Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Willie Gevertz tét nélkül jött Magyarországra, először a fürdőkbe szeretett bele, aztán egy magyar lányba is. Ma már Leányfalu az otthona, gyerekeket tanít angolul, valamint a WithWillie nevet viselő YouTube-csatornáján mutatja meg, neki mi az érdekes országunkban, nagyvárosainkban.
Négy éve vágott bele a videók készítésébe, mostanra pedig Salgótarjántól Hollókőig beutazta országunkat, és meg is mutatta azt követőinek, milyennek látja ezeket amerikai szemmel. Miért nem veszélyes a legveszélyesebb város? Miért kellene meglátogatnod egy általa elfelejtettnek titulált budapesti kerületet? És hogy habarodhat bele egy amerikai a magyar gyógyfürdőkbe? Ez mind kiderül a videókból.
Így kezdődött a magyar szerelem
Willie először 2016-ban járt Magyarországon: egy barátja tanult Magyarországon, miközben ő Londonban volt egyetemista.
„Egy hetet töltöttem itt, nagyon tetszett, Budapestet szuper városnak tartottam. A közösen eltöltött hetünk után mindketten azt mondtuk, jó lenne itt élni – a barátom később a Prezinél kezdett el dolgozni,
én pedig az egyetem elvégzése után három hónapra költöztem Magyarországra. Nem volt kötöttség, nem kértem vízumot, nem kerestem munkát, semmi komoly tervem nem volt – ennyi időt tölthettem amerikai állampolgárként európai uniós országban vízum nélkül.
A harmadik hónapban aztán megismertem azt a nőt, aki ma már a feleségem, egy nagyon romantikus helyen, a Blaha Lujza téren” – meséli Willie. A Corvintetőn bulizott vele, három hétig randiztak, majd Willie-nek haza kellett térnie, ám kapcsolatban maradtak, ő újra meglátogatta szerelmét – és azóta gyakorlatilag el sem hagyta hazánkat.
Amikor arról kérdezem, mi vonzotta annyira Budapestben, hogy ezt a végül sorsdöntő három hónapot is itt töltse, Willie talán meglepő módon a gyógyvizeket és a fürdőket említi.
„Magyarországot szokatlan dolgok tették számomra vonzóvá. A gyógyvizek, az építészet, az átmeneti mivolta kelet és nyugat, kapitalizmus és kommunizmus közt. A történelem mindig is érdekelt, főleg az, ahogyan az utcákon is megmutatkozik, szobroktól parkokon át a házfalakig. A málló vakolat mögött a múltba kukucskálhatsz vissza.
Fura, érdekes helynek láttam Magyarországot, és karakteresnek is – mondhatsz róla, amit akarsz, de az biztos, hogy Magyarország nagyon magyar.
Ez jót és rosszat is jelenthet, de az egyedisége megfogott” – fogalmaz.
Költőből angoltanár lett Leányfalun
Miközben egykori egyetemi csoporttársai – a London School of Economics és a New York-i elitiskolának számító Middlebury University hallgatója volt – szupermenő állásokat foglaltak el jogi, pénzügyi vagy más, ehhez hasonló területeken, az önmagára leginkább költőként gondoló Willie ennél sokkal szabadabb, utazásokkal teli életet képzelt el magának. Magyarországra költözve is utazási tartalmakat készített először, mára azonban angoltanárként keresi a kenyerét Leányfalun, ahol otthonában tanít angolul iskolásokat, nyáron táborokat szervez számukra.
Beszélgetésünk apropóját azonban nem ez, hanem YouTube-videói adták: sorra készíti azokat a videókat, amelyeken egy jellegzetes magyar tájat, kerületet vagy várost jár be, saját stílusában, humorával bemutatva azt.
„Az egész 2020-ban kezdődött a Covid alatt. Mindig is készítettem rövid videókat a közösségi oldalaimra, 2015-ben a Snapchattel kezdtem ezt, ezután jött az Instagram. Londoni éveimben többet utaztam az egyetemi kutatások mellett azért is, mert amerikai diákként Európa minél nagyobb részét látni akartam, ekkoriban kezdtem el a fotóimat, verseimet is megosztani.
Ez még a közösségi média naiv és őszinte időszaka volt, amikor az ember saját kreativitását akarta megmutatni.
Magyarországra költözve szabadúszó digitális újságíró, utazó blogger voltam. 2020-re már voltak magyar követőim is. A pandémia ideje alatt úgy éreztem, valami kreatívabbat akarok csinálni, mint amivel eddig foglalkoztam, jobban érdekelt a történelem, mint hogy ilyen rövid formátumba passzírozzam be. Felmerült bennem a YouTube. A honfoglalásról, a tatárjárásról és a római korról készültek az első videóim, és azonnal megtalált egy nagy magyar portál” – meséli, ironikusan hozzátéve, talán az emberek annyira unták magukat a járvány miatt, hogy már ő is érdekessé vált. A róla készített első cikket 50 ezer ember osztotta meg a Facebookon, tévék, rádiók, lapok kapkodtak utána két hónapon át.
Az amerikai, aki odavan a magyarokért, és viszont
Azóta is nő követőinek tábora, és ahogyan viccesen mesélte, kétévente a magyar média ismét felé fordul: 2022-ben már inkább az volt az érdekes, hogy magyar nőt vesz feleségül, most pedig e helyi média, helyi lapok foglalkoznak vele.
A magyarokat érdekli, hogy itt egy New-York-i, akit a magyarok érdekelnek. Persze, van egy egyedi megközelítésem, talán tehetségesen beszélek és szerkesztem a videóimat, de a sikerem valódi titka az, hogy egy New York-inak tetszik Magyarország
– vélekedik.
