Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt években először a Covid, majd a háború és a gazdasági válság forgatta fel igencsak az életünket és a világot is. A kihívásokkal mindenki másként birkózik meg. Hogyan élik meg mások ezt a nehézségekkel teli időszakot? Honnan merítenek erőt, hogyan őrzik meg a lelki békéjüket és a testi egészségüket? Nyáry Krisztián megosztotta a Dívánnyal, mely dolgokat teszi meg önmagáért.
Nyáry Krisztián főként az idővel zsonglőrködik annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet kihozza még a legnehezebbnek tűnő szituációkból is. Az irodalomtörténész író az embert próbáló helyzetekben különösen ügyel arra, hogy a munka ne menjen a személyes kapcsolatai rovására. A családja és a barátai mellett mindennap szakít időt a könyvekre is, hiszen azt vallja, szépirodalommal sokkal könnyebb túlélni bármilyen stresszhelyzetet is.
Jusson napi húsz perc szépirodalomra
„Szerintem nagyon fontos, és én magam is igyekszem gyakorolni, tanácsként pedig ezerszeresen mondom mindenkinek, hogy próbáljon időt szakítani, legalább napi 20 percet valamilyen szépirodalom olvasására. Mindegy, hogy az vers vagy próza. A szépirodalom edzés az agynak, karbantartja a kreativitásunkat, az empátiaképességünket, illetve az intelligenciánknak sem tesz rosszat. Sokkal könnyebb bármilyen stresszhelyzetet túlélni a szépirodalom segítségével. Nagyjából ezért is találta ki az emberiség az irodalmat.
Mindeközben tudom, hogy olyan korban élünk, amikor minden ez ellen hat, hiszen minden irányból zúdul ránk a digitális szöveg, amit szinte lehetetlen feldolgozni, ezért úgy védekezünk, hogy mást nem is olvasunk.
Míg a szépirodalom-olvasás egy fókuszált tevékenység, addig a digitális olvasás egy gyors információfeldolgozási technika, a kettő teljesen ellentéte egymásnak.
Ha elveszítjük a fókuszált olvasás képességét, sokkal rosszabb lelkiállapotban kell megküzdenünk a nagyon nehéz helyzetekkel, akkor is, ha ezt a magánéletünk, és akkor is, ha a külső környezet okozza.”
A munka nem mehet a kapcsolatok rovására
„A lelki békém és erőm megteremtése érdekében mindig ügyelek arra, hogy elegendő értékes időt teremtsek a barátokkal, a családommal való együttlétre. A gazdasági nehézségek közepette hajlamosak vagyunk addig dolgozni, ameddig csak bírunk, és ez általában a személyes kapcsolatok rovására megy.
Ahogyan beosztjuk és megtervezzük a munkánkat, ugyanúgy meg kell teremtenünk annak a lehetőségét is, hogy a barátainkra és a családunkra is tudjunk időt szánni. A lelki egészségünk szempontjából nagyon fontos, hogy ne engedjük a nehéz helyzetben sem, hogy a szűk szociális hálónk elvékonyodjon, eltűnjön, mert ez egy fontos lelki támasz.”
Legyen részünk kulturális élményben
„Szintén nagyon fontosnak tartom, hogy szánjunk időt a kultúrára, ami újfent egyre nehezebb, hiszen nemcsak a választási lehetőség, a kínálat csökken, hanem az arra fordítható pénzünk is. Ám a nagyvárosban élőknek még mindig rengeteg lehetőségük van arra, hogy akár ingyenes kulturális események közül válasszanak. Legalább egy héten egyszer adjuk meg magunknak a kulturális élmény lehetőségét.
Ez egy olyan kapaszkodó, melynek segítségével a nehéz helyzetek is túlélhetők. Arról nem beszélve, hogy van az a Churchillnek tulajdonított mondás, amit ugyan nem mondott, de mondhatott volna, hogy »Akkor miért harcolunk?!«
Vagyis mi végre vannak, miért vállalja az emberiség a konfliktushelyzeteket, hogyha éppen azt tesszük félre először, ami ennek az egésznek a lényege.
Sajnálom, hogy amikor a megtakarítás kerül szóba, mindig a kulturális intézmények állnak az élen, pedig éppen a színházak, a könyvtárak, a művelődési házak lennének azok a fontos helyek, ahol a lelki és a társadalmi békénk jobban megőrizhető lenne.
Sokat tanulhatnánk a múltból, amikor még háborús helyzetekben is igyekeztek folyamatosan működtetni a színházakat. Amikor sem zártak be, amikor nem lehetett fűteni, inkább kabátban ültek a nézők. Ilyesféle belátás most is jó lenne.”
A főzés megnyugtat és kikapcsol
„Nemcsak a testünkre, a lelkünkre, hanem a pénztárcánkra is jó hatással van, ha otthon főzünk saját magunknak vagy a családunknak. Én nagyon szeretek főzni, és akinek hozzám hasonlóan van affinitása hozzá, annak csak javasolni tudom.
Ez részben olcsóbb, mint étterembe járni, másrészt pedig egy olyan tevékenység, ami például engem nagyon megnyugtat, és közben ki is tudok kapcsolni. Aki nem így van vele, az tekintse takarékossági és egészségmegőrzési lehetőségnek.
Nagyon régóta főzök, de még soha semmit nem főztem be. Idén nyáron erre is rákaptam, és a lecsótól a paradicsomszószon át a lekvárig mindent készítettem. Mindez nemcsak olcsóbb és finomabb, hanem ajándéknak is tökéletes.”
Ajándékot készítünk annak, akit szeretünk
„Szintén spórolhatunk vele, de nem ez az elsődleges célja annak, amit a családtagjaimmal megteszünk azért, hogy a hétköznapok és az ünnepek is hangulatosabbak, emlékezetesebbek legyenek. Mi egy ideje már saját magunk által készített ajándékokkal is meglepjük egymást karácsonykor. Részben azért, mert szeretünk foglalatoskodni például a citromlikőr, a lekvár vagy a házi sütemény készítésével, melyeket szépen be is csomagolunk. Most már odáig jutottunk, hogy egyénekre szóló csemegekosár-válogatásokat készítünk egymásnak, amihez már novemberben hozzálátunk. Akik megkapják, nagyon örülnek neki, arról nem is beszélve, hogy mi milyen jól érezzük magunkat, miközben közösen elkészítjük az ajándéknak szánt finomságokat.”
