Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
26 filmfőszerep, saját rajongói klubok, friss diplomásan 3 színház szerződtetési ajánlata egy mai magyar színésznőnek is büszkeségére válna, hát még 1937 és 1944 között elérni mindezt! Szeleczky Zitának sikerült, mégis maga mögött kellett hagynia rajongóit karrierje csúcsán, sőt meneküléséhez még álhalálhírére is szükség volt.
"Szeleczky szép és kiszámíthatatlan, mint a kor, amelyet reprezentál. Az élet áprilisa." Ezt írta a fiatal tehetségről annak idején Kálmán Jenő, a Színházi Élet kritikusa. Az 1915-ös születésű Szeleczky Zita Klára Terézia első nagy álma az volt, hogy tornász olimpikon lesz, de 16 évesen már mégis a színi pálya mellett érvelt szüleinél. A színházkedvelő édesapa végül engedett lánya óhajának felesége ellenében is, mert Zita lányában a második Jászai Marit remélte felfedezni.
Nem is tévedett, de a politika közbeszólt....
Egy fényes karrier kezdete
A színházlátogató édesapa jó szemű műértő lehetett, hiszen lánya már a Magyar Királyi Színiakadémia utolsó évében az akkor még a Blaha Lujza téren található Nemzeti Színház ösztöndíjasa lett, diplomázása után pedig azonnal szerződtették is.
Sőt, hamarosan a társulat legjobb fiatal színészeként neki ítélték a Farkas-Ratkó gyűrű megtisztelő elismerését is. Az akkor friss és egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, ám a szakmában kétes megítélésű hangosfilm is gyorsan felfedezte magának a különleges szépségű, bájos tekintetű, elegáns mozgású és nagy tehetségű fiatal lányt. Ugyan nem rögtön az első film, de mégis a mozi hozta meg számára az országos népszerűséget. Jókai műveinek vászonra vitt adaptációival, a Fekete gyémántokban és a Szegény gazdagokban nyújtott alakításával a szigorúbb kritikusokat is sikerült meghódtania a nézők mellett. Rajongói klubok jöttek létre, melyekben sok száz imádója ostromolta vagy kérte autogramját, később pedig a Nemzeti Színház mellett játszott még a Madách és az Operettszínházban is.
A sűrű mindennapok
Első házassága is a sűrű hétköznapok megfeszített tempójának esett áldozatul. Az akkor még elképesztőbbnek ható nap rutin reggel 5 órai kelést jelentett. Nem sokkal később egy produkciós kocsin érkező stáb, köztük a sminkes felkészítette a színésznőt a 8 órakor kezdődő forgatásra, de délelőtt 10 órára már a színházban kellett lennie az aktuális darab próbáján. A színházi próba végeztével aztán újra a filmgyárban folytatta napját, ahonnan este átment a színházba, hogy játsszon az esti előadásban. Ezután kimerültem esett haza, majd másnap kezdte előlről ugyanezt. A mérleg csak 1938-ban 6 film forgatása, összesen 24 film 1944-ig, számos főszerep a Nemzeti Színházban, az Operettszínházban pedig Mária főhadnagy címszerepében 256 előadás. Munkásságát már 1941-ben, a Velencei Filmfesztiválon is díjjal ismerték el.
Az élet a legnagyobb rendező
Ragyogó karrierje csúcsán a háborús időkben a katonák örömére és lelkesítésére folyamatosan járta a hadikórházakat és a frontot is, így nemcsak a „magyar kórházak üdvöskéje”, de a „katonák és a nemzet kishúga” kitüntető címet is kivívta magának. 1944-ben aztán a Magyar Rádióban, majd pedig a II. Magyar Kívánsághangversenyen elszavalta Petőfi Sándor Föl a szent háborúra! című versét, melynek elsősorban a „Jön az orosz, jön az orosz, / itt is van már valóba” soraiért később távollétében a Népbíróság 1948. február 7-én, jogerősen háromévi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte.
Per a színésznő ellen
A népellenes bűntettek és háborús uszítás vádpontjai mellett felrótták a színésznőnek, hogy 1940 nyarán tartott esküvőjén díszmagyart viselt, s a börtönbüntetés ítéletétől még az sem mentette meg, hogy az egyébként kommunista párttag Gobbi Hilda és Várkonyi Zoltán is mellette tanúskodtak.
Szeleckzy Zita 1944. december elején lépett fel utoljára a Blahat Lujza téren a Nemzetiben, s még 30 éves kora előtt, 1945 márciusában elhagyta Magyarországot. A szovjetek már mindent átkutattak a szélsőjobboldalinak bélyegzett színésznőt keresve, ezért, hogy menekülését biztosítsa, korábbi hitvese megerősítette a nő álhalálhírét, miszerint az addigra Sopronban öngyilkosságot követett el. A megtévesztő hír terjesztése mindenesetre arra jó volt, hogy a színésznő időt nyerjen, és rendben átlépje a határt.
Világot jelentő deszkák szerte a nagyvilágban
Előbb Ausztria, majd Olaszország után 1948-tól Argentína lett új otthona, ahol a Buenos Aires-i Magyar Színjátszó Társaság egyik alapítótagjaként alkalma nyílt újra együtt játszani régi, szeretett kollégái közül többek között Páger Antallal is. Ugyanitt később létrehozta az Argentínai Magyar Színházat 1951-től, mely 9 bemutatót élt meg. Bő tíz évvel később, 1962-ben nővérével az Amerikai Egyesült Államokba költözött, pódium-előadásokat, fellépéseket, versmondó esteket tartott a magyar kultúra megszállott terjesztőjeként.
Még egyre fokozózó anyagi nehézségei és két újabb sikertelen házassága sem gátolta meg abban, hogy töretlen lelkesedéssel népszerűsítse a magyar irodalmat, zene- és színművészetet: nyolc hanglemezt és tizenkét kazettát adott ki.
Hazatérés
A rendszerváltás után, 1990-ben, 75 éves korában, 45 év távollét után tért haza. Az emigrációban kifejtett kultúrmunkájáért 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést kapta. 1999-ben, 84 évesen hunyt el, az akkor már két éve újra Magyarországon élő színésznő.
Ha szívesen olvasol régi idők magyar színészeiről, ezt a korábbi írásunkat is ajánljuk figyelmedbe.
