A hajóból mesterséges korallzátony lesz, ahol előbb algák és korallok, majd tengeri halak sokasága telepszik meg. Rengeteg hasonló élőhelyet hoztak létre világszerte a legkülönösebb tárgyakból.
Egyes hajókat életük végén szétszednek, mások múzeumokban végzik, megint mások pedig a tenger fenekén fejezik be pályafutásukat. De csak mint közlekedési eszközök, hiszen a természet hamar meghódítja ezeket a roncsokat, és ezernyi színes tengeri élőlény otthonává válnak. A jelenséget régóta megfigyelték, és az 1970-es évektől kezdve szándékosan is elsüllyesztenek hajókat, hogy mesterséges korallzátonyokká váljanak.
Rengeteg korall pusztul el
A korallzátonyok nagyon fontos részét képezik a tengeri ökoszisztémának. Rengeteg élőlénynek adnak otthont, másoknak táplálékforrásként szolgálnak, védik a partvidéket az eróziótól. Az óceán esőerdeinek is nevezik őket, itt él a tengeri élőlények 25 százaléka. A korallok pusztulása azonban komoly problémát jelent: 2009 és 2018 között a világ összes korallzátonyának 14 százaléka pusztult el, és a különböző emberi tevékenységek, mint például a halászat, illetve a globális felmelegedés hatására
2050-re a korallzátonyok 95 százaléka veszélybe kerülhet az emelkedő hőmérséklettel összefüggésben levő korallfehéredés miatt.
2005-ben például a Karibi-térség korallzátonyainak több mint a fele korallfehéredés hatására elpusztult.
Mi a korallfehéredés?
A korallok a víz tulajdonságainak megváltozása által okozott stresszre reagálnak úgy, hogy kilökik a szöveteikben élő szimbiotikus egysejtű algákat, a zooxanthellákat. Ezek adják a korallok jellegzetes színét, ezért nevezik korallfehéredésnek a jelenséget. Leggyakrabban a tenger hőmérsékletének emelkedése miatt történik. Nem jelenti feltétlenül a korall pusztulását, de sebezhetőbbé teszi ezeket az élőlényeket a fertőzésekkel szemben. Kutatások azt mutatták ugyanakkor, hogy azok a korallok, amelyek túléltek fehéredést, a későbbiekben ellenállóbbá válnak a víz tulajdonságainak megváltozásával szemben.
Így pótolják a korallzátonyokat
A tengeri ökoszisztéma fennmaradásához elengedhetetlenek a korallok, így régóta próbálják pótolni az elpusztult zátonyokat. Már az 1830-as években rájöttek dél-karolinai halászok, hogy
több halat fognak, ha farönkökből kis építményeket emelnek a sekély vízben, élőhelyet létesítve a tenger állatainak.
Sőt, a római korban is hoztak létre mesterséges zátonyokat, igaz nem a korallok miatt, hanem háborús céllal. Az első pun háború alatt például Marsala kikötőjét a rómaiak kövekkel, építkezéseken használt anyagokkal torlaszolták el. Hasonlóan jártak el a perzsák a Tigris folyó torkolatánál, hogy megállítsák az arab kalózok előrenyomulását. A 17. századi Japánban viszont már kifejezetten azért helyeztek el a tengerben köveket, hogy algák nőjenek rajtuk.
A hajók elsüllyesztése, mint mesterséges korallzátony, az 1970-es években terjedt el igazán. Ez a módszer annyira hatékonynak bizonyult, hogy egyes kutatások szerint nagyobb sűrűségben élnek a mesterséges zátonyokon a tengeri élőlények, és ezért több nagy ragadozót vonzanak, mint természetesen kialakult társaik. „Ahogy elsüllyed egy hajó, azonnal új élőhellyé válik” – mondta Avery Paxton, az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal kutatója. Először csak kisebb halak használják búvóhelyként, majd algák és korallok telepednek meg rajta. A roncs körül kialakuló áramlatok odasodorják a planktonokat is, amelyek minden tengeri tápláléklánc alapját képezik. Innentől aztán nincs megállás: rajokban érkeznek a kisebb halak, amelyek odavonzzák a nagyobb ragadozókat is.
Különleges zátonyok
A leggyakrabban hajókat használnak mesterséges korallzátonyok létrehozására. Florida partjainál például rengeteg vízi járművet süllyesztettek el ebből a célból, összesen mintegy 3800-at. Ezek közül
a legnagyobb – egyben a rekordtartó is a világon – a USS Oriskany, egy 44 ezer tonnás repülőgép-hordozó,
amelyet 2006-ban küldtek a tenger mélyére Pensacolától nem messze. 1921-ben a Massachusetts csatahajót – miután kivonták a szolgálatból – kísérleti tüzérség tesztelésére használták, azt követően, hogy részlegesen elsüllyesztették a Mexikói-öbölben. Később Florida állam kisajátította, végül 1993-ban védett tengeri területté nyilvánították.
De nem csak hajókat használnak ilyen célokra. 2001-ben New York város közlekedési hatósága 1200 metrókocsit selejtezett le, amelyeket az Atlanti-óceán amerikai partvidékén, Delaware államban süllyesztettek el, miután kibelezték és megtisztították őket. Az így létrehozott Redbird-zátony környékén 2008-ra 400-szorosára emelkedett az egységnyi területre jutó tengeri élőlények mennyisége.
Káros is lehet a környezetre
A mesterséges korallzátonyokkal kapcsolatban aggályok is felmerültek. Olykor azért hozzák ezeket létre, hogy növeljék egy területen a halak számát, akár halászati, akár idegenforgalmi megfontolásokból. Ez azonban felboríthatja a környék ökoszisztémájának egyensúlyát azzal, hogy megnöveli bizonyos fajok egyedszámát. Véletlenek hatására új, akár invazív fajok megjelenését is előmozdíthatják zátonyok létrehozásával. 2008-ban például azt figyelték meg egy hawaii korallzátonynál, hogy egy hajó elsüllyesztése után, amelyet vasláncokkal rögzítettek a tengerfenékhez, aggasztó mértékben megnőtt egy algafaj populációja. Az alga növekedéséhez ugyanis vas kell, ami általában nem elérhető nagy mennyiségben a tengerben, ám a vaslánc hatására rengeteg lett belőle. Komoly problémát jelenthet az is, ha olyan anyagokat süllyesztenek el, amelyek szennyezik a környezetet, vagy ha mesterséges zátony létrehozásának címén mindenféle szemetet öntenek az óceánokba.
Az Osborne-zátonyt az 1970-es években hozták létre használtautó- és teherautó-gumikból. A projekt nem sikerült teljesen jól, mert az abroncsokat nem rögzítették megfelelően, és az óceán áramlatai rengeteget elsodortak közülük. Talán emiatt történt, hogy amikor a Redbird-zátonyhoz is felhasználtak mintegy háromezer tonnányi teherautó-abroncsot, azokat előtte megfelelő súlyokkal látták el.
Egészen bizarr a Neptune-zátony története: a projekt megvalósítását úgy finanszírozták, hogy 2007-től ide lehetett temetkezni. A hamvakat betonnal keverték el, és különféle formákba öntötték, amelyeket elsüllyesztettek, így hozva létre a zátonyt. Általában egyszerű formákat használtak, mint például tengeri csillag vagy korall, ám akad itt például oroszlán formájú „síremlék” is.
Ha szívesen olvasnál érdekes tengeri élőlényekről, kattints ide!
