Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt években először a Covid, majd a háború és a gazdasági válság forgatta fel igencsak az életünket és a világot is. A kihívásokkal mindenki másként birkózik meg. Hogyan élik meg mások ezt a nehézségekkel teli időszakot? Honnan merítenek erőt, hogyan őrzik meg a lelki békéjüket és a testi egészségüket? Gundel Takács Gábor újságíró, televíziós műsorvezető is megosztotta a Dívánnyal, mely dolgokat teszi meg önmagáért.
Hinni. Bölcsen gondolkodni. Beszélni arról, amiben hiszünk és amiről gondolkodunk. Edzésben tartani a testet, hogy a lélek se veszítsen az erejéből, mert ha mindez adott, akkor tudunk mosolyogni. Még akkor is, amikor azt érezzük, nincs minden rendben – vallja Gundel Takács Gábor műsorvezető-sportriporter, akinek meggyőződése, csak rajtunk múlik, hogy a gyermekeink milyen erkölcsi alapokra építkeznek.
„Fontos, hogy legyen hitünk”
„Az első dolog, ami segíthet a lelki harmónia megtartásában, az a hitünk. Az a morális alap, amelyen állunk, az az erkölcsi fundamentum, mellyel a problémákhoz, a helyzetekhez, az emberekhez, a társadalomhoz viszonyulunk. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert részben ez egy teljesen normális viszonyítási pont, másrészt azt látom, hogy a fiatalok komoly értékproblémával küzdenek a tekintetben, hogy ebben a mai nagyon furcsa, rohanó, labilis és változó világban vajon mi az az erény, érdem, ami ötven év múlva is érték lesz.
Azt gondolom, hogy annak, akinek van egy erős hite, meggyőződése, azon az alapon állva fogja tudni megteremteni a jövőjét.
Nyilvánvalóan ehhez a morális alaphoz hozzá kell tennünk a kitartásunkat, a munkánkat, az alázatunkat, a fegyelmünket, az együttműködő készségünket, a türelmünket és még sok minden más pozitív tulajdonságunkat, ami rajtunk áll. De alapvetően mindezt csak akkor lehet megtenni, ha az embernek van egy stabil alapja, hite, ami erőt tud adni, ami értelmet ad annak, hogy miért is tesszük a dolgunkat ebben a világban.
Nem az a fontos, hogy kinek mi a hite, ki miben hisz, hanem az, hogy egyáltalán legyen mindenkinek egy ilyenfajta kapaszkodója. Hogy mi az, ami hitet adhat? Mindaz, amit az élettől kapunk, legyen az jó vagy rossz. Egyszer megkérdezték Popper Pétertől, hogy minden rendben van-e, mire ő azt válaszolta, hogy igen, minden rendben van; ami nincs rendben, az is rendben van, mert az is valamilyen módon terel, tanít, bölcsebbé, erősebbé tesz. Mindig vannak nehézségek, és ezek nem véletlenül jönnek az életünkbe. Az én hitem szerint a jó Isten csak annyi terhet tesz az emberre, amennyit elbír. Ez időnként soknak és kibírhatatlannak tűnik, de valójában nagyon sok mindent kibírunk.
Hitem szerint tenni kell a dolgunkat a legjobb szándékunk szerint szeretetben, jóságban, erőben, egymást segítve, együttműködve, és akkor fogunk tudni élni, együtt élni, együtt előrébb jutni, vagy túlélni.”
„A fejünkben kell lenni a bölcsességeknek”
„A hitünkbe vetett erőt jelentősen meghatározza, hogyan tápláljuk a lelkünket pozitív impulzusokkal. Én például rendszeres kultúrafogyasztó vagyok, sokat olvasok, szeretem a klasszikus irodalmat, a filmeket, a színházat.
Az általános műveltség nemcsak arra jó, hogy az ember kvízműsorokban győztes legyen, hanem arra is, hogy eligazodjon ebben a világban, amikor könnyen kijelentjük valamivel kapcsolatban, hogy majd »kiguglizom«.
Ez valójában önbecsapás. A tényeket ugyan ki lehet kutatni az interneten, de ahhoz, hogy az ember gondolkodni tudjon, hogy problémákat tudjon megoldani, hogy bölcsen tudjon hozzáállni más emberekhez, helyzetekhez, ahhoz az kell, hogy a fejében legyen sok minden. Nemcsak tényanyagok, hanem sok bölcsesség, amit csak akkor lehet megszerezni, ha olvasunk, odafigyelünk, vagy meghallgatunk másokat.”
„A beszélgetésnek építő ereje van”
„A fentiekhez szorosan kapcsolódik, és nagyon fontosnak tartom, hogy szóba álljunk egymással, hogy beszélgessünk. Az emberi kapcsolataink legeslegerősebb összekötő ereje, ahogyan a gyereknevelésnek is a legerősebb eszköze, a beszélgetés.”
„Részben azért van erre szükség, hogy értsük egymást, részben azért, hogy ne csak feketén és fehéren lássuk a világot, ahogy arra hajlamosak vagyunk, hanem értsük a másik árnyalatait, a másik igazságát, tudjunk hozzá alkalmazkodni, megengedőbbek legyünk azzal, amiben neki van igaza, vagy legalább értsük, hogy ő miért gondolkodik másképp, mint mi. Ez igaz a hozzánk közel álló és a nem annyira közel álló emberekre is. A beszélgetés számomra egy külön kategória. Nap mint nap érzem, hogy ennek milyen építő ereje van.”
„Sport közben sok mindenen lehet gondolkodni”
„Azt szokták mondani, ha az embernek egészsége van, akkor tulajdonképpen mindene megvan, vonatkozzon ez saját magunkra vagy a környezetünkre. Lehetőség szerint igyekszem minél több időt fordítani arra, hogy sportoljak. Hetente legalább kétszer elmegyek úszni, de szoktunk kirándulni is a feleségemmel. Fontos, hogy fizikailag is rendben tartsam magam, mert így leszek jól lelkileg is és fejben is.
Ez az egészségmegőrző aktivitás különösen fontos, hiszen nemcsak fizikailag tart karban, de például 1500 méter leúszása vagy egy erdei kirándulás közben sok mindenen lehet gondolkodni.”
„Mindennek a szép és jó oldalát nézem”
„Igyekszem kizárni a negatív impulzusokat és a negatív embereket is az életemből, és sokkal inkább a pozitív dolgok és emberek felé fordulok. Azt nézem, mi az, ami jó, mi az, ami szép. Természetesen a problémákat meg kell oldani, de azt gondolom, hogy a pozitív emberekből és történésekből lehet energiát, erőt meríteni ahhoz, hogy megoldjuk azt is, ami nem annyira jó. A legtöbb esetben számomra a pohár félig tele van, mert csak egy ilyen pozitív attitűddel lehet a világban jól lenni, és ezt lehet másoknak is továbbadni.
Ha rámosolygok valakire, akkor visszamosolyog, ha mufurc vagyok, és csak odakaffantok valamit, akkor ő is olyan lesz, és az terjed tovább a többi ember között, és akkor az egész világunk ilyen lesz.
De ha barátságosak vagyunk, akkor az hullámzik tovább a világban, amit akár azzal az egyszerű gesztussal is jobbá lehet tenni, hogy mosolyokat adunk egymásnak.”