Ami a videóit illeti, abszolút nem csak felszínes poénkodásról van szó: a Kecskemétről készített videó kapcsán elmesélte, hogy a forgatás idején Bánk bán érdekelte, az, hogy egy 13. századi történetet a 19. században írt meg Katona József. Azt mondja, az összetett sztorik ragadják meg.
„Folyamatosan új dolgokat tanulok, meg tippeket is kapok. Jó lenne, ha strukturáltabban gondolkodnék, de inkább csak keresek valamit, amihez tudok kapcsolódni, rengeteget olvasok, és kitalálok valami játékosat, aminek mentén végigrohanhatok a városon. Most ezt már mindenféle technológia nélkül teszem, nem használok navigációt. Bárcsak valami más érdekelne, de az igazság az, hogy rettentően fellelkesít, ha tatabányai panelek közt rohangálhatok!” – mondja.
Túl kritikusak vagyunk magukkal szemben
Egyik legfrissebb videójának apropóját az adta, hogy Miskolcra a legveszélyesebb magyar városként hivatkozva olvasott, elment hát megnézni, mi lehet ebből az igazság.
„Rákerestem Miskolcra, és ez jött ki a Google-ben: a legveszélyesebb magyar város. Persze ez valamiféle mém volt, de az algoritmus miatt innentől megvolt, mi legyen a videóm címe. New Yorkhoz vagy Chicagóhoz képest magyar várost nem tudok veszélyesnek nevezni.
Csináltam videót a Józsefvárosban is, mindenki mondogatta, hogy vigyázzak magamra, de hát éltem én Dél-Afrikában, Fokvárosban is – a kettő össze sem hasonlítható.
A magyarok egy kicsit túl erőteljesen, sztereotipikusan hajlamosak magukkal kapcsolatosan fogalmazni, és részben értem is ennek az okát. A történelem, az elmúlt korok dicsősége, az elveszett nagyság… de nem gondolom, hogy ez szükséges lenne, vagy bármiben segítene. Kész csoda, hogy ez a hely még létezik! A nyelv, az identitás, a kultúra annyira jellegzetes, kiállta az idő próbáját. Persze, nem ugyanaz a dicsőség, mint egykor volt, de a 18–19. század embere pont úgy gondolkodhatott a királyról vagy a nádorról, ahogyan egy mai magyar a politikusokról. Elkerülhetetlen és megváltoztathatatlan, hogy ilyen sztereotipikusan kritikusak a magyarok, de egyéni szinten szerintem sokan büszkék a magyarságukra anélkül, hogy nacionalisták lennének. Van itt egyfajta feszültség a kettő közt, de szerintem ez világméretű jelenség” – fogalmaz Willie.
Milyen egy magyar? Willie szerint ilyen
Megkérdeztük azt is, ha már a sztereotípiákra kanyarodtunk, hogy ő melyik öt fontos jellemzőjét emelné ki Magyarországnak. Íme, Willie válaszai:
- A gasztronómia – Willie szerint a magyarok mindig az ételről beszélnek. „Járok szaunázni, és ha két magyar is ott van, egy ponton biztos elkezdenek beszélgetni mondjuk arról, mire jó a vörös- és a lila hagyma. Persze, finomak a magyaros ételek és italok, szóval megértem. Az étel, ital és vendéglátás fontosak.”
- A nyelv – hihetetlenül fontosnak látja, ezt mutatja az is, hogy nagyon sok közterünket nevezték el írókról vagy költőkről, míg Amerikában inkább hadvezérekről. „A nyelv megőrzése sokat ad a magyarságérzethez. Ez az én malmomra hajtja a vizet: hallottam már külföldieket nálam sokkal jobban beszélni magyarul, de én is nagyon jól elboldogulok a tudásommal, és azáltal, hogy beszélek magyarul, sokan azonnal befogadnak. Ez sok helyen van így a világban, de mivel egy ennyire egyedi nyelvről van szó, itt sokszorosan így érezhet az ember.”
- Az érzelmek dekadens kettőssége – a magyarok depressziós, cinikus embereknek mutatják magukat, de nyáron eksztatikusan tudnak ünnepelni is, bográcsozással, pálinkázással és elképesztően intenzív érzésekkel. „Mindez egy összetett identitás része.”
- A történelem kiemelt szerepe – a magyarok, miközben a jelenkori politikáról nem feltétlenül beszélnek szívesen, sőt, gyanakvással kezelik azt, aki rákérdez erre a témára, a történelmüket szeretik.
- Budapest és Magyarország két külön világ – Willie szerint ez megfigyelhető máshol, például New York és Amerika esetében is, de itt sokkal nagyobb a lakosság számbeli különbsége a legnagyobb és a második legnagyobb város közt.
A bürokrácia megszokhatatlan
Arra is kíváncsiak voltunk, van-e bármi Magyarországon, amit egyszerűen nem tud megérteni vagy megszokni.
„Szerintem én mindenhol meg tudom szokni a viszonyokat, még Észak-Koreában is utazóbloggerkednék. Az ellenőrök viselkedésével volt már problémám, bár az is igaz, hogy vétettem hibát is.
Azóta láttam a Kontrollt, már mindent értek! Általánosságban véve a bürokrácia zavar.
Ha az ember túlzottan megadja magát neki, az rengeteg szenvedést okoz” – vélekedik Willie.
Ha szívesen olvasnál arról is, mit gondolnak a külföldiek valójában egyik kedvenc ételünkről, ezt a cikket ajánljuk!
