Az elmúlt években először a Covid, majd a háború és a gazdasági válság forgatta fel igencsak az életünket és a világot is. A kihívásokkal mindenki másként birkózik meg. Hogyan élik meg mások ezt a nehézségekkel teli időszakot? Honnan merítenek erőt, hogyan őrzik meg a lelki békéjüket és a testi egészségüket? Náray Tamás megosztotta a Dívánnyal, mely dolgokat teszi meg önmagáért.
A világ változásától, alakulásától függetlenül Náray Tamás mindig arra törekszik, hogy egyensúlyban legyen az élete. A divattervezőt, aki festőként és íróként is bizonyította már tehetségét, nem billentheti ki a magány sem, mert megtanult saját maga társa is lenni. B terve soha nincs, mert mint mondja: ha van alternatíva, felpuhul az akarat.
„Kívül és belül is törekszem az egyensúlyra. Igyekszem középen maradni”
„Fontos a külsőm, a testem a lelkem temploma. Ápolom is. Fontos a belsőm. Éppen ezért nem hiszek a világ kizárásának a lehetőségében, a beáramló információk megszűrésében, mert előbb-utóbb az ember egy ostoba buborékban találhatja magát. Abban hiszek, hogy meg kell tanulni a dolgokat és a helyzeteket a helyükön kezelni. Ma az idegeskedés elkerülhetetlen. Ezért is fontos számomra a rendszeres sport, amely testi-lelki egységemet segít megőrizni.”
„A szeretteim boldogságát keresem”
„Ez egy otthoni intelem, és megfogadtam. A legtöbb ember azért boldogtalan, mert a saját boldogságát keresi, és nem a másikét.
A boldogság energia, melynek oda-vissza áramlani kell.
A szerelmünk, a családunk, de még a házi kedvencünk boldogságának látványa sem csupán lelkileg tölt fel, hanem még az egészségünkre is vigyáz.”
„Szenvedéllyel élem az életem”
„Szeretek enni, inni, koncertre, színházba menni, szeretem a társaságot, de nem félek az egyedülléttől sem. Amíg zene van, és könyvek vannak, nincs magány.
Megtanultam az idők során a saját társam is lenni, amikor szembefordítom magam a tényekkel, vagy éppen a lehetőségekkel, de megtanultam magamban megállítani a sok és haszontalan fejtörést is.
Olyan munkát akartam végezni, amely szórakoztat, de a magam érdekében meg kellett tanulnom gyorsan túl lenni azon is, amihez semmi kedvem sem volt. Hobbikat választottam, kettőt is, egy olyat, amelyet társ nélkül is végezhetek, és egy olyat, amelyet a társammal űzhetek. Így nincsenek unalmas pillanatok, és együtt töltött »magányos« órák.”
„Sose mondom azt, hogy megpróbálom”
„És majd azután, ha bejött a dolog, folytatom, mert legyen bármi is az, egészen biztosan nem fog sikerülni. Azért, mert ha csak próbálom, nem adok bele mindent.
Ha van alternatíva, felpuhul az akarat.
Olyan, mint az 'A' terv meg a 'B' terv viszonya. Az 'A' terv rendszerint azért nem valósul meg, mert közben az ember elhiteti magával, hogy semmi gond, van másik, 'B' terve is. Így nem küzd érte teljes odaadással. Tehát nem próbálkozom. Döntök, és csinálom. Hittel.”
„Adok magamnak elég időt!”
„Konkrét és átvitt értelemben is. Soha nem ígérek azonnal, ha jókedvem van, és soha nem döntök azonnal, ha rossz. Igyekszem állandóan mozgásban lenni, még ha fáj valamim, akkor is, de mindennap kétszer 10-20 percem arra is van, hogy üres tekintettel meredjek magam elé, egyetlen gondolat nélkül.
Nem gondolkozom már az élet igazságtalanságain, inkább azokat az eseményeket listázom, amelyekben szerencsém volt.
A szerencse szerepét az életemben soha nem becsültem alá, de nem is hagyatkoztam csak arra. És bár sok idő szükséges a felkészültség megszerzéséhez, de érdemes abba fektetni, mert a szerencsét mindig felkészülten kell várni. Nem remélek, mert a remény csak arra jó, hogy elfedje az ember szeme elől a valóságot. Hitem van abban, hogy a gondolataimat és azok által a sorsomat én irányítom.”
