Nincs olyan évszak, amikor a hazai bányatavak és környékük ne lenne a legcsodálatosabb úti céljaink között. Magyarország ezen bakancslistás helyei azonban olyan veszélyeket rejtenek, amelyekről nagyon fontos tudnunk.
Tudtad-e, hogy Magyarország tavainak együttes területe 1685 négyzetkilométer? És azt, hogy a mintegy 3500 állóvizünk jelentős része, egészen pontosan a 75 százaléka mesterséges tó? E tavak között tartjuk számon a bányatavakat is, amelyekből szerencsénkre igencsak sok van kicsiny kis országunkban.
Nem ritka jelenség
Mielőtt elmerülnénk a részletekben, fontos tisztáznunk, hogy mik is azok a bányatavak. Hivatalos definíció szerint felszíni vagy a felszín alatti bányászati tevékenység következtében a földfelszín fedőrétegének eltávolításával, a felszín alatti vízkészletből kialakult és a bányaművelés befejezése után is fennmaradó olyan állóvizek, amelyek medrét a bányászat során mesterségesen kialakított terepmélyedés képezi.
„Ebből következik, hogy a bányatavak nem természetes eredetűek” – kezdi Bárány Róbert geográfus.
Noha azt nem állíthatjuk, hogy hazánknak vannak kifejezetten bányatavas térségei, de az biztos, hogy ezek létezése Magyarországon korántsem ritka jelenség.
„Amiről biztosan állíthatom, hogy rengeteg a bányató, az szűkebb hazám, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye, azon belül is kiugrik a borsodi régió, hiszen jól tudjuk, hogy itt meghatározó volt a bányászat” – magyarázza a szakember.
Zempléni a bányatavak sztárja
Bárány Róbert szerint a bányatavak sztárja mostanság a Sárospatakhoz tartozó Megyer-hegyi Tengerszem, ami valójában nem is tengerszem, csak a neve az.
Ez egy egykori malomkőbánya, semmi köze az igazi tengerszemekhez, amelyek alapjaiban különböznek a bányatavaktól. Csupán annyi bennük a közös, hogy mindkettő állóvíz, ám ellentétben az emberi tevékenységhez köthető bányatavakkal, a tengerszemek természetes képződmények.
Méghozzá a magashegységek kerek tavai, amelyek általában egy hógyűjtő medencében keletkeznek, ezek medrét mélyíti el még jobban a gleccserek lassú, de hatékony munkája.
A tengerszemek tiszta vize pedig maga az elolvadó jég és a hó.
„Magyarországon tehát nincs igazi tengerszem, szemben például a lengyel Tátrában található Morskie Okóval, amelyről a jelenség tulajdonképpen kapta a nevét. Merthogy ez tengerszemet jelent” – tette hozzá a geográfus.
Kőbánya helyén lett „természeti” csoda
Noha tudjuk most már, hogy a tengerszemek nálunk legfeljebb csak nevükben lehetnek azok, az Apci-tengerszemként ismert Széleskő-bányatavat attól még nagyon fontos megemlítenünk.
A Somlyó és a Nagy-Hársas hegyek közötti nyeregben elhelyezkedő állóvíz is egy 19. századi kőbánya területén található, ahol egykor jó minőségű, útépítésre alkalmas andezitet termeltek ki.
Egy robbantás alkalmával azonban a környező források közül az egyik elöntötte a bányát, így keletkezett ez a Heves vármegyei csoda is, amely ma már hazánk egyik tájvédelmi körzete.
Magyarország legmélyebbje
Visszakanyarodva a bányató elnevezésű helyekhez, no és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyébe, muszáj megemlítenünk a 300 méter hosszú és 80 méter átlagos szélességű Rudabányai-tavat. Drónról szemlélve e kékeszöld víztükrű, szürke, barna, sárga és vörös sziklafalakkal körbevett, mesterséges csoda már-már trópusi hangulatú, és minden hazai állóvíz között a legmélyebb:
a legnagyobb mélysége megközelíti a 60 métert.
„E bányató kialakulásában a családom anyai ágának komoly munkája van, hiszen vas- és rézércbányász őseim is keményen hozzájárultak a meglétéhez. A 18. század elején, a törökdúlás és a pestisjárvány után elnéptelenedő térségbe Európa különböző pontjairól szakképzett bányamestereket és -munkásokat hívtak, hogy kitermeljék az érceket. Még az időközben elmagyarosodott nagyszüleim is az itteni vasércbányászathoz kapcsolódó tevékenységekből éltek. Merthogy ez a tó a vasércbányászat miatt alakult ki” – magyarázta Bárány Róbert.
Rendkívül veszélyesek
Egy ugyancsak Borsod-Abaúj-Zemplén megyei ékesség a Nagy-Kopasz lábánál található, türkizkék Tarcali-bányató, amelyet csapadék és forrásvizek töltöttek fel. Külön érdekessége, hogy nyaranta apró, mindössze 2-3 centiméteres édesvízi medúzákat is látni benne. Ám akármennyire is hívogató e tó, ahogyan a legtöbb bányató, úgy a tarcali is hihetetlenül veszélyes, és tilos is benne fürdeni.
A geográfus szerint ennek több oka is van.
„Egyrészt azért, mert ezek a tavak elképesztően mélyek, ráadásul hirtelen is mélyülnek, ettől kiszámíthatatlanok, és hatalmas lyukak is lehetnek a medrük alján. Arról nem is beszélve, hogy a nagy mélység miatt jéghideg vízrétegekbe is belefuthatunk, emellett, miután bányamunkákból visszamaradt tavakról van szó, előfordulhatnak a vízben még munkagéproncsok és nehézipari eszközök is” – figyelmeztet a szakember.
