Igazán csak akkor érezzük a jelentőségét, ha valamilyen problémával szembesülünk, ám az önfejlesztésnek nagyon is fontos lenne a szerepe. Karsai Szilvia tanácsadó szakpszichológust kérdeztük arról, miért jó, ha már akár napi öt percben is a napjaink rutinjába építjük.
Bármennyire is szeretnénk erőfeszítések nélkül megúszni, az önfejlesztés nem olyan, mint egy csodavitamin, amelyet bekapunk, és életünk azon területén, amelyben változást szeretnénk, az varázsütés-szerűen be is következik.
Magától nem megy az önfejlesztés
Az az igazság ugyanis, hogy az önfejlesztés magától nem működik, és ami azt illeti, az erre való igény általában meg sem jelenik csak úgy.
„A jelentőségét igazán az növeli, amikor a mindennapi életvezetésünk során problémába ütközünk, legyen az akár kapcsolati vagy egyéni hatékonysággal összefüggésben. Ha valami nem úgy megy, ahogyan szeretnénk, és erre reflektálunk is, akkor előbb-utóbb felmerül annak a lehetősége, hogy a saját kompetenciánkat fejlesszük, vagy jobban megismerjük önmagunkat” – kezdi Karsai Szilvia tanácsadó szakpszichológus.
Az idejét nem tudjuk megspórolni
Noha sokan azt várjuk, hogy egy csapásra legyen változás az életünkben, a helyzet azért nem ennyire egyszerű: az önfejlesztésbe időt kell tenni! Ennek viszont mindig híján vagyunk, ahogyan az energiának és a figyelemnek is, ezért
sokszor nehezen ütemezzük be a mindennapjainkba, vagy talán már az első próbálkozásnál fel is adjuk.
A pszichológus szerint éppen ezért az önfejlesztés általában hátrébb is kerül a prioritási listán: mindig vannak olyan sürgetőbb dolgok, mint amilyenek a határidők is.
„Ha eltöröd a lábad, kész tények elé vagy állítva, azonnal cselekedned, tenned kell a gyógyulásodért, a mentális egyensúly elvesztése viszont fokozatosan, kisebb lépésekben történik. Gondoljunk csak például a kiégésre vagy a túlterhelődésre, ami ugyancsak nem egyik napról a másikra következik be. Ezeknél nincsenek nagy, piros, villogó felkiáltójelek, ezért se fontosnak nem tűnik, se sürgősnek, így nem is kerül előtérbe” – magyarázza Karsai Szilvia.
Egy szó, mint száz: kevesebb időt szánunk vagy egyáltalán gondolunk az önfejlesztésre, mint amennyi ennek a valós időigénye lenne.
És még tömbösítve sem lehet pótolni, hiszen az önfejlesztő folyamat érési idejét, amely során megérkeznek hozzánk a tapasztalatok és a tanulságok, nem tudjuk megspórolni.
El kell fogadnunk, hogy nem mindig megy könnyen
Nincs mese hát, időt kell szánnunk rá, ami a rohanó hétköznapokban bizony nem könnyű. Jó hír azonban, hogy nem is kivitelezhetetlen. A tanácsadó szakpszichológus szerint az önfejlesztést éppúgy tudjuk beépíteni a mindennapjainkba, mint egy átlagos szokást:
egyrészt el kell határozni, hogy ezzel szeretnénk foglalkozni, másrészt pedig terveket kell készíteni.
„Már a cél megfogalmazásánál, a tervkészítésnél is fontos gondolnunk arra, hogy a folyamatot több dolog is befolyásolhatja: például a hangulatunk, vagy az, hogy fáradtabbak vagyunk. El kell fogadni, hogy az önfejlesztés sem feltétlenül egyenletesen történik, hiszen lesznek jobb és kevésbé eredményesnek tűnő napok és más akadályok” – teszi hozzá a szakember. Mint mondja, nem szabad kegyetlennek lenni saját magunkhoz: ha valamelyik nap nem jön össze, akkor ne könyveljük el száz százalék kudarcnak, hanem másnaptól folytassuk a terv szerint.
Ebben a szellemiségben készült el a Pszichodiák Alapítvány gondozásában az 5 perc énidő kötet is, amely abban kíván támogatást nyújtani, hogy a fejlődés útjára lépjünk.
„A sok rövid írással, feladattal teletűzdelt tervező ahhoz mutatja az első lépést, hogyan tudod átugrani szakadékot a „kellene csinálnom valamit” és az „olyan nehéz elkezdeni” között, és hogyan tudjuk szokásunkká formálni a fejlődést” – sorolja Karsai Szilvia.
Így léphetünk a változás útjára
Karsai Szilvia elárulta, hogy az önfejlesztésnek nem más a titka, mint hogy legyen képességünk és hajlandóságunk arra, hogy reflektáljunk a velünk történő eseményekre, és arra, amit nap mint nap csinálunk. Ha pedig ez nem a kívánt hatás irányába mutat, akkor legyen szándékunk ezen változtatni is. Ezt az úgynevezett reflexiós képességet sok gyakorlással fejleszteni is tudjuk.
Íme, néhány önfejlesztési tipp, amely ráadásul egy forintunkba sem kerül:
- Hallgass interjúkat, ismerd meg más nézőpontját!
- Kérj visszajelzéseket magadról a barátaidtól, munkatársaidtól!
- Vezess rendszeresen naplót, naptárat, és időnként olvasd is vissza az oda feljegyzetteket!
- Reggelente ne a telefonodért nyúlj, hanem a jegyzetfüzetedért, és amíg el nem felejted, írd le az álmaid!
- Gyakorold, hogy nem kell mindent neked személyesen megoldanod. Legközelebb kérj meg valakit akár csak egy kisebb részfeladatra is!
Ha szeretnéd megtudni, hogy mi a Hawaiin élő emberek kiegyensúlyozottságának titka, olvasd el az erről szóló cikkünket!
