Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mitől élhetetlen egy város? Erre egy orosz város, a szibériai Norilszk a válasz, ahol nem is a fogcsikorgató hideg a legnagyobb gond. Van egy sokkal súlyosabb tényező, ami miatt a lakók átlagéletkora alig éri el az 50-et.
Tucatnyi lista készül minden évben a világ legélhetőbb városairól, de arról kevesebbet hallunk, hogy milyen az élet a legélhetetlenebbekben. Például a sarkkörtől 300 kilométerre északra fekvő Norilszkban.
Embertelen körülmények között épült fel
A Norilszk körzetében található értékes színesfémlelő helyek tanulmányozására az első expedíciót 1920-ban Nikolai Urvantsev geológus vezette a helyszínre, aki csapatával egy évvel később, a második expedíció során a Rudnaja-hegy lábánál építette fel az első itteni faházat.
Még két évtized sem telt el, Norilszk 1939-ben már munkásfalu, 1953-ban pedig város lett.
Ez pedig nem másnak, mint azoknak a foglyoknak köszönhető, akiket éjt nappallá téve, embertelen körülmények között dolgoztattak a több tucat tábori részleggel és tábori ponttal rendelkező Norillagban, a gulágrendszer központjában.
A harmincas évek derekán ugyanis a norilszki mező fejlesztésére a kormánynak a legjobb eszköze a munkatáborok megszervezése volt.
Norilszk lett az orosz sarkvidék legfőbb városa
Ezek az emberek 1935-től nemcsak a norilszki üzemet és az utakat építették, hanem nagymértékben alakították is a jövőben létrejövő város megjelenését. 1953-ra Norilszkban már minden szükséges városi infrastruktúra kiépült, kórházak, iskolák, stadion, klubok és mozi.
Norilszk lakossága ekkor 77 ezer fő volt, ebből 68 ezren a Norillag foglyai.
1953-tól kezdődően a norilszki hatóságok a lehető legrövidebb idő alatt véghez vitték a lehetetlent: a tábortelepülésből felépült az orosz sarkvidék fő városa. Fiatal és tehetséges szakemberek érkeztek ide a Szovjetunió minden részéről: megvalósították a „sarki csodát”, megházasodtak, gyerekeket neveltek és büszkék voltak arra, hogy Norilszk lakosai.
Az egykori foglyok közül többen itt telepedtek le
1953 azért is mérföldkő mind a Szovjetunió, mind pedig Norilszk számára, mert Sztálin halála és a politikai foglyok norilszki felkelésének brutális leverése után megrepedt a gulágrendszer, amely lassacskán a norilszki tábor végét is jelentette:
a Szovjetunió belügyminiszterének 1956. augusztus 22-i rendeletével felszámolták.
Norillag története több mint 500 ezer politikai fogoly megtört sorsára épült. A túlélők többsége visszatért a szülőhelyére, de sokan Norilszkban maradtak, így lett második otthonuk ez a város.
Ma Norillag 17 rehabilitált egykori foglya él Norilszkban, átlagéletkoruk 76–92 év.
Már a talaj is bányászható, annyira súlyosan szennyezett
Norilszk a világ egyik legnagyobb nikkel-, réz-, kobalt-, platina- és paládiumlelőhelye, amelynek bányászata és feldolgozása számít a város fő iparágának – és ez a súlyos környezetszennyezés, a szmog és a savas esők közvetlen okozója is. Egyes becslések szerint a teljes globális kén-dioxid-kibocsátás 1 százaléka ebből az egyetlen városból származik. A Norilszk környékén mért nehézfémszennyezés annyira súlyos, hogy
gazdaságilag észszerűvé vált a talaj bányászata, amely olyannyira szennyezett, hogy platina és paládium minősítésű.
A súlyos szennyezés az oka többek között a légúti megbetegedések magas számának, ami miatt közel 16 százalékkal többen halnak meg a városban, mint Oroszország más területein. Ugyanez vonatkozik a rák kialakulására is, amely itt 37 százalékkal, a vetélések és a csecsemőkori halálozás pedig 22 százalékkal magasabb.
A helyiek várható élettartama nagyjából 46–48 év. Mindennaposnak számít a tüdőrák, a gyomorbaj, az asztma, a fémlerakódások miatti bőrbetegségek, ezek mellett sokaknak van valamilyen pszichés problémája, és magas az alkoholisták száma is. Ezek után nem kérdés, hogy miért a 176 ezer lelkes Norilszkot tartják a világ legélhetetlenebb városának.
Többméteres hófalak
A norilszkiak életét megnehezíti továbbá az időjárás is, amely a várost az év 240–270 napján hóval borítja be, és nagyjából az év harmadában viharos erősségű szél is fúj, amely többméteres hófalakat emel a város utcáin. A helyzetet még az is súlyosbítja, hogy heteken keresztül folyamatos a sötétség, az éves középhőmérséklet pedig –10 Celsius-fok: telente gyakorta hűl a levegő –40 fok közelébe, de mértek már a városban –58 fokot is. A nap pedig szinte sosem süt, még akkor sem, amikor nem burkolózik éjjeli sötétségbe a város.
A világ legleg épületei
Ahogyan a Föld leghidegebb városában, Jakutszkban, úgy Norilszkban is az épületek egy része cölöpökön áll, mert a településnek permafroszt típusú, vagyis mélyen fagyott, felolvadhatatlan a talajrétege. Az alapzat miatt az épületekből származó hő így nem melegíti fel a szerkezetek alatti rétegeket, instabillá téve a házakat.
A ma már lakatlan „óvárosból” csak néhány épület maradt meg, az egy- és kétemeletes Norilszk tábor emlékműve.
A Murmanszk utáni második legnagyobb, sarkkör közelében fekvő város arculatát alkotó épületek többsége egyébként a sztálini korszakot idézi, amelyet a helyi építészek Norilszk körülményeihez igazítottak. Ezek a házak a sztálinista monumentalizmus példái, a korszak és a Szovjetunió emlékművei. Itt található a világ legészakibb vasútja, amely ma már csak a helyi ipari vállalat áruinak szállítására szolgál, és itt épült fel 1996-ban a legészakibb ortodox templom, a Minden szomorúság öröme, majd 1998-ban a Föld legészakibb mecsete is.
Ha szeretnéd megtudni, milyen az élet abban az országban, amelyből a férfiak szinte el is tűntek, olvasd el az erről szóló írásunkat!
