A világ legérdekesebb és egyben legfurcsább tavai változatos természeti szépségükkel, különleges földtani történetükkel és sokszínű ökológiai rendszereikkel hívják fel magukra a turisták figyelmét. De hogy lehet, hogy az egyébként lenyűgöző szépségű állóvizek között vannak a gyönyörűbbnél is gyönyörűbbek?
Ha a víz alatti erdő és gyönyörű bányatavak nem szolgálnának elég bizonyítékul arra, hogy a természet munkájánál különlegesebbet nemigen találni kerek e földön, akkor további többtucatnyi olyan csodát tudunk mutatni, amelyet még elképzelni is lehetetlen. Merthogy van például egy olyan tó, amelyben halomra állnak az emberi csontok, de találni olyat is, amelynek vize még a legkeményebb mínuszokban sem fagy be.
A furcsa leopárdmintás Kliluk-tó
Vagy itt van például a kanadai Kliluk-tó, amelyet az észak-amerikai ország legvarázslatosabb helyének tartanak.
Tavasszal, ősszel és télen pont úgy néz ki, mint bármelyik más állóvíz, ám nyáron valami történik vele.
Ekkor szó szerint „kipöttyösödik”, miután az évszázadok alatt, az elpárolgás és a csapadék következtében kialakult lerakódások lenyűgöző, színes foltokból álló mozaikot hagynak maguk után. A nagyjából 15 hektárnyi területű, viszonylag sekély, legnagyobb mélységében 3 méteres víz egy úgynevezett endorheikus tó, amelynek nincs kiáramlása, és föld alatti források, valamint a csapadék táplálja.
Tó a szigeten vagy sziget a tóban?
A Fülöp-szigeteken található, egyébként édesvízi Taal-tó nem más, mint egy szigeten található tó, ám ez a sziget is egy tó belsejében fekszik. Különleges elhelyezkedését a ma is aktív vulkáni tevékenységnek köszönheti.
Mielőtt tóvá vált volna ugyanis, a Nyugat-Filippínó-tengerig nyújtózkodó Balayan-öböl része volt, ám a tó tenger felőli nyílása a vulkánkitörések következtében elzáródott.
A tengerrel való korábbi kapcsolata miatt a tó számos endemikus fajnak adott otthont, mint amilyen a Hydrophis semperi nevű mérges tengeri kígyó.
Mint egy színes vattacukor
A Nyugat-Ausztráliában található Hillier-tó az egyike azoknak a rendkívüli látványosságoknak, amelyeket a Recherche-szigetcsoport érintetlen vadonjában pillanthatunk meg. A rózsaszínben pompázó, 600 méter széles tó a szigetek legnagyobbikán, a Middle-szigeten, a Déli-óceántól csupán egy vékony földcsík által elválasztott területen található, és úgy tartják, hogy eperszínű árnyalatát a rendkívül magas sótartalomnak köszönheti. E felfedezést a tóból vett minták alapján 1802-ben tették Matthew Flinders angol utazó és térképész vezetésével, ám végleges bizonyíték azóta sincs arra, hogy a só volna az egyedi színárnyalat forrása.
Szibéria több mint másfél kilométer mély tava
A Délkelet-Szibériában található, 3,15 millió hektáros Bajkál-tó a maga 25 millió évével a világ legrégebbi tava, és közel 1700 méteres legnagyobb mélységével a legmélyebbje is. A világörökség részét képező, Oroszország Galápagosaként is ismert állóvíz kora és elszigeteltsége a Föld egyik leggazdagabb és legszokatlanabb édesvízi faunáját hozta létre. A Bajkál-tó több mint 23 ezer köbkilométer vizet tartalmaz, ami a Föld felszíni édesvizének körülbelül 20 százaléka. A kemény mínuszokban befagyott vize hátborzongató és horrorisztikus érzést kelt a pókhálószerű mintázatai miatt, amelyeket az alatta lévő fauna alakított ki.
A csontokkal teli tó Indiában
Csontváz-tónak is nevezik a Himalája mélyén, 5029 méteres tengerszint fölötti magasságban található Roopkund-tavat Indiában, amely partjain több száz emberi csont hever. A csontvázak eredetéről keveset tudni, ám az eredetükre többféle magyarázat is született.
Az egyik szerint egy hegyi istennő szentélyéhez tett zarándoklat résztvevőinek maradványai lehetnek, akikre Nanda Devi istennő haragja sújtott le.
Más feltételezések szerint a csontok egy viharba került hadsereg katonáinak „hagyatékai”, sőt olyan elmélet is napvilágot látott, hogy a csontvázak járványban elhunyt emberekéi. A maradványokkal teli tó felfedezése egyébként egy brit erdész nevéhez köthető, aki 1942-ben, a gleccsertó olvadásakor bukkant rá a csontokra.
Mintha szivárvány „élne” a tóban
Borostyánsárga, smaragdzöld, sötét jáde, türkizkék és enyhe korallszín színei miatt nem véletlenül kapta az Ötvirág-tó nevet a kínai Jiuzhaigou Nemzeti Parkban, 2472 méteres tengerszint fölötti magasságban található, 90 ezer négyzetméternyi területű, 5 méteres átlagos mélységű állóvíz. A helyiek a tavat szentnek tartják, mert sosem fagy be, amely a vízben található mésznek, kalcium-karbonátnak és a változatos vízinövényeknek, az úgynevezett hidrofitáknak köszönhető, no és a színes tóba ömlő forró, víz alatti forrásnak.
