következtetnek a kutatók, hogy az akkori emberek a stonehenge-i kék köveknek gyógyhatást tulajdonítottak, vagyis testi fogyatékukból vagy betegségükből való kigyógyulást vártak a kövek közelségétől. Ezt a feltételezést erősítik azok a bizonyító erejű maradványok, melyek feltűnően nagy arányban tanúskodnak az ott elföldeltek között fizikai sérülés vagy krónikus betegség nyomairól.
A kék köveknek tulajdonított gyógyító erőn kívül a helyi lakosság napjainkig szívesen tekint a Stonehenge-től két-három napi járásra található Preseli-hegységben fakadó forrásokra is gyógyító hatású csodavizekként, így akár egyfajta egészségturizmus zarándokhelye is lehetett az a Stonehenge, amely mások szerint viszont a helyi földművelő lakosság ünnepségeinek színhelyéül szolgált inkább.
A stonehenge-i kő eredete
A kövek származási helye legalább annyira foglalkoztatta az elmúlt évtizedek során atudományos közéletet, mint az egymásra halmozott kőtömbök funkciója. Ez annál is inkább érthető, hiszen olyan érdekes újabb kérdéseket vet fel, mint a tömbök elszállításának hihetetlen vállalkozása. Az építmény egyes köveiről ugyanis már ismert, hogy Stonehenge-től mintegy 400 km-re, a Wales délnyugati részén található Preseli-hegységből származnak, és azokat nemcsak tengeren, de folyóvízen és szárazföldön is szállítani kényszerültek a nagyszabású terv bátor kivitelezői. Hacsak a szállításban segítségükre nem sietett az út egy részét megkönnyítő „gleccserfuvar”…
Megfejtett titok?
Nemrég tett felfedezések azonban megállapították a Stonehenge emlékezetünkbe égett jellegzetes körét alkotó 52 óriás kőtömb közül 50-nek a származási helyét is. A brit Brighton Egyetem kutatócsoportjának munkatársa, David Nash és csapata segítségével megerősítést nyert, hogy a hatalmas tömbök jelentős részének származási helye a hozzávetőlegesen 25 km-re található wiltshire-i West Woods. Ennek feltérképezéséhez nem egyszerűbb eljárásra volt szükségük, mint a röntgenfluoreszcens spektrometriának a hordozhatóvá tett technológiájára, melyet úgy kell elképzelni, mint egy röntgensugarakat kilövellő pisztolyt. A pénztárakban is használatos „vonalkód-leolvasónak” is tekinthető gép ismételt méréseiből kiderült, hogy két tömb kivételével a többi származási helye tehát West Wood.
A másik két szikladarab azonban sem a többi 50-nel, sem egymással nem mutatott összetételében egyezést,
így azok származásának és szállításának kérdéseire továbbra sincs válasza a tudománynak.
Ha a tudományos világ őskori kutatási vagy éppen az azokkal kapcsolatos, mindenkit megvezető csalások is érdekelnek, egy korábbi cikkünkből többet is megtudhatsz ezekről.
